100 g mindössze 24 kalória

Latin nevének első része némileg zavarba ejthet, hiszen nem különbözik például a brokkoliétól. A botanikusok ugyanis egyetlen faj változatainak tartják e növényeket, s tulajdonságaikban is rendkívül hasonlóak egymáshoz. A karalábé káposzta egyik tenyésztett formája, valószínűleg Észak-Európa szülötte, keresztezéssel jött létre a vadkáposztából és a vad fehérrépából. Szárának föld fölötti része húsos, megvastagodott, s ezt a szárrészt tekintjük értékes tápláléknak. Számtalan változata ismert, van fehér és lilás, vörös levelű és gumójú. Különböző színű változatainak íze megegyezik, s belül mindegyik húsa fehér.

A korai, későtavaszi, nyár eleji fajták 6–8 cm-es átmérővel a legízletesebbek, a későbbiek 8–13 cm átmérővel. Ha nem szedik le időben, – sajnos gyakori hiba, hogy a termelők a minőség helyett a méretet tartják fontosnak – a szár, így a gumó is elfásodik, és fogyasztásra is kellemetlenül kemény lesz. Vásárlásnál figyeljünk, hogy a gumók ép felszínűek legyenek. A megrepedt karalábék igen gyorsan fásak lesznek belül. Egyébként, bár a fehéres, halványzöld gumók üdébb, frissebb hatást keltenek, ezek hamarabb hajlamosak az elfásodásra. Vásárláskor eligazíthatnak bennünket a friss, üde levelek is, továbbá próbáljuk ki, hogy héját körmünkkel könnyen be tudjuk-e nyomni, fel tudjuk-e sérteni.

Miért jó?

Hámozva nyersen és főve egyaránt fogyasztható, nagy víztartalmú (92%), sovány, minimális zsírt és fehérjét (2%) tartalmazó, csekély energiatartalmú táplálék. Mindössze 24 kcal, 102 kJ van 100 grammban. Levelei tulajdonképpen gazdagabbak tápanyagban. Háromszor annyi vitamin és sok karotinoid vegyület van bennük. Ebből egyelőre főképp a háztáji kertek állatai, például a nyulak profitálnak.

Növényi rosttartalma (1,4 g) karbantartja a bélműködést. Fontos ásványi anyaga a szelén, a kálium (380 mg), kalcium (68 mg), magnézium (43 mg), réz és némi vas, továbbá a kén, a foszfor és a klór. Vitaminja az E-, B1- és B6-vitamin, a fólsav, pantoténsav és C-vitamin, melyből 63 mg van 100 grammban. Teljesen hiányzik belőle a D- és B12-vitamin.

Hogyan fogyasszuk?

Főzeléknek, levesnek – a húslevesbe mindig főzzünk legalább egy fél karalábét! –, rakott és töltött egytálételeknek egyaránt finom összetevője. Az ínyencek tölthetik lazaccal. Egyszerűen kirántva is ízletes.

A fűszerek közül jól harmonizál vele a borsikafű, a boróka, a kapor, a petrezselyem és a pimpó.

Sajnos leveleit egyszerűen kidobjuk, elherdáljuk, pedig háromszor annyi vitaminjával a zsenge levelek hasznos alkotórészei lehetnének zöld salátáknak. A gumók a piacon sokszor eleve megkopasztva várják vásárlóikat, de ha saját termést fogyaszthatunk, gondoljunk az értékes levelekre.

A karalábé az egyik legrövidebb tenyészidejű zöldségfélénk, melylyel kezdő kiskerttulajdonosok is bízvást próbálkozhatnak, bár nem a legigénytelenebb növény. Tápanyagban dús, egyenletesen nedves talajt szeret, ezért nem szabad elfelejtkezni rendszeres öntözéséről. Annál is inkább, mert fényigényes, ezért napsütötte helyre kell ültetni.

Annak, aki karalábé-termesztésre adja a fejét, nem árt tudni, hogy bizonyos növények társaságában jól fejlődik, ilyenek a hüvelyesek, fejes saláta, retek, cékla, paradicsom vagy a spenót, rossz szomszédság számára a földi eper és a hagyma. (iá)

Érdekesség

Plinius (i. sz. 23-79) az általa leírt hét káposztaforma között valószínűleg a karalábét is említi, amikor egy vastag torzsájú fajtát jellemez, valószínűleg ez volt a „caulorapa". Magyar neve az írásos emlékekben először 1558-ban említett német kohlrabi átvételével alakult ki, noha a mássalhangzók nyelvünkben felcserélődtek. Ma is Németország a világ legnagyobb karalábé-termelője és -fogyasztója. Azon zöldségfélék közé tartozik, amelyek Európából kerültek az amerikai kontinensre, mégpedig az 1800-as években.