Lelassult mozgás, nyugalmi remegés, izommerevség, egyensúly- és tartászavar: a Parkinson-kór legfőbb tünetei. Világszerte több millió, Szlovákiában 15 ezer embert érint ez a gyógyíthatatlan, de jól kezelhető betegség, azonban sokaknál bezárkózással, depresszióval párosul a diagnózis. MUDr. Szabó Annamária rezidens orvost, a milánói Carlo Besta Neurológiai Intézet gyakornokát kérdeztük a betegséggel kapcsolatban.
Mi az a Pakinson-kór?
A Parkinson-kór egy neurodegeneratív betegség, mely az idegrendszer lassú, fokozatos leépüléséhez vezet. A leépülésben érintett agyterületek a különböző mozgásformák kivitelezésében játszanak szerepet. Nevét James Parkinson brit orvosról kapta, aki elsőként írta le a betegséget.
Kiket érint? Mik az okai?
Leggyakrabban 60 éves kor körül jelentkezik, és valamivel gyakrabban fordul elő férfiaknál. Az elsődleges Parkinson-kór oka sajnos egyelőre pontosan nem tisztázott, viszont az közismert, hogy kialakulásában szerepet játszik a genetikai hajlam, illetve a negatív környezeti hatások és helytelen életmód együtthatása is. A betegséget előidéző sejtpusztulás a bazális ganglionok elnevezésű területegységben megy végbe, közülük kiemelten az ún. feketeállományban. Ezek az idegsejt-csoportosulások legfőképp a finom, illetve automatikus mozgásformák kivitelezését befolyásolják. Degenerációjuk a dopamin nevű ingerületátvivő molekula hiányához vezet. Ez a molekula az idegsejtek közötti helyes ingerületátvitelt biztosítja, fontos a mozgáshoz és az izomműködéshez.
Mik a tünetei, jelei, esetleges szövődményei?
Legfőbb tünetei a lelassult mozgás, nyugalmi remegés, illetve izommerevség (rigiditás). Ezek mellé később társulhatnak többek között alvási zavarok, fájdalom, csökkent arcmimika, tartási instabilitás és a vérnyomás ingadozása is. Az érintett számára az alapvető mozgások megkezdése jelent leginkább problémát, mint például az ülő helyzetből való felállás, elindulás. A kór járhat depresszióval, szorongással, a gondolkodás lelassulásával is.
Hogyan lehet diagnosztizálni?
Az úgynevezett DaTSCAN nevű vizsgálat, mely egy nukleáris képalkotó eljárás, segíthet ábrázolni az említett agyterületen végbemenő degenerációt. A végső diagnózis azonban a megfigyelhető tünetek, illetve a neurológiai objektív vizsgálat alapján születik.
Nem gyógyítható, de kezelhető. Ez mit jelent? Hogyan kezelhetjük?
A kiváltó okot sajnos nem lehet megszüntetni, a tünetek mégis gyakran enyhíthetőek, kordában tarthatóak. A legfőbb szempont ilyenkor a betegség folyamatának lelassítása, illetve a kedvező életminőség fenntartása. A kezelés leggyakoribb formája a dopamin külső pótlásán alapuló gyógyszerhasználat. Ha a betegség csak korlátozottan kezelhető gyógyszerekkel, vagy viszonylag előrehaladottabb fázisban van, alkalmazható az ún. mély agyi stimuláció is. Ennek során idegsebészeti eljárás keretén belül elektródákat helyeznek el az érintett agyterületeken, majd magas frekvenciájú stimulációval ingerlik őket. Rendkívül nagy szerepet játszik a betegség lelassításában a fizioterápia, illetve a mozgás. Ez olyan „csodaszer”, amely könnyen elérhető mindannyiunk számára, és a betegség kialakulásának kockázatát is csökkenti.
Mit tegyünk, ha észleljük magunkon/családtagunkon a tüneteket?
A tünetek észlelését követően forduljunk neurológus szakorvoshoz. Mivel a betegség kezelése során elkerülhetetlen a megfelelő életmód fenntartása, érdemes akár fizioterapeuta, dietetikus vagy pszichológus segítségét is kérni a továbbiakban.
A teljes írás a Vasárnap családi magazin 2024/15-ös számában jelent meg, 2024. április 9-én.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.