Piros pünkösd napján…

A magyar nyelv májust pünkösd hava (az ünnep többnyire erre a hónapra esik), kettősök (ikrek) hava, tavaszutó megjelöléssel illeti. Ez a hónap a természet kibontakozásának, a virág- és rózsanyílásnak a fő ideje. A régi hagyományokban a tavasz, vegetáció, termékenység, szerelem, nász és párválasztás kiemelt időszaka volt.
Pünkösd a keresztény egyház harmadik legnagyobb ünnepe, a Szentlélek eljöveteléé és egyben az egyház megalapításáé. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Krisztus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Neve a görög pentekoszté, azaz ötvenedik szóból származik, ugyanis húsvétot ötven nappal követi (pünkösdvasárnap idén május 27-ére esik).

Tavaszünnep ősi gyökerekkel
A pünkösdi ünnepkör őrzi az európai népek egyetemes, kereszténység előtti tavaszi és nyári ünnepeinek maradványait, ősi szokások, rítusok, mágikus eljárások emlékeit. A tavasz–nyár eljövetelét, köszöntését szolgáló szertartások keretében valaha az emberek a jó termést, szaporulatot kívánták biztosítani. A természet megújulását a tavasz–nyár allegorikus behozatalával igyekeztek elősegíteni. A pogány tavaszünnep a vegetáció és a virágok ünnepe, a termékeny földanya, a szerelem, a párválasztás és a nász ünnepe is volt.
Az európai népek pünkösdi hagyományai ősi idők emlékeit őrzik: a vegetációs szellemet vagy démont, a tavaszistennőt vagy vegetációs istennőt, a férfivá avatási ünnepségek csökevényeit, továbbá szórványokban a rituális királygyilkosságot vagy a termékenyítő királyok menyegzőjét. Az ünnepkörben megjelenik a tavaszi házaspár, valamint több egyedülálló férfi és női megszemélyesítéssel is találkozhatunk: pünkösdi király, májuskirály, tavaszkirálynő, májuskirálynő, pünkösdi királynő stb. Az egyedülálló férfi megszemélyesítő gyakran lombokba burkolt vadember, akinek egyik feladata az esővarázslás volt.

Az ókori Rómában
Az európai népek szokásanyagára hatással voltak az antik Róma tavaszi ünnepei is, mint a Floralia virágünnep, amelyet Flóra, a virágok és a kultúrnövények istennőjének tiszteletére április végén és május elején tartottak. Májusban ünnepelték Maja istennőt is, neki körmenet után vemhes emsét áldoztak (az emsét majalisnak nevezték). Az Argei ünnepen a Vesta-szüzek jelképes emberáldozatként szalmából font bábukat vetettek a Tiberis folyóba. A hónap az Ambarvaliával, a földszentelés ünnepével zárult.
A 2. századában a rómaiak májust Vénusznak, a szerelem istennőjének, valamint a görög–római Dionüszosz-Bacchusnak, a szőlő, a bor, a mámor istenének szentelték. Május a szerelem, a májusi menyasszonyok hónapjává vált. A 4. századtól háromévente lóversenyeket is rendeztek ilyenkor, amelyek harminc napig tartottak.

Magyar pünkösd
Pünkösdi népszokásaink valójában tavasz és nyár közötti átmeneti időszakot mutatnak. A pünkösdi ünnepkörben összemosódnak a tavaszi és a nyári ünnepkör egyes elemei. Téltemető-tavaszváró népszokásaink jórészt a húsvéti, míg a nyár termékenységével kapcsolatos hiedelmek, rítusok a Szent Iván-i ünnepkört gazdagítják.
Más európai népek pünkösdi ünnepkörétől eltérően a magyar szokásanyag nem boszorkányos és halotti jellegű. A vízzel és a rituális fürdéssel való kapcsolata sem jellegzetes, bár akad példa a pünkösdi locsolásra. A harmattal történő mosakodás azonban általánosan elterjedt. A magyar szokásoknak kifejezetten szexuális-erotikus vonásaik sincsenek, de rítusénekeink utalnak a termékenységre, a virágszimbólumok pedig a tavaszi virágünnepre.
Pünkösdkor fontos szerepet játszottak a virágok, a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jácint és a bodza. A pünkösdi rózsa az ünnep közismert jelképévé vált.

A vegetáció ünnepe
Régen az emberek pünkösdvasárnap reggelére frissen vágott zöldellő gallyakkal díszítették házukat. Tűztek belőlük a gazdasági épületekre, kerítésekre, a szántóföldek négy sarkába is. Ez a szokás a régi termékenységvarázslás és bajelhárítás emlékét őrzi. A zöld ág védelmet nyújtott a rontás, a gonosz erők, a boszorkányok ellen. A szántóföldbe szúrva megvédte a vetést a jégesőtől és a kártevőktől.

Májfa, pünkösdfa, mátkatál
A szerelem és a párválasztás ünnepének maradványaként az egyik legjellegzetesebb, a mágikus tavaszra utaló szokás a májusfa, májfa, pünkösdi fa állítása volt. Május elsejére vagy pünkösdre virradóra történt. Feldíszített fát, a termékenység, a megújuló élet ősi jelképét a mai napig állítanak kedvesüknek a legények (pünkösdkor a templomokban való állítása sem ritka). Színes szalagokkal, zsebkendőkkel, hímes tojással díszítették. Tetejére virágcsokor, orgonavirág, gyakran egy üveg bor is került. Ünnepélyes körbetáncolására és kidöntésére, mely mulatozással, versenyekkel járt együtt, május utolsó vasárnapján vagy pünkösdkor került sor.
A mátkatálat pünkösdvasárnap legény küldte annak a lánynak, akinek udvarolni kívánt. A kendővel letakart tálat koszorúra font kaláccsal, üveg borral egy ünnepi ruhába öltözött kislány, fején koszorúval, vitte a lánynak. Ha annak tetszett a legény, hasonló tállal viszonozta.

Pünkösdi király/-né, legényavatás
A pünkösdi királyról Magyarországon a középkor óta tudunk. Az 1591-es zsinati határozatok között olvasható a hagyomány tilalma: „Pünkösd napján régi szokás szerint királyt választani, táncot járni és játékokat játszani tilos.” Pünkösd a 16. században a katonák legkedvesebb ünnepe volt. Balassi Bálint több versében is megemlékezett az ünnepről.
Régen szokás volt a legények közül pünkösdi királyt választani. A legények különböző ügyességi és lóversenyeken mérték össze erejüket és rátermettségüket. A győztes egy évig a legények vezetője, bírája lett. Minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt, s a kocsmában ingyen ihatott. Egy év elteltével pünkösdi királysága megszűnt. Innen a mondás: Rövid, mint a pünkösdi királyság.
Egyes vidékeken pünkösd volt a legényavatás ideje, főleg ott, ahol nem választottak pünkösdi királyt. Az avatást követően a legény felnőtt férfinak számított, szabadon udvarolhatott a lányoknak, kocsmába, bálba járhatott.
A lányok pünkösdi királynőt vagy királynét választottak maguk közül. A kiválasztott lány virágkoszorút, pártát viselt, arca le volt fátyolozva, kezében rózsaszirmokkal teli kosarat vitt. Négy lány kendőből sátrat vagy virágkaput tartott föléje. A kis királynét végigvezették az egész falun, s közben pünkösdi dalokat énekeltek. Minden ismerőshöz, rokonhoz betértek jókívánságaikkal. Az udvaron a lányok körbeállták a királynét, s egy helyben állva vagy őt lassan körbejárva énekeltek, rózsaszirmokat szórtak rá. Egyes helyeken a kis királynőt társnői jó magasra emelték, hogy a háziak kendere nagyra nőjön.

Pásztorok megajándékozása
Sokfelé pünkösdhöz fűződik. Bort, kenyeret és kalácsot, némi aprópénzt, helyenként tojást és vajat is kaptak azoktól a gazdáktól, akiknek az állatait őrizték. A pásztorok pünkösdkor szedték a báránydézsmát és kapták az állatok megőrzéséért a pünkösdi garast.
Pünkösdvasárnapot megelőző estén ostorcsattogtatással, kürtjük fújásával, zajkeltéssel igyekeztek minden rossz erőt távol tartani vagy kiűzni a faluból.

Varázserejű harmat
A pünkösdi harmatnak népünk varázserőt tulajdonított. Elterjedt szokás volt az ünnep hajnalán harmatot szedni, főleg a szemfájás és a kelések orvoslására. A lányok a szeplő legjobb ellenszerének, a leghatékonyabb szépségvarázsló szernek tartották. Egyes helyeken az asszonyok mezítelenül szedték a rozsharmatot.
A magyarságnál az ünnepnek nincs olyan erős kapcsolata a vízzel, mint például a szlávoknál. Csupán szórványos adataink vannak arról, hogy egykor a lányok nemcsak nagypénteken, hanem pünkösdkor is megfürödtek, megmosakodtak folyóvízben. A pünkösdi locsolás sem volt általánosan elterjedt.

Hiedelmek, jóslások, tilalmak
* Aki pünkösd napján születik, szerencsés lesz.
* A teheneket nyírfaággal veregették, hogy egész évben jól tejeljenek.
* Kenyérhéjat égettek, majd hamuját a gabonaföldre szórták, hogy gazdag, bőséges termést adjon.
* A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzte a betegségeket, keléseket.
* Tilos volt a mezőgazdasági munka, az állatok befogása, a kenyérsütés.
* Általában azt tartották, hogy ha pünkösdkor esik, jó termés várható. Másutt viszont nem volt kívánatos az eső, mivel „a pünkösdi eső ritkán hoz jót”.
* Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.