Norvég étkezési szokások

 Mivel már a második hónapomat töltöm a norvég fővárosban, Oszlóban, volt alkalmam belekóstolni a legapróbb részletekbe is.

Az éttermek

Mivel Norvégia a fjordok országa, magától értetődő a kristálytiszta vízből származó halak, rákok, kagylók és egyéb tengeri herkentyűk nagy mennyiségben való fogyasztása. Az éttermek étlapján javarészt ezekből készült specialitások találhatók, de természetesen a húsimádók számára is biztosítanak választanivalót, marhát, bárányt és szárnyasokból készült ételeket. Ami nekem igazán hiányzik, a sokszínű, gyomrot nyugtató levesek. Itt ugyanis szinte csak egyfélét kapni, a hallevest tejszínesen, fehérborosan készítve, különböző rákok és lazacdarab betéttel, julienne-re (egyforma, vékony, hosszú csíkok) vágott gyökérzöldségekkel. Ezen sokat tűnődöm, vajon hogy élhet hosszú távon boldog életet oly sok nemzet lakója, akik nem ismerik a levest, hisz nálam sokszor a hét fénypontja a nagyiféle tyúkhúsleves, vagy egy kint megrakott tűzhely felett főtt gulyás-. Viszont ennek is megvan a maga előnye, mert így még én is tudok nekik újat mutatni: levesek, főzelékek, pörköltek, a lecsó vagy egy jó paprikás krumpli terén. A tény tehát a következő: míg mi az étkezésünket egy finom gyümölcspárlattal és egy tányér forró levessel kezdjük, itt Oszlóban egy pohár szárazpezsgő és egy-két osztriga az előétel. Az osztrigát lilahagymás balzsamecettel fogyasztják, csakis frissen nyitva, ha ugyanis a kagyló már nem él, komoly, egy hétig tartó gyomorrontást okozhat, és sajnos okoz is sokaknak. Így igazán csak jobb helyeken, megbízható forrásokból érdemes fogyasztani. Az íze egyébként sós, akár a tenger, állaga, mint a csigáé, Közép-Kelet-Európában pedig elég nehéz hozzájutni. A tejszínes hallevesen kívül szinte minden étterem, bisztró, kávézó repertoárjában fellelhető a kézzel pucolt kis garnélarákos szendvics. Ez egyfajta standard ízelítő, a következőt takarja: egy szelet megvajazott kenyér, saláta, ráhalmozva jó sok tisztított rákocska, a tetején uborka julienne, majonézzel és kaporral tálalva. Ha hasonlítanom kellene valamihez, ez a norvég „zsíros deszka”, kevesebb zsírral, több fehérjével ☺. A lazacot pedig már említenem sem kell, hiszen ez az ország az egyik legnagyobb lazackitermelő szerte a világon. A nyers lazac szintén nagyon közkedvelt, ami sashimi néven fut, szójaszósszal, wasabis (japán zöld/vízi torma) almachutneyvel kínálják. Egyéb érdekességnek számítanak még az étlapokon szereplő kolbász-szalámi válogatások rénszarvashúsból, valamint igazi csemege a medvetalp és a füstölt, pácolt medvesonka.

A gyorséttermek

Ami a gyorséttermeket illeti, itt minden második sarkon található egy pici sushibár, ahol 10 percen belül frissen készítik el a kívánt rendelést, kiszállítás pedig nincs, hiszen úgy tartják, a sushi csakis frissen tökéletes! A Mc'Donalds és Burger King éttermek birodalma itt igazán háttérbe szorul, csak komoly erőfeszítések árán talál belőlük néhányat az ember (és semmivel sem olcsóbbak az egészségesebb éttermeknél). Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy az itteni emberek közt keresve sem találni kórosan elhízottat, az egy napra eső kövér emberek látványa nagyjából egy-kettő (és nem kizárt, hogy ezek is turisták). És igen, a norvégok imádják a sportokat, szerintem már az anyaméhben kezdték a mozgást, sportöltözékben, futva vagy biciklin járnak munkába, ha esik, ha fúj, a dimbes-dombos Oszlóban felfelé és lefelé egyaránt. Eleinte igazán furcsa volt, hogy míg én vacogva sétálok a munkahelyemre, ők egy szál rövid ujjúban kocognak hátizsákkal a vállukon, számukra ugyanis nincs rossz idő. Kivétel, ha nagyobb szél kerekedik a városban. Egyébként nagyon szeretnek napozni, a vendéglátóhelyek két-három oldalról kiülős teraszokkal vannak körülvéve, hogy épp oda ülhessenek, ahol a nap süt. Mégis, ha azonosítani szeretnénk egy norvégot, az biztos, hogy szőke lesz, fehér bőrű, sportos talkatú, magas, és szép, hibátlan arcbőrű, a férfiak gyakran szakállasok. És igen, van egy kis vikinges beütésük.

Az üzletek

Ami az üzleteket illeti, vasárnap minden zárva, kivéve a vendéglátóhelyeket. Erősebb alkoholtartalmú italokat csak és kizárólag ún. likőrüzletekben – vinmonopolet – lehet vásárolni, a helyi közértek csakis sört árusítanak, abból négyfélét, de csak este 6-ig, vasárnap egyáltalán nem. Még a legkisebb üzletek kínálatában is megtalálhatóak az extrémebb fűszernövények is, friss gyümölcsök, koriander, mangó, sárkánygyümölcs, és nagy meglepetésemre az érettebb fajtákból. (Ha Szlovákiában veszek egy mangót vagy avokádót, érlelnem kell otthon, becsomagolva, sötét helyen jó pár napig ahhoz, hogy fogyasztható legyen.) Szóval nagyon sok a zöldség-, gyümölcsárus, a virágpiac, és ami a legjobb, hogy friss, aznap fogott halakat és rákokat kapni a korai órákban a kikötőben, egyenesen a halászhajókról.

Az árakról általánosságban annyit, hogy minden nagyjából két és fél, de inkább háromszorosa – az alapélelmiszereket is beleértve – az otthoniaknak. Ez valóban sok, no de mit várhat az ember a világ harmadik legdrágább városától (2015-ös adat)? Na persze, mikor az ember megkapja az első fizetését, máris arányosabb a dolog.

Az italfogyasztás

E téren azt tartják, hogy a norvégok ritkán vetik meg az alkoholt, ezen belül is általában sört vagy röviditalt fogyasztanak. Nemzeti italuk az Akevitt, melyben citrusos, köménymagos ízek lelhetőek fel, valamint a Fisherman (jelentése: halász) nevezetű sötétbarna, 40%-os alkoholtartalmú likőr, íze a Fisherman's Friend mentolos cukorkáéhoz hasonlít. Az éjszakai bárok, klubok biztonsági őrei nagy odafigyeléssel követik a túlzásba vitt alkoholfogyasztók mozdulatait, rendszerint távozásra kérik őket a komolyabb konfrontálódások elkerülése végett.

Úgy tartják, a skandinávok jelenleg sok mindenben jóval előbbre járnak, mint más európai országok. Előnyben részesítik az egyszerű és nagyszerű dolgokat, óvják természeti kincseiket, az állam nagy adó- és más kedvezményekkel támogatja az elektromos autók tulajait (pedig olajból itt igazán nincs hiány), rohamos fejlődés figyelhető meg minden téren. Egy azonban biztos, az orgonabokrok virágzása még csak most kezdődött (jóval később, mint hazánkban), és a cseresznyefavirágok is csak most hullajtják szirmaikat. A nappalok egyre hosszabbak, este 11-kor, szürkületben sétálok hazafelé, mélyen magamba szíva a csodás orgonaillatot, ami minden alkalommal hazarepít egy kis időre, a Petőfi utca 6 alá.