Épp aludt, amikor megérkeztünk, így elsőként a délutáni pihenő fontosságáról esett szó: egy ötévesnek még sokat jelent, különösen, ha ez a bizonyos ötéves Csajkovszkij leghíresebb balettjének szereposztásában élt több mint egy hónapig, majd a félévi vizsgákon is kiválóan, dicsérettel teljesített.
A Magyar Állami Operaház történetében olyan még nem volt, hogy valaki ilyen fiatalon színpadra kerüljön nagyprodukcióban, és végigjátssza a karácsonyt megelőző időszakot, minden másnap színpadon állva. Ezt a nagymamától, a lévai Vykukel Teréz doktornőtől tudjuk meg. Gyorsan hozzáteszi, hogy nem elfogult nagyszülői állítás ez, az ifjú balettozókat oktató mesternők hívták fel erre a figyelmüket már A diótörő próbáinak megkezdésekor. Nyeste Dorottya Terézia esetében felesleges arról beszélni, hogy gyorsan vagy hamar érte volna el a sikert, hiszen ez életkorából adódó evidencia. De a zene és a tánc iránti szeretete az első lehetséges alkalmakkor egyértelművé vált. „Már kétéves korában azt tapasztaltuk, hogy amint komolyzenét hallott, táncra perdült. Azt gondoltuk, hogy majd háromévesen, amikor óvodába indul, lesz lehetőség balettkörbe járnia, és kiélheti ezt a szenvedélyét. Csakhogy odáig érkezve kiderült, hogy szakkörre csak négyéves kor felett van lehetőség. Ekkor keresett az édesapja egy balettos foglalkozást, ahol rögtön az 5-6 évesek közé sorolták” – idézi fel a nagymama Dorottya kezdeti lépéseit a balett világában.
Miként zajlott a felvételi? Milyen a balettélet? Hogyan kerül egy kislány a színpadra? Mi segítette át őket a nehéz időszakon? Miért fontos, hogy jusson a játékra idő? Ki segít nekik? Meddig tervezik ezt csinálni? Mit várhatnak a jövőben?
Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Rizsányi Attila riportját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.