Mire számíthat, aki megrokkan?

Az orvosom azt mondta, ezek a stressz, klimax tünetei. És aztán 2015. november 8-án elkezdődött. Ausztriában voltam dolgozni. A nénimet kerekesszékben toltam az utcán, amikor összeestem, eszméletemet vesztettem. A többire, sőt még erre sem emlékszem, úgy mesélte a néni családja. Állítólag még az ottani kórházban magamhoz tértem, és haza akartam utazni. Haza is hozott az ügynökség sofőrje, Dél-Komáromban, a Spar előtt tett ki. Ott is összeestem, eszméletemet vesztettem, nem emlékszem semmire. 2015. november 10-e volt. Valaki mentőt hívott, és Tatabányára szállítottak. Ott a CT után azonnal életmentő, három és fél órás agyműtétet hajtottak végre rajtam. A diagnózis: frontotemporális, subduralis heamatóma, oedém, állományvérzés. Utána majd 3 hét mélyaltatás, traumatológia, rehabilitáció következett. Az orvos, aki műtött, azt mondta, csoda történt, hogy életben maradtam, és újból tudok járni, beszélni, írni-olvasni stb. Szóval olyan vagyok, mint voltam. Bár nem egészen, mert bottal járok, gyakran szédülök, a frontoknál borzasztóan fáj a fejem, ahol a koponyámat megfúrták, s a kórházban és otthon is volt epilepsziás rohamom. 2016. január 8-án hazaengedtek a rehabilitációról.

Azóta egy árva centet nem kaptam az államtól. A szlovák ügyintézés az osztrákra hivatkozik, volt olyan, aki a magyarra is. A rokkantságot csak egy év után ítélték meg, ahhoz is 15 évnek le kell lenni dolgozva. Munkanélkülit nem kapok, mert állítólag nem fizettem Ausztriában a munkanélküliségi biztosítást. Szociális segélyt nem igényelhettem, mert mint vállalkozó dolgoztam Ausztriában, és erőm se lenne intézni. Néha elgondolkodom, nem jártam volna-e jobban, ha kerekesszékes, szellemileg sérült maradok! Mert akik ebben az államban soha életükben nem dolgoztak, kapják az ilyen-olyan-amolyan segélyt, támogatást, családostul.

Elnézést a felháborodásomért, és nagyon szépen megköszönném, ha esetleg tudna valamit tanácsolni.

N. Zs., Komárom

A Monarchia bürokráciája bizony még most is kísért: nemcsak Magyarországon és Szlovákiában, de a jelek szerint Ausztriában is. Az osztrák sógoroknál dolgozók sokan számolnak be arról, milyen nehéz a hivatalokban bármit elintézni, főleg, ha itthonról is kellenek hozzá igazolások. A szociális juttatásokat szeretik fokozottan ellenőrizni, de ha mindent rendben találnak, utólag is kifizetik őket.

Ha ön tényleg nem fizette a munkanélküliségi biztosítást, akkor munkanélküli-segélyre nincs joga. A szociális segély pedig csak bizonyos rászorultsági határ alatt illeti meg, de azt is kérvényezni kell, magától egyik állam sem ajánlja fel. Rokkantsági járadékot a törvény alapján valóban csak az kaphat, aki 45 éves koráig legalább tizenöt évet ledolgozott, vagyis akár alkalmazottként, akár vállalkozóként fizette a szociális biztosítást. A kereteket minden államban pontosan megszabták, ezeken kívül nincs helye személyes elbírálásnak. Ön a rokkantsági járadék mellett csak különböző kompenzációs hozzájárulásokat kérhet – autóvásárlásra és üzemeltetésre, lakás átalakítására, akadálymentesítésére, személyi asszisztensre, öltözködésre, tisztálkodásra és lakásfenntartásra, diétás étkezésre stb. Ezekre csak a súlyosan egészségkárosodottnak nyilvánított, vagyis legalább 50 százalékban rokkant személy jogosult. Az ilyen egészségkárosodás a testi, érzékelési vagy szellemi képességek olyan hiányát jelenti, amely legalább egy évig tart. 

A rokkantsági járadékban részesülők tehát bármilyen munkát vállalhatnak, a törvény nem szab határt az ebből eredő jövedelmüknek sem. Bérüknek a 447/2008-as sz. törvény értelmében csak a különböző kompenzációs hozzájárulások mértékére van hatása – ha például autóra, lakhatásra stb. kérnek a súlyos egészségkárosodásra való tekintettel állami hozzájárulást.