Két kontinens KAPUJA

Már földrajzi elhelyezkedése sem mindennapi: Európát és Ázsiát kapcsolja össze a Boszporusz partján fekvő metropolis. Kivételes fekvése nagyjából kétezer-hatszáz éve az Ázsiából Európába tartó kereskedelmi út kedvelt és szinte kikerülhetetlen állomásává tette. A Bizánci és az Oszmán Birodalom egykori fővárosa hihetetlen nyüzsgéssel és hatalmas zajjal fogadja az ideérkezőt. Ezt már a modern Atatürk reptéren is megfi gyelhetjük, miközben sokadmagunkkal várakozunk a vízumunkra. A városközpontba nemcsak minibusszal és taxival juthatunk be, hanem metróval is, ami természetesen olcsó és komfortos. Azt hiszem, volna mit tanulniuk Közép-Európa hasonló reptereinek a gyors és hatékony közlekedésről... Nyüzsgő forgatag Végre megérkezünk a régi városrészbe, az Eminönübe. Századfordulós épületek, betonból épült kockaházak és düledező viskók szegélyezik utunkat. Az egész negyed él és nyüzsög. Mindenki kint tanyázik az utcákon: az árusok, az étterem- és bártulajdonosok, a kéregetők s az utcagyerekek. E városrészben viszonylag olcsón és kulturált körülmények között lehet szállodát, panziót találni. Ugyanitt rengeteg kis ruhaüzlet, bőrárus kínálja a „garantáltan” eredeti márkájú ruhák tömkelegét, nevetségesen alacsony áron. Ami mellett azonban nem szabad elmenni, azok a helyi édességüzletek. Ínycsiklandozó illatukkal csábítanak a gusztusos baklavák, a mézes, diós, kókuszos és ki tudja, milyen ínyencségek, a törökméz és a kilóra mért cukorkák. De nem érdemes addig leragadni az édességeknél, amíg nem láttuk Isztambul nevezetességeit. Utunkat érdemes a szűkebben vett Sultanahmet negyed felé irányítani, mivel itt összpontosulnak a legszebb és leghíresebb isztambuli építmények. Itt található a Hagia Sofi a, vele szemben a Kék mecset és a szultáni palota, a Topkapi szeráj. Pár lépésnyire innen a bizánci Hippodrom, amely valamikor grandiózus lóversenyeknek adott otthon. Nem beszélve a nagyjából háromezer-ötszáz éves, Egyiptomból hozatott obeliszkről, amelyet I. Theodosius állíttatott fel a tér közepén. Méltóság és áhítat Számomra mind közül a legimpozánsabb a Hagia (Aja) Sophia, a valamikori Szent Bölcsesség temploma. A hatalmas kupola, mely az akkori építészet megkísértése volt, ma is kifogástalanul borul rá az oszlopokkal, színes mozaikokkal díszített teremre. Számtalan híres mozaikrészlet látható a karzatokon. Magyar vonatkozású ezek közül II. Komnénosz császár és felesége, Irén, azaz Piroska ábrázolása, aki Szent László királyunk lánya volt. Az oszmán hódítás után, II. Mohamed uralkodása alatt a templomot átépítették mecsetté, a Koránból vett idézetekkel díszítették, és az emberábrázolású mozaikokat lemeszelték. Csak a huszadik század elején nyilvánították múzeummá, ekkor kerültek napvilágra a remek mozaikok is. Az Aja Sofi a ihlette a vele szemben álló Kék mecset építését is. Ez mindenben az Aja Sofi a túlszárnyalására törekedett. Hatalmas méreteivel, gyönyörű kék csempéivel, ornamentikájával és hat minaretjével még a mekkai nagymecsetnek is konkurensévé vált. Nap mint nap rengeteg muzulmán jár ide imádkozni, nem beszélve a sok turistáról, akik szintén látni szeretnék ezt a csodát. Magam is meglepődtem azon, hogy bár milyen sokan vesznek körül, a mecset közepén leülve s a mennyezetet nézegetve mégis mennyire nyugodtan és elmélyülten lehet gondolkodni. Csak arra kell ügyelni, hogy cipőnket kint hagyjuk, és megfelelő – fejet és vállat rendesen eltakaró – öltözékben legyünk. Titkokkal teli hárem Okvetlen meg kell néznünk a Topkapi szerájt, mely a szultánok lakóhelyéül szolgált körülbelül négyszáz évig. Ez a palotakomplexum mindent fölülmúl, amit eddig a városban láttunk. A különálló paloták, udvarok és szökőkutak, virágos kertek és a mérhetetlen faberakásos díszítés mindenkit lenyűgöz. Betekintést nyerhetünk a szultánok mindennapi életébe, és a valamikor féltve őrzött Hárembe is beléphetünk. A palota hatalmas kiterjedése miatt jó, ha tudjuk, mikor nyit és zár a Hárem, mert könnyen lecsúszhatunk a látogatásról. Persze nagy kíváncsisággal indulunk II. Mehmet kincstárába is, mely, mondanom sem kell, telis-teli van arannyal, drágakővel, s persze szebbnél szebb tárgyakkal (például trónszék, kardok, kancsók, nem is szólva a kínai és a szeladon porcelángyűjteményről). Mindent összegyűjtöttek itt, amit még a mesében is csak nehezen hisz el az ember. Megtekinthetjük még Mohamed próféta botját, kaftánját, lába nyomatát s testének néhány maradványát is. Azon, hogy Ábrahám fejfedője is itt van, már nem csodálkozunk. A Palota teraszáról nyíló gyönyörű kilátás láttán viszont eláll a lélegzetünk: egyenest az Aranyszarvöbölre nézhetünk. Ha beteltünk a tenger csillogó kékjével, szálljunk alá a Constantinus császár idején épült bizánci Yerebatan szeráj, azaz a Bazilika Ciszterna 336 korinthoszi oszloppal díszített víztárolójába. A félhomályba burkolózó ciszternának különös hangulatát fokozta Wagner zenéje, mely a remek akusztikával rendelkező helyen fantasztikusan érvényesült. Halas burger, sör és raki Akit még ezek után is érdekelnek a tárlatok, látogasson el a Török és Iszlám Művészetek Múzeumába, mely a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemények közé tartozik. Ha viszont a modern kori szultáni palotát szeretné látni, amely a versailles-i stílusában épült a tizenkilencedik században, akkor a Boszporusz partján ezt is megtekintheti (a legszebb látványt hajóról nyújtja). Hátunk mögött hagyva a Topkapit és a múzeumokat, lesétálhatunk a régi és az új városrészt összekötő Galata-hídhoz. A környéken nagy élet zajlik, innen indulnak a kompok az ázsiai oldalra, itt van egy piac is, nem beszélve a vízen ringatózó büféhajókról, ahol helyben fogott halat sütnek, s az olcsó és fi nom halas burgert mindenki jóízűen falatozza. Jó szokásunk szerint követjük a helyiek példáját, és bizony nem bánjuk meg. Átérve a hídon egyenesen a genovaiak által építtetett Galata-tornyot vesszük célba. Innen szintén szép kilátás nyílik a városra. Az Istiklal Kaddesi sugárúton feltétlenül végig kell sétálni vagy esetleg villamosozni egészen a Taksim térig. Ez a legeurópaibb része a metropolisnak – többségében a tizenkilencedik században épült kávéházaival, éttermeivel, cukrászdáival, üzleteivel, színházaival, s egyben a helyiek kedvenc szórakozóhelye is. Itt éppúgy buliznak és Efes sört vagy rakit kortyolgatnak a fi atalok, mint bárhol máshol a világon. Nagyon hangulatos a közeli Ortaköy városrész is. Kis terek, teázók és egy dzsámi teszik felejthetetlenné. Árusok(k) Isztambul kihagyhatatlan attrakcióját képezi a Nagy bazár, melynek minden bejárata egy erőd kapujához hasonlít. Az égvilágon mindent meg lehet itt vásárolni, nincs lehetetlen. Az eladók mindig tudják, melyik szomszéd boltba kell küldeni a turistát, vagy épp melyik rokonnál lelhető fel a kívánt tárgy, kelme stb. A fagylaltárusok is nagyon cselesek, minden látogatóval eljátszák, hogy leejtik az amúgy nagyon krémes gombócokat, mi pedig csak úgy kapkodunk utánuk, mintha az életünk múlna rajta. A városnegyed leghíresebb mecsetje a Szinán által épített Szulejman-mecset, amely második legynagyobb a városban. Itt nyugszik többek között I. Szulejmán szultán is, akit a magyar történelemből mi is jól ismerünk. A kimerítő városnézés után megpihenünk egy hagyományos török teázóban. Az erős feketetea mellé vízipipából szippantgatunk, ami elméletileg nagy gyakorlatot igényelne, de hát az amatőrt messziről észreveszik… Jót derülnek rajtunk, de egyben hasznos instrukciókkal is szolgálnak. Úgy kéthárom órácskát nyugodtan elpihengethet, elmélkedhet itt az ember anélkül, hogy bármi megzavarná is a nyugalmát. Ez is Isztambul, egy felejthetetlen világváros másik arca