Munka a szőlőben

A szőlő metszése és a vegetációs időszakban végzett műveletek (zöldmunkák) kiegészítik egymást. Mindkettőnek közvetlen hatása van a tőke fejlődésére, termékenységére és a termés minőségére.

Hajtásválogatás
A növekedés kezdetén, amikor a hajtások 20–30 cm-esek, egy részüket – főként a felesleges, terméketlen, fattyú- és ikerhajtásokat – eltávolítjuk a termő tőkékről.

Csonkázás
A támaszrendszert túlnövő hajtások levágását jelenti. A nagy kondíciójú tőkék visszahajló, buja hajtástömege önmagát árnyékolja. Ennek rosszabb rügydifferenciálódás és kötődés, valamint nagyobb termésrothadás a következménye. Csonkázással szellősebbé, fényáteresztőbbé tesszük a tőkék lombkoronáját, s ezáltal a kedvezőbb terméshozamot is elősegítjük. A fiatal tőkét, az alakítás alatt álló ültetvényt nem csonkázzuk.

Termőhajtások kurtítása
A zöldmunkák közé tartozik a termőhajtások kurtítása, visszacsípése is.
Virágzás előtt 5-6 nappal a felső fürt felett 5-6 levél után csípjük vissza őket. Azt érjük el vele, hogy a levelekben képződő tápanyag a fürtökbe vándorol. Ennek jobb termékenyülés lesz az eredménye.

Kötözés
A hajtások megfelelő állását és a támaszhoz alkalmazkodó elrendezését kötözéssel segítjük elő. Huzalos támaszrendezés esetén a hajtásokat legyező alakban kötözzük a huzalhoz. A kötözést a hónaljhajtások visszacsípésével, később pedig a csonkázással köthetjük össze.

Hónaljhajtások eltávolítása
A hajtások levélhónaljában képződött úgynevezett nyári rügyek a nyár folyamán kihajtanak. Belőlük fejlődnek a hónaljhajtások. Vagy teljesen eltávolítjuk őket, vagy két levélre visszacsípjük.

Levelezés
Célja a sűrű lombú fajtáknál a fürtöket árnyékoló levelek éréskor történő leszedése. Ezzel mérsékelhető a rothadás, és a napon fejlődő szőlőfürt szebben színeződik.

Rózsáink nyáron
Legendák, nagy múltú népek leírásai, népdalok, versek hosszú sora szól a rózsa szépségéről, illatáról. Szapphó i. e. 600 körül a rózsát a virágok királynőjének nevezi. Manapság is a legközkedveltebb a virágok között, mindig is a szeretet, a szerelem jelképe volt az egész földkerekségen.
E népszerű virágunk tömeges szaporításának köszönhetően szinte alig találni kertet nélküle. Nagyon sok fajtája van, bokros, futó vagy talajtakaró típusai is ismertek. A történelmi fajtákat gyakran csak a gyűjtők tartják magánkertjükben.
Szaporíthatjuk oltással, fásdugványokkal, bujtással.
Nyáron a legtöbb rózsánk virágba borul. Ez azonban sok energiát vesz el tőle, így elnyílás után a hiányzó tápanyagokat pótolni kell. Szórhatunk köré akár fahamut is, amely elsősorban káliumban gazdag. Bármilyen egyéb szerves vagy ipari trágyát is meghálál.
Ha vázába szedünk a virágokból, vágásukkor ne metsszünk le túl sokat a szárból, mert gyengítjük vele a növényt. Az elszáradt virágokat vágjuk le a legfelső két levél alatt.
Ha lisztharmatos leveleket fedezünk fel, azonnal távolítsuk el őket, nehogy a fertőzés elterjedjen az egész növényen.
Forró nyári hetekben szükség van öntözésre. Feltétlenül a gyökérzetre irányítsuk a vizet. A nedves leveleken hamarabb megtelepszenek a gombák. Ha hetente egy alkalommal jól beöntözzük rózsáinkat, többet használunk, mint ha naponta egy kevés vizet adnánk nekik.