Kis kórházak VÉGNAPJAI

Csak a fennmaradó egynegyede választ a közelség szerint – derült ki a közvélemény-kutatásból a szaktárca és egészségbiztosítók nagy örömére, hiszen máris megindokolva látják, miért nincs szükség arra, hogy a kis vidéki kórházakkal szerződést kössenek.

Javító szándék vagy szalámitaktika?

A dolog persze jóval árnyaltabb ennél, hiszen minden kisváros hadakozik a maga kórházáért, amely nemcsak rangot, státust, hanem az ott élők számára biztonságot is jelentett. Elvégre nem mindegy, hogy a mentő öt vagy tizenöt perc alatt ér-e be egy agyvérzéses vagy olyan beteggel, akinek szívrohama van. Az sem, hogy egy-két hétig vagy egy-két hónapig kell-e várni a csípővagy epeműtétre, és hogy a hozzátartozók naponta bejöhetnek-e látogatóba, vagy csak hetente egyszer. Az illetékesek most azt mondják: mindezek nem fontos szempontok, Szlovákiában túl sok a kórház, és a háromnegyedük nem képes megfelelő színvonalú ellátásra. A cél tehát az, hogy a nagy központi kórházakat szereljék fel minél jobban, és mindenkit oda küldjenek, ahol a legnagyobb az esély a gyógyulására. Azt már senki sem teszi hozzá, milyen hosszú várólisták lesznek a nagy kórházakban, mint ahogy arról sem készült még minden részletre kiterjedő elemzés, mekkora területet, hány lakost képes ellátni egy-egy ilyen intézmény. A sokat hangoztatott reform tehát továbbra is esetleges félmegoldások és kósza ötletek halmaza, amilyenek a vizit- és a napidíjak voltak. De míg az utóbbi esetben sem a húsz és hatvan koronák befi zetése nem lendített az egészségügyön, sem a hiányuk nem rontott rajta érezhetően, ha egy kórházat bezárnak, azt bizony soha többé nem nyitják meg újra. Jó példa erre a zselízi, amely idestova két éve nem működik, és már nem is fog, de a sorban következhet akármelyik dél-szlovákiai kis kórház – például a vágsellyei és akár a komáromi is. A kórházleépítő szalámitaktikának két változata is van: vagy az egészségbiztosító nem köt szerződést az adott intézménnyel ugyanolyan szolgáltatásokra, mint eddig, vagy a megyei tiszti főorvos zárat be különböző hiányosságokra hivatkozva néhány osztályt, műtőt, esetleg az egész kórházat. Hiányosságok pedig, mint tudjuk, és sajnos, olykor páciensként is tapasztaljuk, mindenhol vannak – a kérdés csak az, hol és milyen elszántan keresik őket.

A műtő a kórház kirakata

A jelek szerint Komáromban most igen tüzetes ellenőrzést tartott a megyei tiszti főorvos, mert a vizit eredménye az lett, hogy bezáratta a sebészet és az orr-fül-gégészet műtőit, valamint az egész tüdőosztályt. Az ok: előbbiek nem felelnek meg a műszaki és higiéniai követelményeknek, utóbbin pedig kevés az orvos. Hogy mindez korábban is így volt, és senkinek nem ártott, azzal most ne foglalkozzunk, mert a beteg szempontjából a lényeg valóban nemcsak az ellátás puszta lehetősége, hanem a minősége is fontos. Ľubomír Ševčík megyei tiszti főorvos pont ezen a téren tapasztalt hiányosságokat, és mint mondta: nem akarta megvárni, míg Komáromban is valami olyasmi történik, mint Léván. Mint ismeretes, a lévai kórházban tavaly ősszel az altatáshoz szükséges anesztetikumot használták szabálytalanul. Egy üveg szerből több beteg is kapott, így az tovább volt nyitva a kelleténél, és megfertőződve komoly szövődményeket okozott a pácienseknek. A megyei tisztiorvos szerint hasonló gondatlanságok a gyógyszerek kezelésében Komáromban is előfordultak, bár nem részletezte, hogy milyenek. Kifogásolta azt is, hogy a főnővérek nem vezettek pontos feljegyzéseket arról, ki mikor fertőtlenítette a műtőket, sterilizálta a műtétekhez használatos eszközöket. „Amikor ennek a jegyzékét kértem tőlük, nem tudták odaadni, azzal érveltek, hogy a közegészségügyi hivatal munkatársai rendszeresen vesznek törleteket a műtőkből. De a törlet és a fertőtlenítés nem ugyanaz, és ha valamelyik beteg állapota néhány héttel a műtét után fertőzés miatt rosszabbodik, honnan fogják tudni, hogy ki a felelős?” – tette fel a kérdést Ševčík doktor, aki a műtők állapotát sem találta megfelelőnek. „Három kicsi műtő van egymás mellett, ott operálják a csontokat, a belső szerveket, végzik a laparoszkópiás beavatkozásokat. Ez megengedhetetlen. Ilyen feltételek között lehetetlen megtartani a higiéniai előírásokat, márpedig műtétkor ez alapkövetelmény. Amíg megfelelő körülményeket nem teremtenek, addig csak a nőgyógyászat műtőjében végezhetik el a sürgős beavatkozásokat, tervezettekről szó sem lehet” – jelentette ki a tiszti orvos, hangsúlyozva, hogy maguk az intézmény egyes alkalmazottai hívták fel a fi gyelmét az ott tapasztalható hiányosságokra, és a Komáromi járásbeli megyei képviselők is szorgalmazták az ellenőrzést. „A kórház kirakata a műtő, és erre a szigorúságra azért van szükség most, hogy ne kelljen két év múlva esetleg az egész intézményt bezárni” – mondta.

 Egy intézmény két gazdája

A kórház igazgatója, Štefan Kúsek szerint a törvények nem határozzák meg pontosan, milyen feltételeknek kell megfelelni a fekvőbeteg-osztályokon, ezért nem világos, hogy mit kér számon a megyei tisztiorvos. „A regionális közegészségügyi hivatal engedélyezte intézményünk működését, ismételten törleteket vesznek nálunk, és ha az eredmények indokolták volna, biztosan megteszik a szükséges lépéseket. Az sem igaz, hogy a műtők, ahol a belső szerveket és a csontokat operálják, közvetlenül egymás mellett volnának” – közölte. Cáfolta azt is, hogy a sterilizációról nem vezetnének pontos dokumentációt – ezt állítólag a közegészségügyi hivatal is ellenőrizte 2007. június 20-án, és mindent rendben talált. A gyógyszerek használatával kapcsolatban az igazgató azt mondta: a megyei tisztiorvos látott ugyan egy ampulla Thipoentalt, amelyet fertőtlenítőoldatba mártott vattával ragasztottak le, de az ellenőrzéskor kiderült, hogy az eredeti gumizár még sértetlen volt rajta. „A fentiek alapján az a meggyőződésem, hogy ez tendenciózus ellenőrzés volt, és bízom abban, hogy minél hamarabb visszatérhetünk a rendes kerékvágásba” – mondta Štefan Kúsek már annak tudatában, hogy a megyei tisztiorvos kilátásba helyezte a műtétek ideiglenes engedélyezését. A feltétele az volt, hogy a közegészségügyi hivatal tartson ellenőrzést, és mindent rendben találjon – csakhogy ilyen alapon valóban felesleges és öncélú volt a bezárás, mert a közegészségügyiek eddig sem emeltek kifogást. A nagy kérdés most az, kinek a kötelessége a műtők átalakítását fi nanszírozni, mert a kórháznak két gazdája is van: a tulajdonos a megyei önkormányzat és az intézményt működtető Forlife társaság. A Forlife a betegek érdekében vállalná is az átalakítást, csak egyelőre még nem tudja, mit és milyen rendelet alapján kellene helyrehozni, mert ez az apróság a tisztiorvosi jelentésből hiányzik. Komárom polgármestere, Bastrnák Tibor ezért is sejt politikai megrendelést a háttérben: úgy véli, valakiknek érdeke fűződik ahhoz, hogy a komáromi kórházat rossz színben tüntessék fel. A tisztiorvos mindenesetre tagadja, hogy felsőbb utasításra záratta volna be a műtőket, szerinte az egészségügy nem a politikáért, hanem az életért van. „Azok, akik most tiltakoznak, inkább azon gondolkozzanak, hogyan tudnák anyagilag segíteni a kórházat. Nem az a jó lokálpatrióta, aki a ha rossz is, de a miénk elvét vallja, hanem az, aki a jobbra törekszik” – üzente a régió polgármestereinek. Hogy igaza van, senki sem vitatja, de hogy valóban csak a javítás szándéka vezérli, azt sokan kétlik. És most, amikor egymás után zárják be országszerte a kis kórházakat, szivárogtatnak ki információkat az ottani borzasztó körülményekről épp azok, akiknek eddig is az előírások megtartatása volt a dolguk, minden okuk megvan rá.