<p>A könyv borítóján egy fiatal pár fényképe: a férfi átöleli a nőt, úgy néznek a messzeségbe. A fiatal pár: Mészöly Miklós és Polcz Alaine, valamikor a kapcsolatuk kezdetén, szerelmesen és álmodozón. Gyönyörűek. Ötvenhárom éven át éltek együtt. S most, férje halála után Polcz Alaine megpróbál visszaemlékezni a közös emlékekre, nemcsak a boldogságra, hanem a fájdalmakra is.</p>
„A szerelemről írok könyvet. Közel egy évszázada nézem és élem, a betegeim és a haldoklók küzdelmeiben is követem, hogyan szőtte át életüket a szerelem. Mit is jelent a szerelem? Mi a szerelem? (Nekik és nekem.)”
Megdöbbentő őszinteséggel mesél kapcsolatuk alakulásáról, kétségeiről, rossz döntéseiről, férje betegségéről, az ezzel járó nehézségekről, a halálra való készülődésről és a gyászról.
Milyen ember volt Mészöly Miklós, a prózaíró, a huszadik századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja? Milyennek látta őt a felesége? Hogyan lángolt föl közöttük a szerelem, s hogyan tudta megtartani magában férje iránti szeretetét és tiszteletét több mit fél évszázadon keresztül?
„Így kezdődik a szerelem: nem tudjuk, kibe szeretünk bele. Fogalmunk sincs róla, de visz a vágy, az elképzelés. Megfoghatatlan a szerelem, mint a hit” – írja Polcz Alaine. Eleinte, míg tart a mámor, a csillagokig emelkedünk. Utána viszont minden azon múlik, hogy a szerelmet át tudjuk-e menteni szeretetté és szolidaritássá. Nem volt könnyű együtt élniük, de a sok szenvedés – vallja Alaine – csak erősebbé tette őt.
Mészöly Miklós halála után „újraindította” közös életüket, más formában: gondolatban. Újraolvasta Mészöly írásait, boncolgatta sorsuk útját a szerelemtől a hűtlenségig, miért is alakult úgy, ahogy alakult. Próbálta megérteni férjét, önmagát, kettejük kapcsolatát s azt, hogyan lehet valakit egész lényével, nagyságával és hibáival együtt elfogadni és szeretni.
„Azért jöttem ki, hogy egyedül legyek, és a hamvakat egyedül szórjam el itt – vele legyek. Egy év eltelt, és azt a valamit, ami lezáródott, a gyászt, a veszteséget – nem is a gyászt, nem is a veszteséget, hanem – az életünket megértsem, tegyem a helyére. Mi van az üveg mögött? Hogy tudjam jobban megismerni, ki mellett éltem? Azt a nagyságot, aki ő volt, és benne a kicsiségek, az enyémben is, az övében is. Az egészet. Azt a különlegességet: a test szépségét, a gondolkodás tisztaságát, a bátorságát, a tartását. A megvesztegethetetlenségét. És, hogy csalt. Megcsalt.”
(Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, 2006, Pécs, 184 oldal)
Jövő héten Polcz Alaine Nem trappolok tovább című könyvét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.