Mesél A CSIFFÁRI ERDŐ

A vadászat főúri sport, és a legnemesebb szórakozások egyike. Nem céltalan öldöklés – sokkal inkább a természet tisztelete fejeződik ki benne, és az állatok védelmét szolgálja. Emellett pedig a hagyományos ceremóniák fennköltséget adnak neki: azt az érzést, hogy akik űzik, egy zárt körbe, a kiválasztottak közé tartoznak. Ez néha szó szerint értendő, hiszen a csi% ári fácánosban nem akárki sütheti el a puskáját a liechtensteini herceg, német őrgrófok, dán hercegek vagy éppenséggel a svéd király társaságában.

Angolok a fácánosban

Februárban többnyire angolok vadásznak itt, mégpedig azért, mert a ködös Albionban már januárban véget ér a fácánidény. Általában az egyik honfi társuk által létrehozott pozsonyi ügynökség közvetítésével érkeznek – a londoni származású Ben Mekie maga is szenvedélyes vadász, és négy éve nyitott irodát a szlovák fővárosban. Évente nagyjából hatvan – tíz-tizenkét fős – csoportot utaztat hazánkba fácán-, vaddisznó-, mufl on-, őz- és szarvasvadászatra. Ügyfeleit elsősorban a kíváncsiság, az új terep felfedezése iránti vágy hozza Szlovákiába, de az anyagi okok sem mellékesek, hiszen nálunk feleannyit fi zetnek egy fácán lelövéséért, mint otthon. „Annak rendje és módja szerint kürtökkel, a jellegzetes hallalival nyitjuk meg a vadászatot, a hajtók terelik a fácánokat, vannak segédek, akik a fegyvereket töltik, és a lelőtt madarakat kutyák szedik össze. Ez minden alkalommal így van, a mi különlegességünk ezenfelül az ideális, dombos-erdős terep és a kiváló minőségű fácánállomány. A madarak jó súlyban vannak, szép tollazatúak, és ami a legfontosabb: magasan repülnek, mert a vadász számára az igazi kihívás röptében eltalálni őket” – avat be a részletekbe a csi ári erdőgazdaság vezetője, Tomáš Steinemann. Számos vadászatot vezetett már le illusztris vendégek jelenlétében is, de azt állítja: vadász és vadász között nincs különbség, az erdőben mindenki egyforma, oda mindannyiuknak alázattal kell belépniük. A csi ári fácánosban mintegy húszezer madarat tenyésztenek, és egy-egy alkalommal legalább háromszázat, de akár ezret is elejtenek. Egy madár ára tizenkilenc euró, a vadászatért ennek alapján fi zetnek; vagyis egy jól sikerült napon akár százezer koronának megfelelő összeget is kifi zetnek az angol urak és hölgyek – mert utóbbiak is szép számban jönnek. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy még így is spórolnak a szlovákiai kiruccanáson, mert Nagy-Britanniában egy fácánért negyvenöt eurónyi fontot kell leperkálni. A kastély nem a vadászoké „A külföldiek már a rendszerváltás után felfedezték maguknak a csi ári fácánost; azóta évente hetven-nyolcvan vadászatot rendeznek itt nekik, ünnepélyes megnyitóval, befejezéssel és – természetesen – fácánból készített ebéddel. Az elejtett madarakat a külföldiek nem viszik haza, hanem szétosztják a vadászat itteni résztvevői között. Gyakran jut belőlük a falubelieknek is: aki Csi áron és környékén fácánpecsenyére vágyik, bármikor rendelhet. Diétás, könnyű hús, talán kissé száraz is, de a hozzáértők ezerféle módon tudják elkészíteni. Steinemann úr például a lecsós változatra esküszik. Rögtön megkérdezzük tőle, igaz-e, hogy előbb tollastul érlelni kell száraz, hűvös helyen, de ezt cáfolja. Szerinte a fácán akkor jó, ha a vadászat után azonnal megnyúzzák, és minél hamarabb meg is eszik. Miközben mi képzeletben már a konyhában kalandozunk, az angol társaság befejezi az ebédet a vadászlakban, és újabb portyára készülődik. Minden úron kockás tweedzakó és hozzáillő, térdig érő nadrág van piros térdzoknival, a fejükön zöld kalap, karimáján madártollakkal. Míg ők komótosan kibaktatnak az erdőszélre, a hajtók is odaterelik a szárnyasvadat. A kutyák türelmetlenül, de engedelmesen ülnek gazdájuk mellett, alig várják, hogy összeszedhessék a lehullott madarakat – némelyik el se akarja engedni a zsákmányt, de mint megtudjuk, ők még kölyökebek, és csak most tanulják a vadászmesterséget. Az angolok igényesek és válogatósak – ismerteti kísérőnk. Nem lőnek minden fácánra, csak arra, amelyik magasan repül, és szép ívben verdesi a szárnyait. „Nem egy napra jönnek Szlovákiába, hanem egy-két hétre, és több vadászaton vesznek részt erdőgazdaságunk fácánosaiban vagy akár a szomszédos országokban is – tudjuk meg Steinemann úrtól. – Sajnos, elszállásolni nem tudjuk őket itt a közelben, ezért általában pozsonyi szállodákban, az erdőgazdaság tótmegyeri kastélyában vagy a kistapolcsányi kastélyban töltik az éjszakákat. Sokkal hangulatosabb volna az egész, ha az itteni Schöller-kastélyból indulhatnának reggel vadászatra, de sajnos, az épület nem az erdőgazdaság tulajdona.”

A svéd király zsákmánya

A csi ári erdő közepén megbúvó vadászkastélyt 1911-ben Gustav Adolf Schöller helyi nagybirtokos építtette. Az államosítás után erdei iskola működött benne, de a mostani tulajdonos, a Nyitra Megyei Hivatal, azzal az indoklással, hogy nincs pénz a felújítására, bezárta az épületet. Bár a lévai erdőgazdaság igazgatója, Dušan Krajniak már fél éve levélben tudatta a megyei elnökkel, hogy szívesen megvásárolnák, választ nem kapott, arról is csak a sajtóból értesült, hogy a megyei képviselők sem egységesek az eladást illetően. Egy részük már javaslatot is nyújtott be a pályázat kiírására, mások viszont úgy vélik, hogy ilyen értékes ingatlanról nem szabad lemondani. „Akik az eladást szorgalmazzák, azok alighanem már a vevőt is ismerik, és félő, hogy ez nem a lévai erdőgazdaság lesz” – osztotta meg velünk véleményét Ján Vančo megyei alelnök, aki úgy gondolja, hogy a kastélynak a megye tulajdonában kellene maradnia. „A felújítás tízmillióba kerülne. Ennyit igazán megérhetne a megyének egy panzióként, konferenciaközpontként is hasznosítható ingatlan. Ha a svéd királynak jó volt a csi ári erdő, nekünk miért nem felel meg?” – teszi fel a kérdést Ján Vančo teljes joggal, mert Károly Gusztáv őfelsége valóban nagyon elégedett volt az itteni vadászattal. „Finn barátai meghívására jött ide, és már fél évvel az érkezése előtt értesítettek bennünket a kormányhivatalból. Le kellett adnunk a résztvevők adatait, ellenőrizték a terepet, az idevezető utakat, a konyhát és a vadászat napján az akkreditált személyeken kívül senki sem juthatott a fácános közelébe. Az egyik hajtót a rokona hozta autóval, de a bekötőútnál ki kellett szállnia, és gyalog jött fel, mert csak ő volt rajta a listán” – avat be a királyi vadászat titkaiba Steinemann úr. A svéd király hetvenegy fácánt lőtt, szemlátomást élvezte a kiruccanást, és miután hazautazott, a vadászatot szervező fi nn ügynökségtől hívták a lévai erdőgazdaságot, hogy tolmácsolják a köszönetét. Legfelsőbb arisztokrata körökben ezt nyilván így diktálja az illem, de az ottjártunkkor vadászó angol üzletemberek maguk sem fukarkodtak a dicséretekkel. Egyikük, James Whitehurst, aki maga is egy vadászklub igazgatója, azt mondogatta, hogy ide még biztosan visszajön, mert egészen elvarázsolták az erdő felett repülő fácánrajok. Legközelebb szeptemberben lesz rá alkalma, mert akkor kezdődik újra a fácánidény.