Őfelsége malmai lassan őrölnek

Adóbónusz

Arról csak ott a helyszínen értesültem, hogy az angliai szociális hálóban a munkabér mellett van még egy pénzforrás, az ún. adóbónusz (angolul: tax credit). Ez azt jelenti, hogy ha az adófizető munkavállalónak a törvényben meghatározott összegnél alacsonyabb a bére, a királyi adóhivataltól bizonyos összeget visszakap: a hivatal havonta vagy hetente átutalja az illető személyi számlájára. Ez a körülményektől függően akár a befizetett adó összegét is meghaladhatja. Azon a munkahelyen, ahol raktári munkásként dolgoztam, szinte minden 25 évesnél idősebb jogosult volt a tax creditre, hiszen a külföldi munkavállalókat minimálbérért dolgoztatják. (Más kérdés, hogy az angliai minimálbér háromszor akkora, mint a hasonló munkáért járó szlovákiai bér.) A kérvényezés pedig csak annyiból állt, hogy az ember betelefonált az adóhivatalba, lediktálta az adatait, és pár napon – vagy héten – belül kapott egy formanyomtatványt. Azt kitöltve visszaküldte, és néhány napon – vagy héten – belül már utalták is a pénzt a számlára. Legalábbis ezt tapasztaltam két 25 éves lakótársam esetében, akik a kérvény kitöltése után két héten belül fejenként 50 fontot kaptak, és ezt követően hetente. Betelefonáltam hát én is a hivatalba, igaz, az akkori angoltudásom csak annyira volt elég, hogy tolmácsot kérjek, azután szlovákul mondhattam el a kérésemet. Miután a családi állapotom iránt is érdeklődtek, kijelentették: ha nős vagyok, és a feleségem nem él Angliában, nem vagyok jogosult semmiféle adóbónuszra. Kötélidegzetű ember vagyok, de akkor felment bennem a pumpa. Annak, akinek diszkóra meg marihuánára kell a pénz, szó nélkül megadják, nekem pedig, aki ötvenéves fejjel ugyanazt a munkát ugyanakkora bérért végzem, és három iskolás gyerekre kell hazaküldenem a pénzt, nem jár semmi? Egy csallóközi kolléganőm, aki akkor már két éve, családostul élt a Királyságban, megnyugtatott, hogy nem eszik olyan forrón a kását: „Telefonálj megint, más hivatalnok veszi fel, és mást fog mondani; lehet, hogy nála több sikerrel jársz.” Igaza volt. A másik felvilágosított, hogy nemcsak az a munkabér utáni adóbónusz jár nekem is, mint a fiatal kollégáimnak, hanem családos emberként gyermekadóbónuszt is kérhetek. Mert ha a gyerekeim az Európai Unióban, az Európai Gazdasági Övezetben élnek, azt ugyanúgy bírálják el, mintha az Egyesült Királyságban élnének. Hát ez kissé megnyugtatott. Ráadásul a gyermekadóbónusz nagyobb összeg, mint a munkabér-adóbónusz meg a családi pótlék együttvéve. Csakhogy korai volt az örömöm. Nem tudtam, mennyi utánajárásba, idegességbe fog kerülni, míg megkapom, ami állítólag jár nekem.

Idegjáték

Amint megkaptam a formanyomtatványt, kitöltve visszaküldtem. Pár nap múlva betelefonáltam, rendben van-e minden. Azt mondták, az adatokat a szlovákiai hivataloknál kell ellenőrizniük, és ez a folyamat 26 hétig (kerek fél év!) tart. Azután, vagy ha közben valami probléma adódik, jelentkeznek. Azon már nem is csodálkoztam, hogy 26 hét után nem jelentkeztek. Én hívtam hát fel őket újból, érdeklődve, mivel egy hete lejárt a határidő. Hallottam a telefonban, amint félhangosan számolja az azóta eltelt hónapokat, aztán: „Igaza van, tényleg letelt a 26 hét. Akkor most már továbbítjuk a kérvényét a megfelelő helyre.” Az a sejtésem is beigazolódott, hogy sokáig fog még tartani ez az ügyintézés. Ezután hetente telefonáltam, hogy érdeklődjem. Egy zsolnai munkatársam, aki a négy gyereke után igényelt adóbónuszt, és közel két éve intézte, felvilágosított: „Állandóan a nyakukra kell járnod. Csak arra várnak, hogy feladod, és akkor nem kell fizetniük. Neked kell őket idegesítened.” Tudta, miről beszél. Állítólag előfordult, hogy egy óráig is ült a telefonon – az adóhivatal egyik városi kirendeltségéről ingyenes számon lehetett hívni az osztályokat –, és hallgatta a gépi hangot: „Kérem, tartsa a vonalat, amint lehet, kapcsoljuk ügyintézőnket.” És nem adta fel. Két éven keresztül idegesítette a hivatalt, míg végül visszamenőleg is megkapta a bónuszt a családi pótlékkal együtt. Több mint 32 ezer fontot utaltak át a számlájára. Ezt az idegjátékot velem is eljátszotta a hivatal. Egy alkalommal, amikor szlovák vagy cseh tolmácsot kértem, jól megvárakoztattak – mintha keresnék –, aztán bejelentették, hogy éppen nincs szabad tolmács, se szlovák, se cseh. Sebaj, akkor adjanak magyart. Megint megvárakoztattak – mintha keresnék –, aztán közölték, magyar sincs. Jöjjek vissza holnap valakivel, aki beszél angolul. Összeszedtem inkább az összes angoltudásomat, és elmakogtam, amiért jöttem. Úgy látszik megértették, mert a következő alkalommal már – tolmáccsal – annak alapján folytattuk. Kereken egy évig játszottuk ezt az idegjátékot, míg végül ők adták fel, és 11 hónapra visszamenőleg nekem is megadták, amit kértem. Szép summa volt, az összes hazai tartozásomat – amely miatt tulajdonképpen vendégmunkásnak kellett szegődnöm – ki tudtam belőle fizetni.

A következő évben már csak a gyermekadóbónuszt kaptam, mert az első évi keresetem meghaladta azt az összeget, amely esetén még járt volna a másik is. Túlórákkal egész szépen lehetett keresni, kaptam minden alkalmon. Nem egyszer előfordult, hogy egy héten 84 órát dolgoztam, tizenkét órás éjszakai műszakban. Viszont volt olyan szlovákiai kollégám, aki akkor jelentkezett elsőként, amikor azt kérdezték, ki akarja hamarabb befejezni a műszakot, mert kevés a munka. Saját fülemmel hallottam, amikor kijelentette: neki annál jobb, minél kisebb a fizetése, mert annál több pénzt kap a hivataltól. Másoktól olyan esetről is hallottam, hogy egy szlovák állampolgár 22 (huszonkettő!), Szlovákiában élő gyereke után kapta az adóbónuszt, aztán utólag derült ki, hogy nincs is gyereke.

Nem tudja a jobb kéz...

Ha valamire érvényes a mondás, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, akkor Őfelsége adóhivatalára kétszeresen is. Az egyik hivatalnok visszakéri azt a pénzt, amelyet a másik korábban kifizetett.

Amikor 2013 júliusában, két és fél évi raktári munka után otthagytam Angliát, azt gondoltam, Őfelsége adóhivatalával sem lesz több gondom. Nagyot tévedtem. Még nemrég, 2015 szeptemberében is kaptam tőle levelet, melyben visszakövetel egy összeget, amellyel két évvel ezelőtt állítólag túlfizetett. A tax credit intézménye úgy működik, hogy az adóhivatal mindig az előző évi kereset szerint állapítja meg, milyen összegű adóbónuszra jogosult a kérvényező egy adott adóévben. Ennek letelte után azonban a valódi bevétel szerint felülvizsgálja a jogosultságot. Ha megállapítja, hogy az illető korábban kisebb összegre lett volna jogosult, akkor a különbséget a folyó évi adóbónuszból vonja le. Mindez szépen működik, amíg az ember adóbónuszra jogosult angliai alkalmazott. Mihelyt azonban befejezi ottani ténykedését, nincs következő évi bónusz, nincs miből levonni az esetleges túlfizetést. Ekkor készpénzben követeli vissza a szerencsétlen vendégmunkástól a hivatal. Van egy barátom, aki három évet húzott le Skóciában, majd miután hazatért Szlovákiába, három év elteltével kapott felszólítást, hogy fizessen vissza több mint háromezer fontot. Igaz, neki egy ideig még azután is utalták angliai számlájára a bónuszt, hogy elhagyta a Királyságot. Ezt tudva, én mielőtt hazajöttem, írtam az adóhivatalnak, hogy állítsák le az adóbónuszomat, és írják meg, ha esetleg adósságom van velük szemben. Több mint fél év elteltével, 2014 februárjában kaptam választ. Fizessek vissza 249 font sterlinget. Meg is fizettem, és azt gondoltam, rendeztem angliai pénzügyeimet. Tévedés! 2015 januárjában újabb levelet kaptam: fizessek vissza 448 fontot, ennyi a 2013. évi tartozásom. Azt gondoltam, tévedés, és a levelet válasz nélkül hagytam. Egy hónapra rá, jött egy újabb, ebben már 692 fontot követeltek. Kérdésemre, hogy minek alapján, küldtek egy aprólékos szétírást, mely szerint a 2013. évi bevételemet úgy számították ki, mintha egész évben az előző évi angliai fizetésemet kaptam volna. Az igazság viszont az, hogy miután hazatértem, fél évig a Szlovákiában kapott munkanélküli-segélyen kívül más bevételem nem volt. Ezt meg is írtam a királyi adóhivatalnak. Három hónap múlva egy másik hivatalnoktól meglepő választ kaptam. Átértékelték a 2013. évi körülményeimet, és megállapították, hogy a valódi bevételem alapján nagyobb összegű adóbónusz járt volna, mint amekkorát adtak, ezért még ők tartoznak nekem 1295 fonttal, amelyet átutalnak a számlámra. Először azt gondoltam, rosszul látok, de nem. Angliai bankszámlámon valóban megjelent az átutalt összeg. Nem mondhatom, hogy megörültem neki, mert mindjárt arra gondoltam, egyszer eszükbe jut ezt is visszakérni.

Nem tévedtem abban, hogy hallok még az adóhivatal felől. Négy hónap elteltével, 2015 augusztusának végén ugyanabból a hivatalból, de egy harmadik hivatalnoktól kaptam levelet. Azt írja, januári felszólításuk ellenére még mindig nem fizettem vissza a 692 fontos tartozásomat, ha nem rendezem, bírósági útra terelik az ügyet. Úgy tűnik, fogalma sincs róla, hogy közben a kollégájával elrendeztük az ügyet. Ismét felhívtam a hivatalt – csekély ötpercnyi várakozás után kapcsolták –, de a hölgy olyan hadarva beszélt, hogy a felét sem értettem. Amikor tolmácsot kértem, ugyanolyan hadarva, sőt kissé idegesen mondott még valamit, és letette. Én a biztonság kedvéért levélben is megírtam a hármas számú hivatalnoknak, hogy a kettes számúval rendeztük az ügyet, és neki is megírtam az indokokat, mint korábban a kollégájának. Most erre várom a választ.

Őfelsége adóbónusza

Megfogadtam ugyan, hogy addig nem nyúlok a visszakapott pénzhez, amíg végleg nem tisztázódik ez a tartozási huzavona, de kénytelen vagyok megszegni a fogadalmat. Közben ugyanis volt egy csúnya összetűzésem egy kisebb körfűrésszel, aminek következtében tíz ujjam közül csak négyet tudok rendesen használni. Úgy néz ki, hosszú ideig leszek még munkaképtelen, és bevétel híján Őfelsége adóbónuszából leszek kénytelen eltartani a gyerekeimet.

Aztán ha mégis visszakövetelik, nem tudom, mi lesz. Legfeljebb folytatása is lesz ennek a cikknek, amelyet azért írtam, mert talán okulásul szolgálhat a hozzám hasonló helyzetbe került szegény vendégmunkásoknak. Nem tudom, van-e Angliában adósok börtöne, és ha igen, hogyan tudnának engem odajuttatni. Mindenesetre a fontjaimat sietek átutalni szlovákiai bankomba, mielőtt Angliában zárolnák a számlát.

Következő írásom pedig egy helyszíni tudósítás lesz Őfelsége adósainak börtönéből?