Amikor forog velünk a világ...

Ha pl. egy hajón ülünk, és a hajó kissé oldalra billen, szemünk azt jelzi: ülünk. Mivel azonban a hajó oldalra dől, a belső fülben található egyensúlyi szerv arról tájékoztat, hogy oldalra billenünk: ez a tengeri betegség.

A térben elfoglalt helyünket különböző „szédülőszervek” határozzák meg. Idesoroljuk a belső fület, amely egyensúlyérzetünket megfelelő ingerekkel látja el, a szemet, a nyaki gerincet és a keringést. A belső fül behunyt szemmel is tájékoztat bennünket arról, hogy állunk vagy fekszünk. A szemek tovább segítik a térbeli tájékozódást, ha kinyitjuk őket. Általában a szemek és a belső fül felől érkező jelzések megegyeznek egymással. Nyaki gerincünk arról tájékoztatja agyunkat, hogy fejünk hogyan helyezkedik el törzsünkhöz képest. Normális esetben ez a jelzés is megegyezik a többi, a térbeli tájékozódást segítő szervünk jelzéseivel.

Gyakran funkcionális a zavar

A szédülés a fent említett szervek működési zavarának következménye, jellege nagyon sokféle lehet. A szédülés leggyakoribb formái a körforgásos vagy az ingadozásos szédülés. Az első esetben olyan érzésünk van, mintha egész testünk vagy környezetünk körbe forogna. Az imbolygó szédülésre a járás és az egy helyben állás bizonytalansága jellemző, az érintett elesik, járása bizonytalan, imbolygó.

A rohamokban jelentkező szédülés a leggyakoribb szédülésforma. Oka a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyi szerv működési zavara. E szervben parányi kristályok gondoskodnak arról, hogy agyunk folyamatosan jelzéseket kapjon térbeli helyzetváltoztatásunkról. Ha ezek a kristályok leválnak eredeti helyükről, és az egyensúlyi szerv folyadékkal telt járataiban ide-oda sodródnak, megváltoztatják a folyadék mozgását: normális esetben ez a folyadék megmozdul, ha pl. az ágyban fekve megfordulunk, de azonnal megáll, ha ismét nyugodtan fekszünk egyhelyben.

Az említett szédülésfajta esetén a belső fülben található folyadék mozgása azonban tovább tart, agyunk pedig ennek alapján azt a jelzést kapja, hogy mi tovább forgunk. Mindez azzal jár, hogy egyetlen megfordulás az ágyban, felüléskor vagy ismételt visszafekvéskor rövid, 30–60 másodpercig tartó szédülésrohamot idéz elő. Mozdulatlanság esetén a szédülés megszűnik, ismételt mozgásra újra jelentkezik. Általában nem kíséri egyéb tünet, pl. fülzúgás vagy hallászavarok.

A rohamszerű, mozgáskor jelentkező szédülés általában jóindulatú, és néhány hét, esetleg hónap múlva magától megszűnik. Gyakran az is segít, ha gyakrabban forgolódunk az ágyban, ahelyett, hogy mozdulatlanná merevedve kímélnénk magunkat. Az ágyban forgolódás hatására agyunk hozzászokik a téves információkhoz, így a szédülés hamarabb elmúlik. Makacsabb esetekben az orvos vagy természetgyógyász célzott mozdulattal segíthet: a fej hirtelen mozgatásával az apró kristályok visszasodorhatók eredeti helyükre.

Meniére-kór esetén hallásromlás is van

A Meniére-kórra három, egyszerre fennálló tünet jellemző: erős forgásos szédülésrohamok, amelyek 1-2 órán keresztül tartanak, hányingerrel járnak, egyoldali hallásromlás, valamint szintén egy oldalon hallható, többnyire mély hangú fülzúgás (tinnitus).

E betegséget a belső fül csiga nevű szervének megbetegedése okozza. A csiga két, egymástól elválasztott folyadéktérből áll. Meniére-kór esetén a két folyadék hirtelen öszszekeveredik egymással. Ha ismét különválnak, megszűnnek a tünetek. Sok páciensre jellemző az állandó erős stressz, amely kiváltja a rohamokat. Meniére-kór esetén a szédülés nem gyakori, de akár mindennapos is lehet. A páciensek éppen ezért egyre inaktívabbá válnak, mivel szinte csak ülni tudnak, és a szédülés miatt gyakran hánynak.

A háttérben többféle ok állhat

Van, akinél ún. otogén szédülés áll fenn, ez azt jelenti, hogy panaszait a fül betegsége okozza. Ez szinte minden esetben egyoldalú szokott lenni: a szédülés jobb vagy bal irányú, a beteg járás közben a beteg irányba tér ki. Otogén okok esetén a szédülés felléphet rohamszerűen, de lehet folyamatos is. Ha pl. a hallásért és az egyensúlyérzetért felelős nyolcadik agyideg (nervus vestibulocochlearis) fertőzés vagy akut vérellátási zavar következtében károsodik, annak általában tartós szédülés a következménye. A diagnózist orr-fül-gégész szakorvos állítja fel, megfelelő eszközök segítségével.

A nyakcsigolyák is okozhatnak szédülést. Ilyenkor cervikogén szédülésről beszélünk. Ez olyankor lép fel, ha a nyaki gerinc mentén izomkeményedés alakul ki, de okozhatják balesetek, különösen a ráfutásos autóbalesetet szenvedők, akik abban a gépkocsiban ülnek, amelynek hátulról nekiütközik egy másik autó. A nyaki izmok feszességére a nyak mentén elhelyezkedő egyensúlyi szervek kórosan reagálnak. Ezek kis idegdúcok, amelyek az izomzatba ágyazottan helyezkednek el. A belőlük kiinduló pályák a gerincvelőn keresztül az agyba futnak, és az agykérgi egyensúlyi központokat tájékoztatják a fej állásáról. Ezek a páciensek nem egyirányú szédülésre panaszkodnak, járás közben nem térnek ki egyik irányba, viszont mindig fájlalják a nyakukat. A röntgenfelvételekre nem lehet támaszkodni, mert a lelet és a panasz sokszor nem áll arányban egymással. A nyaki gerinc végigtapintása ajánlott ilyenkor. A nyaki eredetű szédülés kezelésében általában a neurálterápia és a homeopátia, valamint az akupunktúra lehet sikeres. A hátúszás hozzájárul a nyak és a hát izmainak ellazításához, szóba jöhet még gyógytorna és a manuálterápia is.

A neurogén eredetű szédülés hátterében sok idegrendszeri megbetegedés állhat. Idetartoznak a legkülönfélébb betegségekkel, pl. szklerózis multiplexszel együtt jelentkező szédülések. Általában nem jellemző a szédülés irányultsága, a hallászavar, a diagnózist MR-felvételek alapján lehet felállítani.

A szédülés további neurológiai okai között említhető még a mérgező anyagok, pl. az alkohol hatása. Ez tipikusan imbolygó szédülést eredményez. Gyakran idősebb emberek is panaszkodnak erre a fajta szédülésre, amikor az agyi erek meszesedése, szűkülete miatt egyes agyi területek vérellátása nem kielégítő. Sok gyógyszer is okozhat neurogén szédülést. Különösen a nyugtatók, az altatók, a fájdalomcsillapítók, a vízhajtók és a vérnyomáscsökkentők.

A keringéseredetű szédülésen bizonyára mindenki átesett már, ha fekvő helyzetből hirtelen felkelt. Ez a keringési zavar többnyire ártalmatlan, és akkor lép fel, ha hirtelen megváltozik testhelyzetünk, vagy jó, ill. rossz hír hallatán. Alacsony vérnyomás esetén is gyakori a szédülés, mivel ilyenkor az agy és a fül nem kap megfelelő vérellátást. Természetesen a magas vérnyomást is kísérheti szédülés.

A körforgásos szédülés komolyabb okai között megemlítendő az agyvérzés, ami azonnali kórházi ellátást igényel. Az agyi érkatasztrófa miatt kialakuló keringési zavarok miatt egyes agyterületekben komoly zavar alakulhat ki, ami szédülésben nyilvánul meg.

Az említett formákon kívül további, kb. 300-féle szédülést ismerünk. Ezek közül egy különösen gyakori: a pszichés eredetű szédülés. Ez a mozgásra jelentkező rohamszerű szédülés után a második leggyakoribb típus. A panasz hátterében szervi ok nem mutatható ki. A diagnózis felállítása nem egyszerű feladat, ugyanis az érintettek minden szédüléstípusra panaszkodnak, amelyek hátterében szervi ok is állhat: legtöbbször imbolygó szédülésre panaszkodnak, bizonytalan járásra, egyeseknél azonban körforgásos szédülés alakul ki, olyan kísérő tünetekkel, mint heves, gyors szívverés, hányinger. Egyaránt jellemző a rohamokban jelentkező és a tartós szédülés.

Amikor minden autóút rémálommá válik

Gyakran típusos helyzetek váltják ki a pszichés eredetű szédülést, pl. egy hídon való átkelés, autózás, nagy tömeg vagy szociális követelmények, pl. munkaértekezletek. Nem ritka, hogy az anamnézis felvételekor kiderül, a panaszok meghatározott pszichés terhelés (munkahelyi vagy családi problémák, stresszhelyzet, gyász, stb.) után alakultak ki. Jellemző, hogy a páciensek nagyon fenyegetőnek élik meg a rohamokat, rettegnek a következő rosszulléttől, ezért a szorongás állandósul, ami jelentős mértékben korlátozza őket munkájukban, szabadidős tevékenységeikben.

A gyógyszerek meghoszszabbítják a szédülést

A szédülés kezelésében a szédülést csillapító gyógyszerektől – különösen Maniére-kór esetén – ajánlatos tartózkodni. Ezek tompítják a központi idegrendszer aktivitását, ami azzal a következménnyel jár, hogy agyunk az egyensúlyi szervek különféle eredetű működési zavaraihoz nem képes hozzászokni, nem képes azokat kompenzálni. Ez meghosszabbítja a szédülést.

Jó eredményeket érhetünk el gingko biloba kivonatokkal is, tabletta vagy tinktúra formájában adagolva.

A kezelést támogatandó fontos a megfelelő mennyiségű alvás – lehetőleg mindennap azonos időben térjünk nyugovóra, és nagyjából azonos időben keljünk fel. A koordinációt segítő mozgás, pl. az asztalitenisz is segít leküzdeni a szédülést.

Mivel a gyógyszerek – nyugtatók, altatók – erősítik a szédülést, érdemes fokozatosan elhagyni ezeket. Fontos a fokozatosság betartása. A teljes alkoholabsztinencia is ígéretes próbálkozás szédülés esetében. Tartózkodjunk továbbá a dohányzástól, mivel ez érszűkítő hatású, és rontja a fül vérellátását.

Ne féljünk a szédüléstől

Sokszor elegendő a megfelelő magyarázat: ha páciens tudja, mi okozza, mi váltja ki a szédülést, tud „bánni” a panaszával, csökken a félelme, és a panaszai is enyhülnek. Különösen igaz mindez a pszichés eredetű szédülésben szenvedők népes táborára, akinél ajánlatos megfontolni a pszichoterápiás kezelést is. Lazítási technikákkal jelentős mértékben enyhíthetjük a stressz által előidézett szédülést. (V. T.)