A vörösbor és a gyökfogó bioflavonoidok

Idős emberek a mai napig esküsznek arra, hogy napi egy-két liter bor a hoszszú élet titka. A népi bölcsesség a napi egy pohár bort gyógyszernek tartja. Az orvosok véleménye már nem ennyire egyértelmű, úgy is mondhatnánk, megoszlik. Az ok a bor alkoholtartalma, melynek a szervezetre gyakorolt hatása egyénenként változik, pontosan kiszámítani nem lehet. Ennek ellenére folynak olyan vizsgálatok, melyek célja a rendszeres borfogyasztás egészségre gyakorolt hatásának feltérképezése.

A vörösbor szervezetünkre gyakorolt hatásának tanulmányozását az úgynevezett francia paradoxon megismerése indította el. A franciaországi és az angliai lakosság egészségi állapotát összevetve sajátos ellentmondásra bukkantak a kutatók: a brit lakosság körében mintegy négyszer több a szívkoszorúér-megbetegedésekből eredő halálozások száma, mint a francia lakosság körében, annak ellenére, hogy mindkét ország lakosai nagyjából azonos mennyiségű olyan állati zsiradékot fogyasztanak, melyek a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásáért felelősek. Alapos vizsgálatnak vetették alá a két nép étkezési szokásait, és azt találták, hogy a franciák jóval több vörösbort isznak a napi étkezések után, mint az angolok. Az orvosok számára már „csak“ az a kérdés maradt megválaszolatlanul: vajon a vörösbor melyik összetevője okozza ezt a hatást. A kis mennyiségű alkohol pozitív hatása régóta ismert volt a biológusok körében, de amikor az alkoholfogyasztás világszerte aggasztó méreteket ölt, akkor a kis mennyiség fogalma nagyon nehezen lett volna értelmezhető. Szerencsére ez idő tájt ismerték meg a bioflavonoidok szabadgyök-fogó képességét, és fedezték föl, hogy a vörösbor jelentős mennyiségű ilyen vegyületet is tartalmaz. Megszületett az első elmélet: a francia paradoxont a vörösborban található bioflavonoidok szabadgyök-fogó képessége okozza.

De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb, amit már az is jelzett, hogy nem minden megfigyelés támasztotta alá a borfogyasztás előnyeit. Holland és később más kutatók is úgy vélték, ha a vörösbor hatásáért bioflavonoidjai felelnek, akkor célszerű egy alkoholmentes „borkivonatot“ készíteni, és ezzel egyrészt pontosabban tudják adagolni a hatékony összetevőket, ugyanakkor megszabadulnak az alkohol káros tulajdonságaitól. A vizsgálatok sorra kudarcba fulladtak, nem sikerült a betegségmegelőző, illetve halálozási arányt csökkentő hatást igazolni. Rájöttek, hogy a javasolt napi egy pohár borral bevitt bioflavonoidok gyökfogó képessége sokkal kisebb, mint a táplálékkal felvett E- és C-vitaminoké együtt összesen. Később számos vizsgálat támasztotta alá, hogy a vörösbor alkohol- és bioflavonoid-tartalma együtt felelős a kimutatható pozitív hatásokért.

Az alkohol fiziológiai szerepe régóta ismert. Kis mennyiségben hatása egyértelműen pozitív, mivel növeli az úgynevezett „jó koleszterint“, a HDL-szintet. A HDL emelkedése csökkenti a szívkoszorúér-megbetegedések kockázatát. Nagyobb mennyiségben azonban az alkohol lebomlása során keletkező termékek komoly károkat okoznak. A borban található bioflavonoidok legfontosabb tulajdonsága a jelentős energiafelesleggel rendelkező szabad gyökök hatástalanítása.

Sokan felteszik a kérdést: egyáltalán kell-e bort fogyasztani ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Természetesen a válasz az, hogy nem szükséges! Olyan példát nem ismer a táplálkozástudomány, amikor valaki azért lett beteg, mert szervezete egyáltalán nem kapott bort vagy más szeszes italt! Az ellenkezőjére viszont példák tömege ismert, ezért a borfogyasztás témája mindig szorosan kapcsolódik a mértékletesség fogalmához. Aki szereti a bort és tud mértéket tartani, annak a vizsgálatokban leggyakrabban használt mennyiségek fogyasztása ajánlott. A legjobb eredményeket a napi egy-két pohár vörösbor rendszeres elfogyasztásával kapták. Ez kb. 1–2,5 dl bort jelent naponta.

Aki nem szereti a bort vagy bármelyik szeszesitalfajtát, annak sem kell aggódnia. A hosszú életnek több titka is létezik, melyek közül bőven elég egyet ismerni!