Passz, az van

Elszórtan pihent a nyáron Molnár Piroska. De nem őt szórták el, munkaügyek gátolták a hosszabb pihenésben. Kedvenc helyére, a horvát tengerhez el sem jutott idén. Nem egészen két hetet töltött a Balatonon, aztán párhuzamosan két filmben is játszott, de már azt követően, hogy Szegeden A víg özvegyben, a Belvárosi Színházban pedig A nagy négyesben vállalt szerepet. Decemberig lazább az élete. Délutánonként ugyan tanít a színművészetin, esténként pedig előadásai vannak, a délelőttjei azonban szabadok. Derűs, kiegyensúlyozott ember. A lelki harmónia legfinomabb hangjait hallatja. Egész lénye egy végtelennek tűnő, lágy, őszi napfényszonáta.

* Két osztályban tanít az egyetemen…
… a bábosaim már negyedévesek, a Zsámbéki–Zsótér-osztály pedig a harmadik évfolyamba lépett. Szeretem csinálni. Van hozzá energiám. A növendékeim pedig hál’istennek igénylik a velük való foglalatosságot. Az ember azért tanít, hogy odaadja a tudását azoknak, akik erre nyitottak. Művészi beszédet tanítok, azt, hogyan nyúljunk egy anyaghoz, miután megkapjuk a szerepet. Hogy a néző ne csak szó szerint értse a szöveget, hanem a velejét is, hogy miről beszél a színész. Nekem Sulyok Mária tanított művészi beszédet.
* Zord, morózus, távolságtartó tanár lehetett.
Egyáltalán nem. Nagyon kedves ember volt.
* Egy vígszínházi kolléganője mesélte, hogy valósággal rámordult, amikor fütyülni hallotta a színpad közelében.
Minden színésznek vannak hóbortjai. Sulyoknak nyilván ez volt.
* És Molnár Piroskának?
Felőlem az fütyül a színpadon, aki akar. Vámos Lászlóval értek egyet, akinek egy idős kolléga valahol vidéken azt panaszolta, hogy: »Rémes, ezek a mostani fiatal színészek esznek a színpadon.« Mire Vámos: »Mások sokkal csúnyább dolgot tesznek. Rosszul játszanak.« Igen, az ilyenfajta »szent dolgok« szerintem butaságok. Rózsahegyi Kálmán egy népszínműben játszott, és jó nagyot köpött. Rászóltak, hogy mit csinál?! A Nemzeti színpadán nem lehet köpdösni! »Ez most nem a Nemzeti színpada – felelte. – Ez annak a gazdának az udvara, ahol játszom.«
* Két filmben forgatott párhuzamosan, ehhez jött aztán egy harmadik, Liszt Ferenc utolsó éveiről.
A Munkaügyek című vígjáték egy iroda életét mutatja be, én vagyok az iroda főnöknője. A Birdsong kétrészes angol tévéfilm, amelyben egy francia házvezetőnőt játszottam.
* A katedrális után ebben találkozott másodszor Eddie Redmayne-nel, a kiváló fiatal angol színésszel.
A katedrálisban maga az író, Ken Follett is szerepet vállalt. Pontosabban: kért. Ott ült mellettem egy jelenetben. Eredetileg tíz mondatom lett volna angolul, csak közben rájöttek, hogy egy francia nagymama miért is beszéljen angolul? Ken Follett pedig benne akart lenni a saját filmjében. A tíz angol mondatot így aztán, miután megtanultam, elvették tőlem, és neki adták. Ken Follett azonban többször is belesült a szövegébe, és én, aki egyébként egy büdös szót sem tudok angolul, végig súgtam neki. Eddie Redmayne pedig hangosan kacagott a helyzeten.
* Az Utolsó rapszódia a Liszt-év megkoronázása lesz. A tervek szerint az év végén mutatják be.
Tíz nap története a film. A zeneszerző Bayreuthban töltött utolsó tíz napjának és utolsó szerelmének hiteles krónikája. Engem egy osztrák panziótulajdonos szerepére kértek fel. Liszt utolsó szállásadónőjének megformálására.
* Ronald Harwood A nagy négyes című darabjában Gálffi László volt a rendezője. Élvezte a munkát?
Nagyon jól dolgoztunk együtt. Egészen jó színészi tanácsokat adott. Pártos Géza tanáromtól én azt tanultam, hogy: »Aki lentről nézi, drágám, az mindig jobban látja, mint maga, aki fent van.« És én ehhez tartom magam. Gálffi olyan kaliberű ember, aki jól lát, és azonnal szól, ha valaki nem jó irányba megy, vagy hogy még mit lehetne a szerepből kihozni. A próbafolyamat elrejtett petárdái most kezdenek felrobbanni. Mélységek kezdenek előjönni az egyébként vékonyka kis irományból. Közönségdarab. Meghatja a nézőket.
* A délelőttjei mivel telnek? Nem hiszem, hogy horgol vagy kötöget.
Nem, nem. Egyik sem tartozik a szórakozásaim közé.
* Kötött egyáltalán valaha?
Talán egy sálat, de nem emlékszem, hogy befejeztem volna. Rejtvényt fejtek. Azzal jól telik az idő. Forgatáson is, ha várakozni kell. Az jó elfoglaltság. Agygyakorlat. De a megszállottja annak sem vagyok.
* Engem szörnyen zavar, ha valamit nem tudok.
Én megfejtem. Mindig.
* Ezek szerint mindenből jeles. Földrajzból, kémiából, biológiából.
Nem kell ahhoz jelesnek lenni. Többnyire megadja magát a rejtvény.
* S a Balatonnál mivel töltött két hetet?
Nem egészen húsz kilométerre van egy remek gyógyfürdő. Vetekszik Hévízzel. Miután a térdeim a porckopástól eléggé odavannak, nagyon jól jön a fürdőzés. Pihentem, és zenét hallgattam.
* Kertes a nyaralója?
Kertes, de nem ültetgetek. Se paprikát, se paradicsomot. Fű, virág, egy-két bokor. Más semmi. Ha főzni akarok, megveszem a hozzávalót.
* És akar?
Évad közben nem. Nyáron szívesen.
* Meddig merészkedik?
Jól főzök, csak ritkán szánom rá magam. Lecsó, csirkepaprikás, ilyesmi.
* Húsleves, töltött káposzta?
Szerencsés vagyok. Van egy remek unokabátyám, aki már régóta nyugdíjas, és istenien főz. Ha ilyesmire van gusztusom, elmegyek hozzájuk. A Balatonon pedig kihasználom, hogy van hal és halsütő.
* Hallottam, hogy már nem ül volán mögé.
Régi ügy. Már nem is sajnálom.
* Hogyhogy?
Elkéstem egy nap, mert sok időbe telt, míg kijöttem a garázsból. A forgalomban meg agyvérzést kap az ember. Akkor meg minek? Nem engedhetem meg, hogy az idegrendszerem tönkre legyen, mire beérek a színházba. Inkább taxiba ülök. Minek tegyem ki magam olyasminek, ami nekem teher, vagy ami elvesz az energiámból? Vége, lezártam.
* Könnyen hoz nagy döntéseket?
Nem mondanám. De ha valami zavar a munkámban, akkor kiiktatom az életemből. A jogosítványom megvan, jövő nyáron majd bérelek egy kocsit a Balatonnál, és jó lesz rövidebb utakra. De a tengerhez repülővel megyek. Split egy óra. Mondjuk, a szemem sem a régi, már műtötték, és az is közrejátszott a döntésemben.
* De jó passzban van, látom.
Passz, az van. Magánélet nem nagyon. Munka. Az meg jó. A víg özvegyben Hernádi Judittal játszottam a nyáron. Arról beszéltünk, hogy mennyire rohan az idő, az ember észre sem veszi, hogy a napok mennek. Mondott egy érdekes dolgot. Ő mindig leírja, mi történik vele. Kicsit visszafogja az időt. Lassít. Aztán elolvassa, mik történtek vele. Én is azt veszem észre magamon, hogy ha nem írom is le, megpróbálom kiélvezni a perceket, és nem gondolni arra, hogy mi lesz fél óra múlva. Most itt ülök, beszélgetünk, előttem az egész este, rábámulok, rácsodálkozom valamire. A keleti filozófia is erre tanít. Élvezz minden percet. Ne csak a mának élj, a pillanatnak is! Ott az az orchidea például… hát nem gyönyörű?
* Nekem is tetszett, de megfogtam. Mű.
Jó, akkor leveszem a szemüvegem, és azt fogom hinni, hogy igazi. Milyen kevés elég a boldogsághoz!