Nyári lélek

<p>Övé volt az első negyedóra Maár Gyula filmjében, a Felhőjátékban. Márta, a féltékeny némber, aki bosszúból csalja meg a párját annak legjobb barátjával. Kiss Mari mint kétségbeesett menyasszony Jiří Menzel karjaiban. Sírás, könyörgés, szemrehányás, hisztizés, a végén egy meggondolatlan, érzelmi zűrzavarban hozott döntés.</p>

Emlékezetes epizód, fényesre csiszolt alakítással. Volt ilyenből előtte is, utána is nem egy. Azonosítás, Kihajolni veszélyes, Kísértés, Rosszemberek, Vámmentes házasság, Szeretők, A nagy generáció.

 

* Első filmszerepét Gazdag Gyula Bástyasétány 74 című rendezésében kapta, amely rögtön tiltólistára került.

Szerettem ezt a filmet, mert a cseh új hullám ízét hozta. Mindenki tudott róla a szakmában, pedig csak jóval később mutatták be. Hippis virágkoszorú volt a fejemen, egy szemétbánya környékén forgattunk, de ha az ember főiskolás, semmi sem zavarja, száll, repül, örül, hogy filmezhet.

* A Kihajolni veszélyes is olyan csehes film volt.

Annak a világát is nagyon szerettem. Rajongok a cseh filmekért. A nagy mámor Jiří Menzel volt. Maár Gyula rendezésében az ő karjába kapaszkodva sétálhattam le a budai utcán. Imádom a munkáit. A Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Sörgyári capricciót, Az én kis falumat. És Rudolf Hrušínskýt! Csodálatos színész volt.

* Rosszemberek?

Az is kellemes élmény.

Sosem felejtem el, ahogy állva pisilt egy erdei ösvényen. Nem is nézett hátra, hogy követi-e valaki. Megállt, s anélkül, hogy felhúzta volna a szoknyáját, terpeszben elvégezte a dolgát, és ment tovább. Kinek az ötlete volt ez?

Szomjas Györgyé, a rendezőé. Felhőtlenül dolgoztam vele is. A film hetven százalékban fiatal színészeket foglalkoztat. Ötven és hatvan között fogynak a szerepek. Én elég sokat forgattam, tehát elmondhatom, minden szép volt, jó volt, nincs hiányérzetem. A korosodó nők világáról kevesen készítenek filmet. Az idősödő rendezőket sem nagyon érdekli ez a téma. Színházban szerencsére van munkám elég. És nemcsak a filmezés körülményei, a világ is megváltozott. Annyira zaklatott, olyan fájdalmas lett minden, hogy az, ami körülöttünk zajlik, már annál is drámaibb és sokkolóbb, amit a moziban látunk.

* Játszott egy olasz tévésorozatban is, Senki nem tér vissza volt a címe.

Apácafőnök voltam benne. Nem sokat láttam a filmből. Ritkán szoktam megnézni magamat. Csak akkor, ha el tudom fogadni, ahogy játszom.

* S volt olyan jelenete, amely annyira megviselte, hogy évekig nem tudott szabadulni tőle?

Tévéfilmben igen. Egy széteső házasság története. A férj csak erőszakkal tudja megszerezni a feleségét. Az nagyon megrázott. Ha egészséges lelkületű a színész, akkor ez nem könnyű neki. Még akkor sem, ha minden olyan körültekintően zajlik. Abban sincs öröm, ha olyan valakivel kell ágyba bújni a kamera előtt, aki egyébként idegen. Számomra ez elég kellemetlen helyzet. Az említett jelenet is annyira megviselt, hogy sírógörcsöt kaptam a taxiban, ahogy mentem haza hajnalban a forgatásról. Még most, harminc évvel később is mindenre emlékszem. Úgy kellett az egészet megcsinálni, ahogy egy erőszak történik. Rettenetesen éreztem magam. Szörnyű volt. Pedig forgattam már előtte válást is.

* Nézzük akkor ennek az ellenkezőjét, egy mulatságos helyzetet, amelyet azért kellett többször megismételni, mert nem bírta ki nevetés nélkül.

Ilyen is volt. Egy tévéfilm, amelyet Kern András rendezett, Andorai Péter volt a partnerem, aki csoda színész, elképesztő humorral. Mindig tud valami olyan kicsit mondani, vagy egy olyan gesztust mutatni a saját vagy valaki más rovására, hogy azt nem lehet kibírni nevetés nélkül. Ott állt egy szobában a kandallónál, és olyan pofákat vágott, hogy állandóan röhögőgörcsöt kaptunk. Nyolcszor vettük fel a jelenetet, de nyolcadszorra sem volt könnyű. A Szeretőkben Koltai Robi mellett éltem meg hasonló helyzeteket. Neki is remek a humora.

* Cserhalmi Györggyel öt filmben játszott együtt. Még a K.O.-ban és az Egy erkölcsös éjszakában is.

Színpadon is voltunk már partnerek, a Dühöngő ifjúságban. Gyurival szinte testvéri viszonyban vagyunk. Rögtön a főiskola után közel kerültünk egymáshoz. Remek ember, nagyszerű kolléga, mindenben lehet számítani rá. A magánéletben soha nem volt közünk egymáshoz, mindketten mentünk a magunk útján. Valahogy minden mozdulata, tekintete inspirálni tud munka közben. Borzasztó jó, ha olyan partnert kapsz, aki érti és érzi a gondolataidat, akitől nem kell félned, hogy bármilyen gesztust esetleg többnek hisz, mint amennyit a feladat megkíván. Gyurival mindig szabadnak érzem magam, szeretek dolgozni vele, mindig nagyon korrektül viszonyul hozzám. Ha intim helyzetet forgattunk, védelemmel fordult felém a stáb ellenében. De ő minden partnernőjével ilyen. Egy abszolút férfi mellett ráadásul abszolút nővé tudsz válni munka közben. Nekem nagyon jó partnereim voltak már a pályám elején és később is. Márkus László, Gálvölgyi János, Dunai Tamás, Mertz Tibor, Trokán Péter, Jordán Tamás. Darvas Ivánnal is játszottam, sőt ő még rendezett is engem.

* Előfordult akár csak egyszer is, hogy miután véget ért egy munka, magában azt mondta, ezzel az emberrel soha többé nem szeretnék dolgozni?

Igen, ez is megtörtént. Nagyon fontos, hogy kivel játszol. Szimpátia nélkül nem lehet igazán jól dolgozni. Olyan partnerem is volt már színpadon, aki egy ideig remekül játszott, aztán már csak technikából. Akkor is nagyon ügyes volt, csak nem olyan, mint előtte.

* »Marika, ne vakolj, inkább fuss!« Ismerős a mondat?

Hogyne! A férjem szokta ezt mondani. Hogy ne alapozzak, ne tegyek magamra nagyon festéket. Ülök mellette a kocsiban, visz valahova, előveszem a púdert, és rögtön rám szól. »Már megint vakolsz?« A természetes arcomat szereti. Nagyon aranyosan kritizál. Megnézett nemrég Szombathelyen, A mi osztályunkban. Tetszett neki az előadás, én is, csak ott volt a baj – mondta –, hogy kicsit sokat vakoltam.

* Ha most hirtelen lenne egy szabad hete, merre venné az irányt?

Nem Párizsba és nem Londonba. Prágába. Ott szeretném elkölteni a nem létező pénzemet. Oda vágyom, mert nemcsak a cseh filmeket, hanem a cseh söröket is nagyon szeretem. Főleg a barna söreiket.

* Visszafogott, kiegyensúlyozott alkata jól harmonizálhat a lakhelye, Hűvösvölgy nyugalmával.

Bemutató előtt én is zaklatott vagyok, sokszor bizony uralkodnom kell magamon. Olyankor gyakran kiszalad a számon, hogy kész, vége, nem csinálom tovább. A férjem és a lányom jókat szórakoznak ezen, hiszen már évek óta hallják. Pedig tényleg vannak nehéz óráim, napjaim, amikor fájdalommal szülök meg egy jelenetet. Szerencsére közel az erdő, nyolc perc alatt lesétálok a Nagy-rétre, és onnan már lehet futni. Nagyon szép helyen lakom. Évad közben Szombathelyen, a Weöres Sándor Színházban vagyok többet, mert ott játszom, Jordán Tamás társulatában. Nyáron hosszabb időt töltök itthon. Varázslatos körülöttünk a természet. A ködös, párás, hideg őszt, amikor alig lehet látni, mert minden kékesszürkébe öltözik, ugyanúgy szeretem, mint a tavaszt, a nyarat vagy a telet. A közelünkben mindig minden gyönyörű. Sokat sportolok a férjemmel. Sokszor ő figyelmeztet, hogy futnom kell, el ne felejtsem. Sikerélmény ez is, hiszen magadat kell legyőznöd, a saját lustaságodat. »Marika, lemész Szombathelyre, és ott majd hirdeted az igét. Itthon magadra figyelj!« Ezek is a férjem szavai. S bár ő teljes absztinens, a cseh söröket ő varázsolja elém.

* Kert is van a ház mellett?

Méghozzá elég nagy. Természetesen mindig mindennel elmaradok, amit mások idejében megcsinálnak. De a málnással például idejében végeztem. Van egy aranyos szomszédom, aki megélezte a metszőollómat. Paradicsomot is szoktam ültetni, meg paprikát. És befőzök nyáron. Epret, sárgabarackot, szilvát. Tavaly nem érett be a paradicsom. Zölden tettem el, és nagyon jól sikerült.

* Lekvárfőzésben kinek a tudományát viszi tovább? A nagymamáét vagy az édesanyjáét?

A baracklekvárt az anyukám receptje alapján készítem, de a szilvalekvárba vörösbort is teszek. A nagymamám üstben főzte a szilvát órákon át, és soha nem tett bele tartósítószert. Van is még egy üveg szilvalekvárom jól megkeményedve. Az is anyukámféle. Lehet már vagy húszéves, de még mindig fel lehet olvasztani. És sütni is szeretek.

* Mi a család nagy kedvence?

A sárgabarackgombóc. A férjem azt imádja. Minden alkalommal legalább negyven darabot gyártok belőle.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?