<p>Napjainkban számtalan önjelölt mester érzi fontosnak, hogy az életről való felismeréseit minél több emberrel megossza, és megtanítsa nekik, hogyan működik a világ. Ezek a tanítások sok esetben a „mester” sebeinek ragtapaszai. Olyan magyarázatok, amelyeket különféle sérelmek ellen alkot meg, hogy a fájdalmát enyhítse.</p>
Ha ez elég nagy, a „tanító” minél nagyobb tömegnek szeretné elmondani, mi a baj a világgal, és hogyan is működik az valójában. A magyarázatokat tudásnak nevezi, és azt a látszatot kelti, hogy ismeri a mindenség működésére vonatkozóan az igazságot. A tudás azonban nem tanítható. A „mester” mindössze megmutatja tanítványának, merre keresse.
Környezetünk talán azért is hanyatlik, mert őseink tudását ismeretként próbáljuk magunkévá tenni. Megtanuljuk az élet értelméről szóló igazságokat, a világ működésérre vonatkozó tényeket. Ezek azonban értéktelen mondatokként lesznek jelen életünkben.
A valódi tudást nem közvetítheti felénk senki. Nem lehet megmagyarázni, sem elmondani. A tudás önmagunknak a mindennapok konfliktusai és nehézségei általi megértését jelenti.
A tapasztalatok segítségével szerzett ismeret tisztul le és képezi a valódi tudást. Ezért értelmetlen valakit az igazságra tanítani. A felismeréseket nem megosztani kell, mert az igazság egyetlen eredménye a béke, abban pedig szavak nélkül is mindenki osztozik.
Kép a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.