Kedvenceink: a patisszon és a cukkini

A tökfélék népszerűsége az utóbbi években jelentősen megnőtt. Valószínűleg nemcsak a belőlük készíthető változatos ételeknek köszönhetően, hanem annak az áldásos tulajdonságuknak is, hogy amennyire laktatóak, annyira könnyűek: egyáltalán nem hizlalnak.

Patisszon
Csillagtökként is ismert – érdekes, csillag alakú terméséről kapta nevét. Körülbelül harminc éve termesztik nálunk, elsősorban friss fogyasztásra. A diétázóknak különösen ajánlott táplálék: sok pektint tartalmaz, amely csökkenti a vér koleszterinszintjét. Rostjai kedvezően hatnak az emésztőrendszerre, és jelentős mennyiségű biológiailag tiszta víz is van benne. Táplálkozási értékét növeli sokrétű felhasználhatósága.
Trágyázott talajba vessük, és ugyanazon a területen leghamarabb 4-5 év múlva legyen kabakos növény. Melegigényes. A hideget nem bírja, virágai 0 °C körül, levelei, szára és termései –1 °C-on elfagynak. Vízigénye jelentős. Szaporítható palántaneveléssel és helyrevetéssel is. Előbbi esetben a palántákat csak a májusi talaj menti fagyok után ültessük ki! A szabad földi vetést április közepe táján kell kezdeni. Legjobb fészkekbe végezni, ezek 90 × 90 cm-re legyenek egymástól. Egy-egy fészekbe 3–4 magot helyezzünk, a vetésmélység 4–5 cm legyen.
A tenyészidő során a csillagtököt kapálni és öntözni kell. Néha megtámadhatja a lisztharmat. Bőtermő zöldségféle, négyzetméterenként 3–5 kg termést ad. Az első szedés a kelés után 60–75 nappal lehetséges. Akkor szedhető, amikor a termések elérik a fajtára jellemző méretet. A zöldesfehér színű, lapos termések könnyen lepattinthatók a tőről. Hűtőszekrényben egy hétig is tárolhatók. Savanyítva vagy kirántva fenséges csemege! A savanyításra szánt csillagtököt közvetlenül a megtermékenyítés után takarítjuk be, amikor még kisméretű.

Cukkini
Népszerűségének az utóbbi években történt jelentős növekedése valószínűleg nemcsak annak köszönhető, hogy változatos ételek készíthetők belőle, hanem annak az áldásos tulajdonságának is, hogy amennyire laktató, annyira könnyű – tehát egyáltalán nem hizlal. Rokonaihoz, az uborkához, tökhöz, dinnyékhez képest víztartalma jóval kisebb, viszont rendkívül sok fontos ásványi anyag és vitamin van benne. Közülük a legjelentősebb a héjában levő védőhatású béta-karotin, de C-vitamin, folsav, kálium, kalcium, foszfor, mangán, cink, valamint szelén is bőségesen található benne. Nemcsak „hétköznapi fogyasztásra”, hanem fogyókúrákra, diétákra is alkalmas.
Melegigényessége igen hasonlít a közönséges tökéhez, valamint az uborkáéhoz. Magjai 12–13 °C alatt nem vagy csak rendkívül hosszú idő múlva csíráznak. Közvetlen helyrevetéssel és palántáról szaporíthatjuk; az utóbbi esetben a májusi kiültetésig érdemes a területet rövid tenyészidejű vagy áttelelő zöldségfélével hasznosítani.
Fényigényes, de gyenge árnyékot vagy szórt fényt is elvisel. Fiatal, kevés lombú gyümölcsösben, szőlő között nyugodtan termeszthetjük. Tűző napon, nedves, párás környezetben gyorsan növekszik. Ezért virágzás után a töveket állandóan kísérjük figyelemmel, mert a megkötött termések rendkívül gyorsan fejlődnek. Legízletesebbek a 10–20 cm hosszúak, de lecsónak vagy tölteni és rántani a nagyobbak is alkalmasak. Meleg időben, ha a talajban elegendő a nedvesség, 3–4 napos szedési ciklusokat iktassunk be. A rövid hajtásokról éles késsel vágjuk le a terméseket, nehogy a hajtások megtörjenek.