Misi, Kempelen találmányának utódja

A pozsonyi fiú szerint komoly fizikai megterhelés: ha valaki hat-hét órát dolgozik vagy sakkozik, lelkileg és fizikailag ugyanúgy elfárad. A sport mellett szól az is, hogy az országban jelenleg a sakkszövetségnek van a labdarúgás után a második legnagyobb taglétszáma, ami nyilván korhatártalanságból is adódik, abból, hogy nyolcvanévesen is játszhatják. Az internet térhódítása óta világszerte nő a népszerűsége, a technika segítségével – mint a focimeccs – élőben látható, hogy játszanak a nagyversenyeken a legjobbak.

Misinek a számítógépes sakkal kapcsolatban határozott a véleménye: „Arra jó a számítógép, hogy sokkal gyorsabban, az emberi agynál több tízezerszeresen ki tud számítani dolgokat, ezzel felgyorsítja a folyamatokat. A hatvanas-hetvenes években a játékosok órákat gondolkodtak bizonyos összefüggéseken, hogy milyen stratégiát válasszanak, most a számítógép pillanatokon belül kiköpi, ez a hatalmas különbség. Sok fiatal küzdötte magát a ranglista elejére, ez a számítógépnek köszönhető, a mély analitikus munkát elvégzi helyettük.”

Pénzügyekhez is kell stratégia

Határozottan élvezi, ha a sakkról kérdezik, napokon át tudna beszélni róla. De akkor sem jön zavarba, amikor magára terelem a szót. Idén végzett a Comenius Egyetem menedzsment szakán, ezzel új fejezet kezdődik életében, bár a munka sem új, hat éve dolgozik. Jelzálog-specialistaként kölcsönökkel, hitelekkel foglalkozik, együttműködik az összes bankkal. „A pozsonyi Duna utcai gimnáziumban érettségiztem, onnan jogra készültem, de nem sikerült bejutnom. Angol–pedagógia szakra jártam egy évig, viszont nemigen tetszett, inkább menedzsmentre váltottam a Páneurópai Főiskolán, akkor már kezdtem foglalkozni pénzügyi dolgokkal.”

Talán közrejátszott az is, hogy mint a sakkban, pénzügyekben is fontos a logikus gondolkodás, de még inkább a türelem, jegyzi meg. Mindenkinek meg kell találnia, a számára legmegfelelőbbet. No de hogy talált rá Misi a sakkra? Vagy a sakk talált őrá? „Még kisiskolás voltam, amikor az iskola bejáratánál egy sakkiskola plakátja lógott, s anyu elvitt az ott megadott címre.” (Édesanyja Lampl Zsuzsanna szociológus, újságíró, egyetemi tanár, édesapja, J. Mészáros Károly, az Új Szó sportrovatának szerkesztője, Misi 11 éve vezeti a lap sakkrovatát – a szerk. megj.). Kicsi korában apjával szokott sakkozgatni, de nem nagy kedvvel ment a sakkiskolába. „Először sírtam – mondja. – Aztán maradtam, és az alapokat ott szereztem Jozef Novomeský edzőnél. Akkor még fociztam is az Interben, s nem győztem mindent egyszerre, el kellett döntenem, hogy mit fogok csinálni. ’95-ben az országos sakkbajnokságon második lettem, akkor a sakk mellett döntöttem.” Nem emlékszik, csak az ő döntése volt-e, vagy besegítettek egy kicsit a szülők is, de nem bánta meg. Nem volt oka rá, a sakkban nagy sikereket ért el, s a foci is megmaradt – amatőr szinten.

A győzelem kihívás

„Igyekszem mozogni, tavaly vettem egy futócipőt, de ha egymagamban futok, az nem kihívás számomra. Inkább játszom egy parti Ember, ne mérgelődjöt korrekt módon, de ott is úgy, hogy nyerjek – vallja be, mire nem árt megjegyezni, hogy a sportban, nem mindig érvényesül ez az elv. – Én mindig nyerni akarok. Ha nem így volna, nem is érné meg leülni. Bárki ellen leülök sakkozni, tudom, hogy megverhetem, nincs olyan, akitől félnék. Szlovákiában jelenleg a 16. helyen állok a sakkozók ranglistáján.”

Országos szinten nyolcévesen érte el első sikerét Modoron (2. hely), majd ’96-ban bronzérmes lett Besztercebányán, az országos bajnokságon a tíz éven aluliak korcsoportjában, így rajtjogot nyert a rimaszombati Európa-bajnokságra. Egy évre rá Komáromban lett először szlovákiai bajnok, majd az év végén Cannes-ban 108 induló közül a 16. helyen végzett a világbajnokságon. Tizennégy éves koráig rendre valamelyik szülő kísérte, ami nem kis megterhelést jelentett a család számára. A szervezők általában kikötötték, hogy a kísérőknek is ott kell lakniuk a szállodában, az jó sokba került. Azért a pénzért már egy négytagú család is elmehetett volna nyaralni. (Misinek van egy nővére is, aki országos vívóbajnok volt, a férje szintén sakkozó, Rigó Zsolt nemzetközi mester). „Anyu igyekezett szponzorokat szerezni, de sokszor azon akadt el, mikor kiderült, hogy a Duna utcára járok iskolába. Mert magyar vagyok, sokan visszakoztak, pedig a világversenyeken én értem el a válogatottban a legjobb eredményeket.”

2007-től nemzetközi mester

A győzni akarás soha nem apadt, bár a számtaalan lejátszott parti során megtanult veszíteni is. „Abból lehet tanulni. Mindig így voltam vele, az edzőim is arra neveltek, hogy a kudarcból lehet okulni, továbblépni. Igazából nem emlékszem kudarcokra, az is lehet, hogy kiszorítottam magamból. Talán egyre: tizennégy évesen Kassán, az országos bajnokságon a legnagyobb esélyesként, első kiemeltként elvesztettem egy partit, akkor sírtam.

Soha nem érzett csalódást, sem haragot, hogy a sakkal töltött órák miatt valami kimaradt volna az életéből. – A sakk nem érdemli meg, hogy dühös legyek, mert nagyon sokat adott nekem.” A sikereken kívül például önállóságot, azzal, hogy 15 éves kor után egyedül járt versenyekre. De rengeteg önbizalmat is. „Úgy gondolom, ha valakinek sikerül elérnie valamit, jó ha van egészséges önbizalma, csak így mehet előre.” Hatszoros egyéni és kétszeres csapatbajnok országosan, számos világversenyen vett részt Kínától Izlandon át Amerikáig, barátokat, rengeteg élményt szerzett. Sakkcsapat tagjaként szlovákiai, magyar és osztrák bajnokságban játszik. Hazai klubjával, a dunaszerdahelyivel ez évben megnyerték az extraligát, szeptember végén Szlovákiát képviselik a bilbaói Európa-kupán, amely sakkban a labdarúgó Bajnokok ligájának megfelelője.

2007-ben a Kanári-szigeteken megszerezte az utolsó normát, ezzel a nemzetközi mesteri (IM) címet. „Ez egy álom volt, nagyon örültem, hogy sikerült. Még fölszabadultabban tudtam játszani olyan ellenfelekkel is, akiktől korábban kicsit tartottam. A következő cél a nagymesteri cím (GM).” Hogy ez mennyire van messze? „Három normát kell teljesíteni. Háromszor voltam egy pontra tőle, 2010-ben pedig egy amerikai tornán fél pontra, de az utolsó fordulóban kikaptam. Nem mondom, hogy egyszerű elérni, sok időbe, edzésbe telik.” Amikor intenzíven edz, napi négy-hat órát tölt a sakktáblánál. Egyedül vagy edzőtársakkal. Az is sokat segít, ha figyeli az eseményeket, értesül mások újdonságairól.

Belebotlott Kaszparovba

Kicsi korában csodálta a legendás Garri Kaszparovot. Mit ad Isten, 2003-ban a család Makarszkán nyaralt, s a tengerparton fekve egyszer csak arra lett figyelmes, hogy azt hallja: »Garri, Garri«. „Fölnéztem, s látom, hogy a muksó pont úgy néz ki, mint Kaszparov. Mondom anyunak, hogy nézd, és ő is egész bezsongott, futott vissza a szállóba a fényképezőgépért. Aztán odament hozzá, elmondta neki, hogy ifjúsági bajnok vagyok. Nagyon rendes volt, van közös képünk.”

Kaszparov kiskori idol volt, már nincs példakép, igyekszik saját maga lenni. Más sportokkal szemben az az előnye, hogy a sakkot még sok éven át űzheti.