Fehérben pompázik Setétke Huszárik Zoltán költői szépségű Szindbádjában. Átszellemülten olvas a fák alatt. Halkan lép mögé Krúdy hőse, az eltévedt herceg. „Ha a hold sárga szamarait hajtja a folyó felé, akkor jövök hozzád – mondja a hófehér tünemény. – Engem csak este látnak a férfiak.” Azzal két kezébe fogja a herceg arcát, aki már ott térdel előtte a fűben. Andai Györgyi és Latinovits Zoltán megejtő epizódja ez minden idők egyik legfestőibb magyar filmjében.
Setétke, az erdő menyasszonya Andai Györgyi talán legszebb filmszerepe, Huszárik Zoltán női arcképcsarnokát nyitja a Szindbádban. Még főiskolás volt, amikor a rendező kitüntetett figyelmében részesült, de nem ez az első filmes megnyilvánulása. Tizenhárom éves, amikor Herskó János beválasztja a Két emelet boldogság című vígjátékába, amely egy frissen átadott panelház lakóiról szól. Neves szereplőgárdája van a filmnek. Kaló Flórián, Domján Edit, Garas Dezső, Krencsey Marianne, Szabó Gyula, Pártos Erzsi, Avar István, Mécs Károly, Törőcsik Mari, Őze Lajos, Kiss Manyi, Rajz János. Köztük ő mint bájos bakfis, akinek édesapját Szabó Ernő, a Hannibál tanár úr csetlő-botló latintanára játssza. Andai Györgyi ebben a filmben állt először kamera előtt, de ezzel a szerepével meg is alapozta filmes pályáját. A színművészeti főiskola előtti években az Egyetemi Színpadon játszott olyan nagymesterek irányítása alatt, mint Ruszt József és Jordán Tamás. Diplomás színészként előbb Szolnokon, majd több budapesti színházban lépett színpadra. A Vígszínházban Marton László legendás előadásaiban láthatták a nézők. A Popfesztivál után a Harmincéves vagyokban, a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, majd Jurij Petrovics Ljubimovnak, a moszkvai Taganka Színház híres rendezőjének konfliktusos próbaidőszak eredményeként megszületett Bűn és bűnhődésében Katyerina Ivanovna, a volt címzetes tanácsos feleségeként. Volt, aki már a próbák során, volt, aki később, a harmadik előadás után vált meg a szereptől. Ki így, ki úgy, ki hangosabban, éles viták közepette, ki halkan, egyetlen szó nélkül feladva. Katyerina Ivanovna szerepét eredetileg Ruttkai Éva kapta, aki nem tudott közös nevezőre jutni a nagy orosz rendezővel. Profizmusát feladva kiszállt az előadásból. Így kapta meg a szerepet Andai Györgyi, aki alázattal s teljes odaadással állt be a helyébe, és maradéktalanul végrehajtotta Ljubimov kéréseit. Játszott két másik orosz szerző darabjában is: Bulgakov művében, az Őfelsége komédiásában ő volt Mariette Rivaille, Vampilov Vadkacsavadászatában Valerija. Mindkét figurát nagyszerűen hozta. Akkor már tapasztalt színésznő volt. Szolnokon eljátszhatta Shaw Szent Johannáját, Budapesten Diana grófnőt A kertész kutyájában, Sarlotta Ivanovnát a Cseresznyéskertben, a választófejedelemnét Kleist darabjában, a Homburg hercegében. Aztán új arcok tűntek fel a társulatban, s amikor azt vette észre, hogy már nem úgy kezelik, mint korábban, kilépett a sorból. Nem félt kockáztatni. Igazán helyén a Budapesti Kamaraszínházban kezelték, ahol tehetségéhez méltó feladatokkal látták el. Utolsó szerepeit a Játékszínben (Nyolc nő), a Spinozában (Isten báránya) és a Katona József Színházban (Petra von Kant keserű könnyei) kapta. Súlyos betegségéről csak a legközelebbi kollégái, hozzátartozói tudtak. Sosem volt panaszkodós, elégedetlenkedő színésznő. Minden társulatból emelt fejjel távozott, szörnyű fájdalmaival minden erejét összeszedve küzdött. Tévésorozatok (Linda, Angyalbőrben, Tűzvonalban) jeles mellékszereplője volt. Összetéveszthetetlenül szép hangját olyan külföldi színésznőknek kölcsönözte, mint Diane Keaton, Faye Dunaway, Susan Sarandon és Shirley MacLaine. Sem a szakmában, sem a szakmán kívül nem volt ellensége. Neve hallatán ma is mindenki mosoly kíséretében beszél róla.
Élete utolsó három évében, amikor már elmondhatatlanul sokat szenvedett, erős gyomorfájdalmai miatt gyakran hívta az éjszakai ügyeletet. De már a kemoterápia sem segített rajta. Csontsoványra fogyott, a kezelések hatására rózsaszín lett a bőre. De még akkor sem mondta azt, hogy vége. Hatvannyolc éves volt, amikor a kór az utolsó csepp vérét is elszívta.
Gilicze Márta:
Szerettem őt. A Budapesti Kamaraszínházban játszottunk együtt. Kellemes, bársonyos hang, elegancia, finom gesztusok. Így maradt meg bennem. Elsőre senkinek nem nyílt meg. Időbe telt, míg közel engedett magához valakit. De ha elfogadott, teljes mértékben megnyílt. Végtelenül kedves, közvetlen, elképesztő humorú színésznő volt. Ha a cinkosa lettél a takarásban vagy az öltözőben, és jól egymásra hangolódtatok, azt nagyon élvezte. Az összekacsintást, a közös játékot. A Trainspottingot próbáltuk. Volt egy jelenet, amelyben álarcot kellett viselnie. Nagyon kibukott, nem tetszett neki a rendező ötlete. A színész az arcával játszik, nem takarja el. Mérhetetlenül utálta azt az álarcot. Mögötte ültem a próbán, amikor a rendező kérésére fel kellett tennie. Úgy oldotta meg, hogy felénk fordította a fél arcát, és minket szórakoztatott. Tökéletesen megcsinálta azt, amit kértek tőle, de felénk, hátrafelé is pontosan kifejezte, mit gondol az egészről.
Tudta, hogy beteg. Közölték vele a diagnózist. Vastagbélrák. Nagyon nagy fájdalmai voltak, de amíg színpadra tudott állni, játszott. Tartotta magát. Ott bujkált a szemében, hogy micsoda kínokat él át, de felülviselkedte. Egyszer elmesélte, milyen viharosan távozott a Vígszínházból. Akkor még nem tudtam, hogy nekem is a Víg lesz a másik otthonom, csak hívtam őt, hogy nézzünk meg ott egy előadást. Azt mondta: ő már oda az életben be nem teszi a lábát.
Fantasztikus színésznő volt. A mosolyát, a nevetését is őrzöm magamban. Az emberi nagyságát. Sokkal többet érdemelt volna a szakmától, mint amennyit kapott. Elképesztően tudott játszani a hangjával. Szinkronizált is nagyon sokat. Élete utolsó percéig színésznő volt. Hatalmas, vörös hajzuhatagától nem kellett megválnia. Azt nem vette el tőle a betegsége.
Lukács Sándor:
Osztálytársak voltunk a színművészeti főiskolán. Nem elsőre vették fel, de ez nem is lényeges. Dekoratív jelenség volt, nagyon jó beszédkészséggel megáldva. Beszédtanárunk, Gáti József egyik kedvence lett. Szépen, plasztikusan beszélt. Csinos is volt, rendkívül fotogén. Minden külső adottsága megvolt a pályához. Már harmadéves korában érvényesülhetett ez a tulajdonsága. Fábri Zoltán hívta a Hangyabolyba, Huszárik Zoltán a Szindbádba. Mindkettőjüknél emlékezetes volt. Azt hittük, szép, nagy ívű pálya áll előtte. A főiskola után vidékre szerződött, aztán visszakerült Budapestre. Várkonyi Zoltán szerződtette a Vígszínházba. Kiugróan nagy szerepet ritkán kapott, de a Popfesztiválban, Marton László legendás rendezésében ő volt Marianne, később meg Beverly. De nagyobb feladatokra vágyott, nem volt igazán elégedett a vígszínházi helyzetével. El is szerződött tőlünk, de bárhol játszott is, valamitől nem tudott kiteljesedni a pályája. A Tivoliban volt hosszú ideig, ott már nagyobb szerepeket kapott.
Mindannyiunkat megdöbbentett, amikor kiderült, hogy súlyos beteg. Fiatalon ment el. Szerettük őt az osztályban is, bár nálunk nem születtek nagy szerelmek, kiemelkedő kapcsolatok, viszont az átlagösszetartás tisztességesen megvolt. Bánsági Ildikó és ő volt a két jeles kolléganő. Györgyi csak a felszínen tűnt nyitottnak, igazán mély kapcsolatok nehezen jöttek létre nála. A polgári életben sem nagyon tudott megkapaszkodni. Egyik házassága sem sikerült. Juhász Jácinttal volt nagy szerelemben, de az sem tartott sokáig. Jácint is borzasztó fiatalon ment el. Eszembe jutott egy főiskolai vizsgaelőadásunk: Zilahy Lajos Fatornyok című drámája. Abban együtt játszottunk. Régi darab, el is ment az idő felette. Györgyi nagyon kulturált partner volt. Kegyesebb is lehetett volna a sors vele.
Hegedűs D. Géza:
Főiskolás korom óta emlékszem rá. Elsőéves voltam, ő már végzős. Első találkozásunk a Popfesztiválban volt. Eszter barátnőjét játszotta, volt egy közös jelenetünk. Később, a Homburg hercegében ő lett a mostohaanyám. A Vadnyugati szélben már főszerepet kapott. Sugárzóan szép, lobogó vörös hajú, szabályos arcú, márványfehér bőrű, nagyon jó humorú nő volt. Ha a bizalmába fogadott valakit, azonnal feloldódott. De addig nem. Introvertált személyiség volt. Rendkívül segítőkész. A barátság a munkán keresztül kezdődik nálunk. Megnyílunk egymás előtt, rácsodálkozunk egymás személyiségére, erényeire, képességeire, gondolkodására. Kulturálisan messze álltunk egymástól Györgyivel. Én vidékről jöttem, ő pesti lány volt reprezentatív megjelenéssel. Nagyon vonzotta a világot. Mindenki örült, aki a közelében lehetett. Emlékszem, a Popfesztivál külföldi vendégjátékait egyfajta osztálykirándulásként éltük meg. Eljutottunk vele Prágába, ahol Václav Havel, Bohumil Hrabal és Emil Zátopek is megnézte az előadást, aztán Pozsonyba, Bécsbe, Belgrádba is elvittük. Utazás, vacsora, séta, városnézés, sztorizgatás. Fiatal, tehetséges csapat voltunk, a korszak válogatott színészgárdája. Negyedéves főiskolás voltam, Györgyi már komoly, a pályáját építgető művész. Annyira rajongtam érte, hogy amikor vidéken játszott, felültem a vonatra, és elutaztam megnézni őt. Varázslatosan játszott ott is. Filmben, zenében, irodalomban hasonló volt az ízlésünk, kíváncsiságunk. Tudtunk miről beszélgetni. Az esküvőjén én lehettem az egyik tanú. Amíg élt Várkonyi, gondoskodott Györgyiről. A halála után úgy érezte, nem figyelnek rá, pedig a Bernarda Alba házában is milyen jó volt! Vezető művésze a Budapesti Kamaraszínháznak lett. Az érzelmi viszony akkor sem szűnt meg köztünk. Figyeltünk egymásra. Élete utolsó pillanatáig kapcsolatban voltam vele. Nagy szeretettel és gyengédséggel gondolok rá, jó volt a közelében lenni. Most is itt van előttem…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.