A pajzsmirigy – II

A pajzsmirigy túlműködése végül Basedow-kórhoz vezet. Diffúz, olykor alig észrevehető mértékű golyvás elváltozásból áll (a pajzsmirigyszövet egyenletes megnagyobbodása), ugyanakkor kifejezett szemkidülledést okoz (ophtalmicus golyva), amelyet a szemhéjak hátrahúzódása és ritka pillacsapás jellemez, így a beteg tekintete merev és tragikus jelleget ölt. A dülledt szemen és a golyván kívül a fő tünetek a következők: általános remegés, folyamatos szapora szívverés, amely alvás alatt is észlelhető, korai lesoványodás normális vagy fokozott étvágy mellett.

A beteg hőhullámokra panaszkodik, nehezen tud egy helyben maradni és ingerlékeny. Egy ilyen tünetcsoport kétséget kizáróan a betegségre utal. Az orvos ilyenkor megméri az alapanyagcserét, hogy meg tudja ítélni a pajzsmirigy-rendellenesség mértékét. Radioaktív jóddal végzett vizsgálatokat is előírhat (gammakamerás, szcintigráfiás eljárás).

Mivel a jód a pajzsmirigyszövethez kötődik, Geiger-Müller számlálókészülékkel kimutatható az a jódmennyiség, amelyet már előzőleg a szervezetbe juttattak, és a kapott értékekből lehetőség nyílik a pajzsmirigyműködés felmérésére.

Szívkomplikációk várhatóak (ritmuszavar, szívelégtelenség), ugyanígy súlyos pszichés zavarok is kialakulhatnak. Az idegrendszer érintettségére a rendkívül nagyfokú aszténia (elgyöngülés), érzékenység és ingerlékenység, valamint a vérnyomás jelentős ingadozását előidéző szabályozási zavar utal. A betegség lefolyása során állapotromlással és javulással járó időszakok követik egymást. Gyermekkorban az idegrendszeri zavarok vannak túlsúlyban, míg felnőttkorban a menstruációs zavarok uralják a képet.

Nyugtatókkal egészítik ki a mesterségesen előállított, pajzsmirigyhormon ellen ható gyógyszerek adagolását. Ez utóbbiakat csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett szabad alkalmazni, mivel intolerancia (tűrőképesség hiánya) alakulhat ki a készítménnyel szemben. Súlyos esetben, ahol a szívszövődmény veszélye igen nagy, sebészi úton eltávolítható a pajzsmirigynek egy jelentős része, azért nem az egész, mert az az élettel nem egyeztethető össze. A radioaktív jóddal történő kezelést a legsúlyosabb esetektől eltekintve már nem alkalmazzák, mivel a besugárzás hosszú távon bekövetkező hatásai kiszámíthatatlanok.

Pajzsmirigygyulladás

Általában (többnyire vírusos eredetű) fertőzés vagy autoimmun megbetegedés következtében alakulnak ki a pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései, amelyeknek keletkezési mechanizmusai kevéssé ismertek. Főleg a nők betegsége.

A pajzsmirigy gyulladása miatti fájdalmas duzzanata jellemzi. Egyúttal általános tünetekkel (pl. gyengeség) és ízületi fájdalmakkal is járhat.

Heveny pajzsmirigygyulladás. A betegséget előidéző kórokozó – többnyire gennykeltő baktérium – általában a szájüreg vagy az orr-garat területén hatol be a szervezetbe. Magas láz jellemzi, valamint a pajzsmirigy fájdalmas duzzanata helyi fájdalom kíséretében.

De Quervain-féle – óriássejtes vagy félheveny – pajzsmirigygyulladás. Valószínűleg vírusos eredetű. Átmeneti pajzsmirigy-túlműködésre utaló tünetek után a betegség második szakaszában golyva alakul ki, majd spontán eltűnik.

Idült pajzsmirigygyulladások. A pajzsmirigy idült gyulladásos betegségei a szerv duzzanatát idézik elő. A leggyakrabban előforduló Hashimoto-féle limfocitás thyreoiditisz esetében kiváltó okként autoimmun folyamatot tételeznek fel. Hasonló szöveti képet mutat az ún. „néma thyreoditisz”, amely többnyire szülés után lép fel, és általában magától meggyógyul.

A pajzsmirigy gyulladásos betegségeit antibiotikumokkal és más gyulladáscsökkentőkkel kezelik, gennyedés esetén a váladék elvezetésével. (Család és egészség)