Ki az, aki elégedett?

Rossznak tartjuk az egészségügyet

Az Európai Unió a nyár végén készített felmérést arról, hogy az egyes tagállamok lakossága mennyire elégedett az egészségügyi intézmények és szolgáltatók által nyújtott ellátással. Szlovákia a sereghajtók között van, nálunk csak a magyarok, lengyelek és a balkáni államok lakosai elégedetlenebbek. Hogy mennyire joggal, az a felmérésből nem derül ki, mert könnyen lehet, hogy az igényeik is magasabbak. Mindenesetre azt senki sem vitatja, hogy Európában a legjobb egészségügyi ellátás Belgiumban, Ausztriában, Németországban és a skandináv államokban van. Nyilván nem csak az ágazatra költött pénznek, hanem a jobb szervezésnek, a személyzet lelkiismeretességének és nem utolsósorban a korrupciómentességnek is köszönhetően. Pénznek ugyanis az EBESZ kimutatásai szerint a hazai egészségügy sincs híján: az utóbbi tíz évben az állam megduplázta az ágazatra fordított támogatást, így az elérte az egy lakosra eső évi 2000 dollárt. Csak az a baj, hogy ebből az átlagbeteg semmit sem vesz észre, mert ahová megy, pénzt kérnek tőle, mindent magának kell megvásárolnia, és még örülhet, ha szépen szólnak hozzá. Ezzel szemben az Európai Unióban a lakosság 71 százaléka elégedett az egészségügyi ellátással, és a fennmaradó 29 százalék minden apróságért szót emel. Az uniós átlagot nézve az elégedetlen betegek fele – Franciaországban a kétharmada – tiltakozik és panaszkodik. Minden apróság miatt, mert úgy tarja, hogy az adóiból fenntartott ágazatnak kötelessége őt szolgálni. Nálunk ez a polgári öntudat még hiányzik, mi inkább csak magunknak, külön úton próbálunk kiváltságokat intézni.

Morgunk, de nem panaszkodunk

Mi épp az ellenkező véglet vagyunk: sok minden nem tetszik, és joggal, de hallgatunk. A lakosság negyedének van negatív tapasztalata az egészségügyi ellátással, de ennek a negyednek csupán az ötöde fordul valamelyik illetékes szervhez. Többnyire hiába, ezért aztán illúziói sincsenek a jogorvoslatot és a helyzet javulását illetően. A legutóbbi felmérés szerint a megkérdezettek negyven százaléka válaszolt úgy, hogy feljelentését még csak ki sem vizsgálták. A felmérésből az is kiderült, hogy az idősebb nemzedék elégedettebb az egészségüggyel, mint a fiatalabb. A 65 éven felülieknek rosszabb tapasztalataik is vannak, megszokták a várakozást, a kiszolgáltatottságot, nincsenek nagy igényeik. A fiatalok ezzel szemben világjártak, sokat olvasnak, és a külföldi gyakorlattal hasonlítják össze a hazai színvonalat. Jelentős különbség, hogy míg számukra a hatékony gyógyítás a legfontosabb, az idősebbek többre tartják az orvosok és a kórházi személyzet kedvességét és figyelmességét. A kórházak felszereltségét és a személyzet szakmai felkészültségét kevésbé tartják fontosnak, mint a fiatalok, de ez általában az egész lakosságra is érvényes. Az emberi viszonyt jobban értékeljük, mint a szakmai tudást; talán ezért is nem szakmai értékelések és orvosi ajánlások alapján keresünk sebészt, szakorvost, kórházat, sokkal inkább a barátok, ismerősök véleményére figyelünk. 

Magyarország: megfizetnék, csak jobb legyen

Magyarországon a 18–60 éves gazdaságilag aktív lakosság nagyobb része (52%-a) elégedett a hazai egészségügy személyzetével. Az állami egészségügy műszer- és berendezésállományával, valamint a rendelők, kórházak környezetével és elhelyezési körülményeivel a többség ugyancsak elégedett. Ugyanakkor az aktív korú lakosságnak csupán a negyede gondolja úgy, hogy az állami egészségügy jól teljesít, ezzel szemben bő harmada (35%) nem ért egyet ezzel az állítással – többek között ezek derülnek ki abból a reprezentatív kutatásból, amelyben a Prémium Egészségpénztár megbízásából a GKI Gazdaságkutató mérte fel az állami egészségügy minőségének megítélését. Az egészségügy minőségéről megfogalmazott állítások közül „Az állami egészségügyben jól felkészült orvosok, nővérek dolgoznak” mondat megítélése (–100-tól +100-ig terjedő skálán) +28-as átlagot kapott, ami azt jelenti, hogy a gazdaságilag aktív korúak többsége meglehetősen elégedett az egészségügy személyzetével.

Azt az állítást, hogy a „beteg az állami egészségügyben figyelmet és kedvességet kap”, valamint, hogy „az állami ellátásban a beteg biztonságban van”, a gazdaságilag aktív korúak összességében semlegesen ítélik meg. Az egészségüggyel kapcsolatban megfogalmazott állítások közül a legalacsonyabb átlagot (–17) „az állami egészségügyben én vagyok a legfontosabb” állítás kapta. A felmérés kiterjedt az orvosok és gyógyszerészek munkájának értékelésére is. A 18 és 60 év közötti válaszadók (+46-os átlagos osztályzattal) jónak ítélik meg a háziorvosok munkáját. A szakrendelői orvosokénak a minőségét némileg gyengébbnek tartják, de a relatív többség (átlagban +27 ponttal) még így is jónak értékelte. A válaszadók a kórházi orvosokkal elégedettek legkevésbé, de a teljesítményük a többség szerint még így is elfogadható (+12). A gazdaságilag aktív korú lakosság szerint a gyógyszerészek nagyon jól dolgoznak (+53 pont). A kórházi orvosokét kivéve minden szakma megítélése javult az elmúlt egy évben.

Érdekesség, hogy a háziorvosi ellátás minőségének megítélése javult az elmúlt négy évben, miközben a szakrendelői ellátásé enyhén, a kórházié pedig jelentősen romlott. A GKI és a Prémium Egészségpénztár kutatásából az is kiderül, hogy az aktív korúak főként saját tapasztalatból választanak maguknak orvost vagy más egészségügyi szakembert (+45). A relatív többség ismerősöktől próbál információt szerezni (+32), és orvos ismerős véleményét is kikéri (+19). Az aktív korúakra nem jellemző az egészségügyi honlapokról történő információgyűjtés (–35). A megkérdezettek fele kész lenne fizetni a magánellátásért a jelenlegi, társadalombiztosítás finanszírozta szakrendelői ellátás helyett. Közülük 27% főként azért, mert jobbnak véli a magánellátás minőségét, 24% azért, mert akkor mehet az orvoshoz, amikor tud, további 24% pedig azért, mert így jutna rá elég idő. Azok közül, akik nem fordulnának magánellátóhoz, 56% azért nem fizetne, mert már így is fizeti a tb-t, 35% pedig azért, mert nem tudná kifizetni a magánszolgáltatót.

Egy befejezetlen történet

Nem csoda, hogy Szlovákiában kevés beteg tesz panaszt orvosi műhiba vagy a kórházi ellátás hiányosságai miatt, hiszen arra is kevés példa akad, hogy akik ezt megtették, sikerrel jártak volna. Biztosan mindenki számára ismert annak a nyitrai családnak az esete, amelynek a gyermekét félrekezelték, és ennek elkendőzésére a főorvos korrektorral lekente a vonatkozó bejegyzéseket a páciens kartotékjában. A kisfiú koraszülött volt, tüdőgyulladásra kapott gentamicint, és a túladagolás következtében veseelégtelenség állt be nála. Miután a pozsonyi gyermekkórházban megmentették az életét, újra Nyitrára került, de a gyermekgyógyászati klinika elöljárója a kartotékjában lefestette az arra vonatkozó bejegyzést, hogy Nyitrán adagolták túl. Az esetre a gyermekgyógyászat egyik orvosnője, Zuzana Pechočiaková hívta fel a figyelmet, de miután az Egészségügyi Ellátást Felügyelő Hivatalhoz fordult, a kórház vezetősége lefokozta, és az osztályról is kizárta őt. A doktornőt Fehér Holló Díjjal tüntette ki az Aliancia Fair Play, kálváriájával a sajtó is részletesen foglalkozott, mégis hónapokba telt, míg visszahelyezték az osztályra. A félrekezelt gyermek szüleinek beadványát az egészségügyi hivatal elutasította, fellebbezésük alapján most a Nyitrai Kerületi Ügyészség vizsgálja, hogy kimeríti-e a törvénysértés fogalmát a kartotékban történt adathamisítás.