„A bal térdem nem fogad szót”

Nem emlékszik pontosan, mikor jelentkeztek először a problémák. „Úgy érzem, hogy fiatal korom óta fáj, talán tizennyolc éves lehettem, amikor kínozni kezdett. Egyszer jobb, máskor rosszabb – ecsetelte a 28 éves vágbesztercei fiú a Szlovákia – Grúzia Daviskupa-meccs után, ahol párosban fontos pontot szerzett a fiatal Filip Polášekkel az oldalán. – Nem csak játék közben jelentkeznek a fájdalmak, edzésen is, elég, ha egy kicsit futok. Járás közben viszont nem fáj. Az orvosok szerint íngyulladás okozza. Mindenféle vizsgálaton voltam már, az idei év elején artroszkópos műtéten estem át Pozsonyban, azt mondták, kitisztították, utána egy hónapig pihentem, nem indultam tornákon, de amint elkezdtem játszani, négy nap múlva megint ugyanott voltam, ahol azelőtt. Egy cseppet sem javult a helyzet. Annak idején lökéshullám-terápiára is elmentem, Rudo Pátek kondiedző mesélte, hogy van egy gyógymód, amelyet hasonló problémára alkalmaznak, mint amilyen az enyém. A kezelésen március elején vettem részt, utána az orvos azt tanácsolta, tartsak tíznapos szünetet.”

Egyébként a lökéshullám-terápia nem más, mint magas energiájú hanghullám, amely egy speciális berendezésben keletkezik. A hullámokat a fájó helyre irányítják, a kezelést rendelőben végzik. Tenisz- vagy a golfkönyököt kezelnek vele, ahol a betegség lényege a kötőszövetek gyulladása. Teniszkönyök esetében a gyulladás főként azokat az inakat érinti, amelyek kiegyenesítik (feszítik) a csuklót és az ujjakat. Mint megtudtuk, hasonló kezelést alkalmaznak a sarokcsonti kinövések, vagy az Achilles-ín gyulladása esetén is. Ha a panaszok újra jelentkeznek, négy hónap múlva megismételhető a kezelés.

Mertiňákon is elvégezték. Mindent úgy tett, ahogy ajánlották a szakemberek, de megint ugyanaz lett a vége: amíg ki nem ment a pályára, jól érezte magát, amint kezébe vette a teniszütőt, megint minden úgy volt, mint régen.

Egyesben le is csúszott a ranglistán, szinglit egyre kevesebbet játszik, párosban, ami a fő erőssége, nem adja fel, továbbra is próbálkozik. Persze, ott sem tud százszázalékos teljesítményt nyújtani, ha jobban elhúzódik a meccs, több időt kell tölteni a pályán, és jobban megterheli a lábát, akkor már gond van. Pedig nagy tervei voltak...

Ha belegondol, néha bizony elkeseredik: ahhoz, hogy abbahagyja, túl fiatal még. Most lendült bele igazán. „Az egyik orvos azt tanácsolta, pihenjek fél évet, ami nem jöhet számításba. A másik azt mondta, erősen kötözzem be a térdemet, azt is kipróbáltam, nem ért semmit. Ortézist használtam, annak sem láttam értelmét. A gyógyszerekkel pedig vigyáznom kell: egy időben Ibuprofent szedtem, de ezt is jelentenem kellett, mert tiltott anyagot is tartalmaz. Ugyanúgy minden másról be kellett számolni, nehogy a doppingellenőrzésnél valami gond legyen. Kaptam injekciókat, de azok sem változtattak a helyzeten. Bécsben is azt ajánlotta a professzor úr, hogy álljak le egy időre.”

Bármit csinál, mindig arra gondol, mikor jelentkezik a fájdalom, ami nem csak a mérkőzéseken, játék közben korlátozza, de a felkészülésben is. „Próbálkoztam fallabdával, ott is érzem. Futni nem tudok, ami nagyon behatárolja az erőnléti edzéseket, a konditeremben a legtöbb időt biciklin töltöm, vagy medicinlabdával erősítek, egyebet nem nagyon tudok. Számtalan elektro- és mágneses kezelést kipróbáltam, elmentem fürdőbe, mert azt mondták, hogy az iszap jót fog tenni, nem segített sem az, sem a meccsek vagy a megterhelés utáni jeges borogatások. Az úszással még nem próbálkoztam, de azt eddig nem is ajánlotta senki. Az a szörnyű, hogy nemcsak fizikailag nehéz elviselni a fájdalmat, hanem pszichikailag is. ĺgy talán még nehezebb. Néha teljesen kétségbe esem...”