Olvassunk Hrabalt 1. Sörgyári capriccio

A történetet első személyben elmesélő szépasszony, Maryška valójában Hrabal édesanyja. Ám hogy tényleg oly kalandos volt-e az élete, vagy csak a szerző írásművészete tette felejthetetlenné, azt nem kell firtatni. Mindenesetre a fékezhetetlen temperamentumú, néha naiv, néha számító fiatalasszony gyakran felborítja a sörgyár igazgatótanácsának üléseit. S mivel férje, Francin maga a megtestesült fegyelem, Maryškának olykor fel kell lázadnia, szabadjára engedve fantáziáját és vágyait: „negyedévenkénti szabadságvágyban szenvedtem, én, aki egészséges voltam, néha túlságosan is…”. Ezért kerül sor például a hatvan méter magas gyárkémény megmászására Pepin bácsival együtt, aki társa sok csínytevésben. Nagyszerű humorral írja le Hrabal a sörgyári disznóölés szertartását, mely Myclík böllér szerint „ugyanolyan, mint amikor a pap misét mond, mind a kettőben vérről meg húsról van szó”. A két hétre érkező, ám örökre náluk ragadt nagyhangú Pepin bácsi (Francin nagybátyja) történetei sem akármilyenek a mosómedvéről, az ablakból kiesett tanítóról vagy az „ajroplán” kötelébe beleakadt, majd a levegőbe rántott Lolan gyerekről… „a városunk fölött röpűt a levegőbe a Lolan, de a vénasszonyok azt hitték, hogy a Kisjézus röpű ott”, és amikor a faágba beleakadt és leesett, „a vénasszonyok letérgyepőtek, hogy megálgya őket”. Hallva a távolságrövidítésről, Maryška levágja szoknyáját, a bicikliző szépasszonyt látva az esperes úr meg is jegyzi: „a gömbölyű női térd a Szentlélek másik neve”. Ám a legnagyobb megdöbbenést városszerte csodált, hosszú haja lenyíratásával kelti, mert a városszépítő egylet idős hölgyei szerint az „a város műemlékei közé tartozott”. Büntetésként Francin nyilvánosan elfenekeli érte. Aki látta Magda Vášáryová főszereplésével a könyvből készült filmet, ezt, de számos más jelenetét sem felejti el soha.