Útszélen már nem vehetünk dinnyét?

A fogyasztóvédelmi törvényt azért módosította a parlament, hogy támogassa a hazai kistermelőket, és megvédje a vevőket, akik abban a hiszemben, hogy háztáji terméket vásárolnak, hipermarketekben beszerzett áruért fizettek többet. Mostantól a piacokon árusító magánszemélyeknek igazolniuk kell, hogy birtokolnak vagy bérelnek annyi földet, amennyin a kínált portéka megterem, vagy tartanak annyi állatot, hogy a húsból, tejtermékekből eladásra is jut. Az eladókat az Állami Élelmiszer-felügyelet rendszeresen ellenőrizni fogja, és ha úgy találja, hogy valaki sokkal több árut kínál, mint amennyit a gazdaságában elő tudna állítani, akár 17 ezer eurós bírságot is kiszabhat.

Mennyi terem egy hektáron?

„Az ellenőröknek pontos táblázatok állnak rendelkezésükre arról, mennyi paradicsom terem meg egy hektár földön, egy kaptár méh mennyi mézet ad, hány disznót kell tartani ahhoz, hogy valaki naponta ötven kiló kolbászt vigyen a piacra. Továbbra is engedélyezett a vásárolt termékek viszonteladása, de ezt csak azok a kereskedők tehetik meg, akiknek van vállalkozói engedélyük kereskedői tevékenységre, különféle élelmiszer-ipari termékek előállítására. Ők a nagyraktárakban, áruházakban vásárolt portékát is kínálhatják a piacon, de ha kiderül, hogy a vevőket megpróbálták félrevezetni azzal, hogy hazai termékként árulták, 66 ezer eurós bírságot szabhatunk ki rájuk” – mondta Jozef Bíreš, az Állami Élelmiszer-felügyelet igazgatója.

Eltűnnek az útszéli árusok

Az új szabályozás szerint a háztáji kistermelők nem bővíthetik kínálatukat déligyümölccsel és iparilag előállított élelmiszerekkel sem. Csak saját termesztésű és készítésű termékeket árusíthatnak; ha mással is kereskedni akarnak, ki kell váltaniuk a vállalkozói engedélyt. Júliustól a dél-szlovákiai utak mentén megszokott látvány sem fogadja már az autózókat, mert a falvakon kívül tilos gyümölcsöt és zöldséget árulni. A kereskedelmi felügyelőség szerette volna elérni, hogy a törvény az autópályák pihenőhelyein, a benzinkutaknál és a motelek környékén engedélyezze az árusítást, de a gazdasági minisztérium egészségügyi és közlekedésbiztonsági okokra hivatkozva nem tett kivételt. Aki mégis kiáll az út mellé termékeivel, azt kockáztatja, hogy a rendőrség vagy az Állami Élelmiszer-felügyelet négyezer eurós bírságot ró ki rá. Ha nem fizet a helyszínen – márpedig melyik út menti dinnyeárus hord magánál négyezer eurót? –, akkor a büntetést nyolcezer euróra emelheti a hatóság.

A törvénymódosítás a beterjesztő smeres Andrej Kolesík túlbuzgóságának köszönhetően a mozgóárusokat is korlátozta. Ugyanis belefoglalták, hogy azokban a községekben, ahol van élelmiszerbolt, tikos autóból húst, tejterméket és bármi más élelmiszert árulni. Csak az azonnal fogyaszthatók, mint a hamburger, hot dog, csomagolt jégkrém, valamint a zöldség és gyümölcs, mozgóárusítását engedélyezte, ezért az élelmiszer-kamara azonnal tiltakozott ellene.

A mozgóárusok maradnak

A törvényt lapunk megjelenéséig valószínűleg újra módosították, ezért ha az önök falujában kijelentik a hangosbemondóban, hogy májkacsákat vagy friss paradicsomot árulnak, nyugodtan vásárolhatnak, nem követnek el törvénysértést. Igaz, a Kolesík-féle változatot senki sem vette komolyan, a július elsejétől eltelt két hét alatt is járták a falvakat a mozgóárusok. Ebben az esetben a hatóságok is szemet hunytak, de újabban minden településnek általános érvényű rendeletben kell szabályoznia, milyen élelmiszereket mikor és hol árusíthatnak a területén. Az élelmiszer-felügyelet munkatársai ennek alapján fogják tudni, hol találják az árusokat, és rögtön megbüntethetik azokat, akik nem a meghatározott helyen vagy időben kínálják portékájukat.

Az a vállalkozó, aki bármely településen árulni akar, először a helyi önkormányzati hivatalban köteles bejelentkezni, és felmutatni a vállalkozói engedélyét, vagy becsületbeli nyilatkozatot arról, hogy saját termékeit, készítményeit szeretné eladni. Ez továbbra is így marad, tehát a szomszéd faluból származó hentes vagy a falubeli kertész ízletes, friss portékájáról nem fogunk lemaradni. Igaz, hogy ugyanígy hozhatják kevésbé jó minőségű árujukat a lengyel kereskedők is, akiket teljes tilalommal szerettek volna kiszorítani a jogalkotók, de végül belátták, hogy ahol szabad kereskedelem van, ott legfeljebb a szállítási, tárolási és higiéniai szabályok megtartását ellenőrizheti az állam. Azt, hogy mit vesznek és esznek meg, pedig a polgárokra kell hagynia.

Mit veszünk a boltokban?

Míg a piacokon és a mozgóárusoknál leginkább a hazai termékeket keressük, a boltokban egyre inkább fogynak az egzotikus gyümölcsök, tengeri halak, keleti fűszerek. Vásárlási szokásainkon is meglátszik, hogy többet utazunk, szívesen kipróbáljuk az új ízeket. Ma már nem számít ritkaságnak a bevásárlókosárban az ananász, lazac, a mediterrán szárított sonka, az olajbogyó és olívaolaj, de az indiai fűszerek sem. Legtöbbet még mindig pékáruból és tejtermékből veszünk, de ezeken belül is inkább a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek és a joghurtok, valamint a drágább minőségi sajtok fogynak. „Az emberek általában kevesebbet vásárolnak, de jobban adnak a minőségre. Sokkal figyelmesebben olvassák a címkéket, és hajlandóbbak több pénzt adni a környékbeli termesztők árujáért. Minél nyugatabbra megyünk az országon belül, annál fontosabb a frissesség és a minőség. A szegényebb keleti régiókban még mindig az ár a mérvadó” – mondja Gabriel Csollár, a Coop Jednota igazgatótanácsának elnöke. Tapasztalatai szerint főleg az utóbbi két-három évben változtak sokat a fogyasztói szokások. A vásárlók odafigyelnek a termékek eredetére, keresik a bioélelmiszereket, a tartósítószerek nélkül készült termékeket, felmelegíthető készételeket és a félkész, szeletelt, felvágott zöldségeket, húsokat is. Néhány évvel ezelőtt még felesleges pénzkidobásnak tartották volna, hogy felvágott káposztát, salátát vagy szeletelt karajt vegyenek – ma viszont Tomáš Ferenčák, a Tesco szóvivője szerint ugyanannyi fogy belőlük, mint a csomagolatlan húsból, zöldségből.  

Keresetünk egyötödét megesszük

A jövedelem élelmiszerre költött részének aránya tíz év alatt semmit nem változott: ma is keresetünk egyötödét hagyjuk az élelmiszerboltokban. A gazdagabb háztartások viszonylag többet adnak ki szolgáltatásokra, a szegényebbek energiára, de anyagi helyzettől függetlenül mindenki leginkább az élelmiszeren takarékoskodik. Az európai háztartások átlagosan jövedelmük 16 százalékát költik élelemre, a nyugati államok kevesebbet, a keletiek és déliek többet. A szlovákiai fogyasztói kosárhoz árértékben leginkább a spanyol hasonlít, a különbség annyi, hogy ők több halat, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, nálunk pedig népszerűbbek a tejtermékek, tojás, kenyér és édesség.

Ausztriában, ahová, Szlovákiából is sokan járnak a jobb minőségért, jövedelmük 11 százalékát fordítják élelmiszerre az emberek. Átlagjövedelmükhöz képest nálunk többet költenek élelemre a görögök, portugálok, lengyelek, észtek és bolgárok. Magyarországon az élelmiszerárak hasonlóak, mint nálunk, de sokkal többen járnak étterembe. Csehországban alacsonyabbak az élelmiszerárak, ám ott is fejlettebb az étterem- és vendéglőkultúra, ezért a háztartásokban több pénz fogy élelmezésre, mint nálunk. Mindent összevetve az étkezési kultúrát és kiadásokat tekintve Európában középtájon vagyunk, csak a halfogyasztás területén lényeges a lemaradásunk. Ezt viszont aligha tudjuk behozni, amíg a hal háromszor annyiba kerül, mint a csirke, és kétszer annyiba, mint a disznóhús.

Kevesebb húst, több tésztát eszünk

Tíz év alatt sokat változott a vásárolt élelmiszer fajtaösszetétele. Ma több paradicsomot veszünk, mint krumplit, egyre jobban szeretjük a juhtúrót, szepesi virslit, füstölt sajtokat és halat, húsból és rizsből viszont kevesebbet eszünk. Leginkább a csokoládé- és a borfogyasztás növekedett az elmúlt években, de halat és vadhúsokat is gyakrabban vásárolunk, mint a 2000-es évek elején. Vannak állandó kedvencek is – ilyen a darabolt csirke, a túró, alma, banán, diétás virsli, eidami sajt, tejcsokoládé és a túrókrémek, mint a Miláčik, Pribináčik vagy a Termix. A narancsot és mandarint, amelyekért régen sorba álltunk, lassan megelőzi a barack és a szőlő, s krumpli helyett is egyre gyakrabban veszünk tésztaféléket. 1990-ben az egy személyre eső burgonyafogyasztás Szlovákiában 86 kiló volt. Ma már ennek csaknem a fele, 47 kiló. Tésztaféléből ugyan az üzletekben nem fogy sokkal több, de az éttermekben leggyakrabban ezeket rendelünk. Otthon és étteremben egyaránt sokkal kevesebb húst eszünk, mint tíz éve: az 1990. évi 84 kilós egy főre eső fogyasztás mostanra 52 kilóra csökkent. Tejből és sajtból is kevesebbet vásárolunk, ásványvízből, gyümölcslevekből és szörpökből viszont sokkal többet, mint egy évtizede.

Gombát csak az árulhat, akinek erdeje van

A gomba és az erdei gyümölcsök árusításának feltételei is szigorodnak. Az árusnak igazolnia kell, hogy erdőterület birtokosa vagy bérlője, s hogy ért a gombákhoz, vagyis megfelelő szakvizsgája van. Ezt a helyileg illetékes regionális közegészségügyi hivatalban teheti le szakmai bizottság előtt, de bizonyítvánnyal is csak friss gombát árulhat. A szárított eltűnik a piacokról és vásárokról, mert ennek fogyasztásra való alkalmasságát csak vegyi elemzésekkel lehetne megállapítani, ezekre pedig a jelzett körülmények között nincs mód. Az üzletekben továbbra is megmarad a kínálatban az engedéllyel rendelkező gyártóktól származó csomagolt szárított gomba.

Elektronikai cikkhez konnektor is kell

Az új jogszabály a tévék, rádiók, konyhai robotgépek kicsiben történő árusításának is véget vetett, pontosabban csak azok a kereskedők árulhatnak ilyen cikkeket, akiknek állandó árusítóhelyük van, és ott konnektor is található. Az elektronikai berendezések eladásának ugyanis az a feltétele, hogy a boltban kipróbálják őket, és a vevő tudja, hová viheti vissza az árut reklamálni, ha szükséges. Ez a piaci árusok esetében nem volt lehetséges, így rengeteg selejtes terméket sóztak az emberekre.