Végy egy kis eszet!

Egy szép napon a kiskertben serénykedtem, amikor a kishúgom hirtelen mellettem termett, és miközben lábai csárdást jártak, óriási szemekkel meredt rám. Láttam, alig várja, hogy megkérdezzem tőle, miért olyan izgatott. Rendes báty módjára meg is tettem, mire ő lelkendezve válaszolt:

– Holnap lesz az őszi bolhapiac! – ujjongta.

– Holnap? – kérdeztem elsápadva. – Akkor gyorsan ki kell találnom valamit, amit el tudnék adni!

Töprengtem, vajon mi is lenne a legmegfelelőbb portéka. Kerestem, kutattam, de nem találtam semmi érdekes tárgyat, amelyet jó pénzért eladhattam volna.

Egyszer csak észrevettem két teli befőttesüveg csillogó sárga üveggolyót.

– Na, végre! – mormogtam ironikusan. – Valami használható! Ebből aztán biztosan meggazdagodom, és milliomosként élem le életem.

Aznap estig kerestem a jobbnál jobb dolgokat, de csak a pókhálókat szedtem össze a padlás sarkaiból. Nem találtam semmit, amiért bárki akár egy centet is adott volna.

– Elég! – kiáltottam csalódottan. – Holnap keresek valamit – és már indultam is az ágyamba.

Azon az estén arról álmodtam, hogy a megkeresett pénzből egy új bringát vettem, és azzal száguldottam a falun keresztül. Éreztem a szél simogatását az arcomon. Reggel édesanyám ezt súgja a fülembe:

– Felkelni, hétalvó! Mindjárt kezdődik a vásár! – Ezekre a szavakra felriadtam, nem tudtam, hová kapjak először. Hiszen csak két befőttesüveg sárga üveggolyóm volt! Már késő volt bármit tenni.

– Úgy néz ki, nem lesz meg az álomkerékpár! – sóhajtottam.

Az első vevő egy elegáns úriember volt, két fiával érkezett. Az egyik meglátta az üveggolyókat, kérlelni is kezdte az apját, hogy vegyen neki.

– Fiatalember, mennyibe kerülnek az üveggolyók?

Rámutattam az első üvegre:

– Ennek 2 euró darabja – majd a másikra –, ennek pedig 50 cent. Az üveggolyók ugyanúgy néztek ki, aránylag mindkét üvegben ugyanannyi volt. Biztos voltam benne, hogy az olcsóbbat szeretné.

– Az első üvegből kérném az összeset.

Rámeredtem, majd elismételtem, hogy az elsőnek 2 euró, a másodiknak pedig 50 cent darabja. A férfi nem értette, miért ismételem magam, ezért újra válaszolt:

– Az első üvegből szeretném megvenni az összes golyót.

Számomra felfoghatatlan volt, ezért megkérdeztem:

– De uram, miért a drágábbat tetszik megvásárolni?

– Mert a drágább általában jobb minőségű.

Nagyot néztem, de tartottam magam az aranyszabályhoz: A vevőnek mindig igaza van!

Odaadtam az üveggolyókat. Egy kicsit sajnáltam a férfit. Azt hiszi, ha sok pénzt ad valamiért, akkor az boldogabbá teszi? Ő sem állt be abba a sorba, ahol az észt osztogatták! Ekkor támadt egy zseniális ötletem.

Még aznap este megvettem a bringát. Természetesen nem azt, amely ugyanolyan volt, mint a többi, csak jóval drágább. A barátaim nem győzték kérdezgetni, hogy mégis hogyan gyűlt össze ennyi pénz. Én csak ennyit mondtam:

– Egy új boltot nyitottam.

Ők erre még izgatottabban kérdezték:

– De mégis milyen boltot? Mit árultál?

– Észboltot.

– Mégis, hogy érted ezt?

– Minden embernek elmagyaráztam, nem mindig a drágább termék a jobb. Nem a pénztől és a drága holmiktól leszünk boldogok. Nem erről kell, hogy szóljon az életünk. Sokkal fontosabb, hogy élvezzük azt, amit csinálunk, azt tegyük, amiben örömünket leljük. Mindemellett éljünk, gondolkodjunk és költekezzünk józan ésszel. Egyre többen jöttek meghallgatni a tanácsaimat, és képzeljétek, még fizettek is értük!

A barátaim jót nevettek ezen, de a következő bolhapiacon már ők is észboltot nyitottak.