SAVANNAH varázsa

A keleti part középső részén, Georgiában és Dél-Karolinában találhatók a gyarmatosítók legrégibb települései, melyeket még a tizennyolcadik században alapítottak az első bevándorlók. Szépségüket és szellemüket kortársaink számára a szépirodalom és a fi lmek fedezték fel – legismertebb közülük az Elfújta a szél. Máig megőrizte arculatát Georgia első városa Savannah volt. Rendkívüli egyéniségek és még létező erények játszottak közre létrejöttekor. Anglia e tizenharmadik gyarmatát a Savannah folyó partján James Oglethorp angol tábornok foglalta el királya számára 1733-ban. Arrafelé több indián törzs élt, megélhetésüket főleg a tenger biztosította. A kríkek, eucsik és jamakrók az idegenek megjelenésekor szövetkeztek. Közös főnökük, Tomocsicsi egyezségre lépett a tábornokkal: megállapodtak a területek használatában, szomszédságuk szabályaiban, és szövetséget kötöttek a francia, spanyol és más gyarmatosítók ellen. Ennek a rendkívüli szerződésnek e két ember volt a záloga, persze az alárendeltek és alattvalók helyeslésével. A következő évszázadban aztán alaposan megváltoztak a viszonyok. Savannah város Oglethorp nagyszerű terve alapján épült fel, és a mai napig megtartotta arculatát – az USA egyik legterjedelmesebb műemlékileg védett területe. A folyótól déli irányban a geometrikus hálózatú város huszonnégy négyszögletes tér körül épült fel, mindegyiken ott áll a templom, az iskola s a régi kereskedők üzlet- és lakóházai. S hogy miért emeltek ennyi templomot? Már öt hónappal az angol területfoglalás után megérkeztek az első bevándorló csoportok. Az emigránsok vallásuk üldözése miatt hagyták el európai otthonukat. Az elsők között spanyolországi és portugáliai zsidók voltak, a következő évtizedekben ír és francia katolikusok, hugenották, görög ortodox vallásúak, morva protestánsok és mások özönlöttek. Békésen megfértek egymás mellett, minden közösség megépítette a saját templomát. Virágzó gazdaság Oglethorp főleg a terület gazdasági felvirágoztatását tartotta szem előtt. Az első másfél évszázadban a mezőgazdaság jelentett fellendülést. Megtapasztalva a vidék szubtropikus klímáját, a tábornok a londoni Chelsea-i Botanikus Kertből kért növényeket (de próbálkoztak olaszországi és indiai behozatallal is), és kísérleti telepítvényt alapított. Az éghajlat és a föld minősége (sós vizű lápok, mocsarak, árvizek) azonban nem kedvezett e növényeknek, s a kezdeményezés kudarccal végződött. Csupán néhány termény – az őszibarack, az eperfa (mely Oglethorp selyemgyártási tervei miatt volt szükséges), az indigó, a rizs és a gyapot – viselték el az itteni körülményeket. Ez utóbbinak köszönhették a gyarmatosok meggazdagodásukat. Sok munkaerőre volt szükség, fellendült a rabszolga-kereskedelem (amelyet annak idején a tábornok ellenzett). Jelentős volt Savannah folyami kikötője és tengerentúli forgalma, a település nagy parkjai, épületei párizsi és más európai mintákat követtek. Európai város Amerikában nem sok az európai értelemben vett város – Savannah varázsának titka az, hogy a mai napig őrzi eredeti jellegét és rendkívüliségét. Az autópályákat elhagyva csupán gyalogosan látogatható területre érünk: a felújuló folyóparton nosztalgiahajók horgonyoznak, a helység terei ma barátságos kis parkok gazdag vegetációval, szobrokkal, padokkal. (A környék jellegzetes fái az élősdi spanyol mohával körüllengett hatalmas tölgyfák.) Noha Savannah csupán százhúszezer lakosú, gazdag a kulturális élete: több színháza, egyeteme, képzőművészeti iskolája van – az utóbbiak közül a legismertebb a Savannah College of Art and Design (SCAD). A huszadik század húszas-harmincas éveitől meghatározó a turizmusa. Elöljárói és polgárai mindent megtesznek érte. Gondozzák, ha kell, felújítják a történelmi nevezetességeket. Tavaly nyitották meg az új képzőművészeti galériát (Jepson Center for the Arts), a legnagyobb városi parkban jó hírű dzsesszfesztiválokat rendeznek, egyre több ház korabeli berendezését újítják fel, majd mutatják be az épületet múzeumként a turistáknak. Egyes házak híres emberek életével fonódtak össze (mint például annak a – többirányú tehetséggel megáldott és nyílt szellemű – Juliette Gordon Lownak az otthona, aki 1912- ben megalapította a leánycserkészetet). Parkolóház máshol is épülhet, hiszen az értékek megőrzése a jövőre nézve is kifi zetődő. Mert elvégre egy történelmi városba nem parkolóházat megy nézni az ember. Ez is Amerika.