KAZINCZY NYOMDOKAIBAN - Tornalján

Külcsínét tekintve nagy, a szocialista megalománia szellemiségét idéző iskola, Kazinczy Ferenc nevét viseli. Irodalmunk e jeles képviselője egykor azt írta a városról, hogy „…Tornalján az égből szívek szállottak alá, nem kövek”, s ezzel a várost lakó jó palócok vendégszeretetére célzott. Valóban érdekes hely ez a Sajó-mentében széltében-hosszában elnyújtózó város és környéke, melyet az ország déli részének egyik legszegényebb térségeként tartanak számon. A szegénység viszonylagos fogalom, a hovatartozás-tudat viszont nagyon is érzékelhető; erre akkor döbben rá igazán az ember, ha a honti, nógrádi, gömöri, tornai vagy még keletebbi végeket járva megtapasztalja, mekkora harcot vívnak a fokozatosan elnéptelenedő községek a magyar iskolák megtartásáért. Gömör köztudottan nem a melldöngetős szittya fajta hazája, hanem a csendesen cselekvőké; így Tornalján és környékén sem kérdés, hogy milyen iskolába való a magyar szülők gyereke – s ezzel mindent el is mondtunk a témáról… A Kazinczy nevét viselő tanintézmény esetében a belbecs az, ami számít; az iskola történetét feldolgozó kiadványban rendeltetését Comeniust idézve a következőképp fogalmazták meg: „Az iskola nem lehet más, mint az emberiség műhelye és az élet előjátéka. Itt mindennel foglalkozni kell, ami az embert emberré teszi, de nem fejlődhet eszes, bölcs, tisztességes, jámbor lénnyé, csak ha a bölcsesség, tisztesség és jámborság oltóágaival előzőleg beoltottuk.” Lássuk hát, miben áll a tisztességre, bölcsességre, jámborságra való nevelés és oktatás Tornalján… Helyzetjelentés „Nem nagyon jellemző városunkra és környékére, hogy a magyar ajkú szülők gyermekeiket nem magyar tannyelvű iskolába adják – vezeti be a témát Nagy Katalin, a tanintézet igazgatója. – Bár sok problémával kell nap mint nap szembenéznünk, a nemzetiségi konfl iktusok ezek közül szerencsére hiányoznak; így a város magyar és szlovák alapiskolája között sincs rivalizálás. Megjegyzem: 2000 előtt a gyerekek száma még kilencszáz körül mozgott, ám a demográfi ai visszaesés következtében fokozatosan nyolcszáz alá csökkent. Ma inkább a lakosság mozgásának a függvényében változik.” A vonzáskörzet a városon és a hozzácsatolt, azelőtt önálló községeken (Királyi, Szárnya és Beje) kívül kiterjed Runyára és a környező falvakra is; így a következő tanévben sem kell jelentős visszaeséssel számolniuk. „Jelenleg hetven elsősünk van, a 2008/09- es tanévre pedig hatvanhármat írattak be. Így szeptemberben három teljes létszámú, tehát 20–24 fős első osztályt és egy előkészítőt tudunk majd nyitni 6–10 gyerekkel. Nagyon jó tapasztalataink vannak az úgynevezett nulladik évfolyammal – az ezt látogatók felzárkóztatva kerülnek elsőbe.” Azért megvan annak a receptje, hogy a gyermek tényleg idejében barátságot kössön az alma materrel; például úgy, hogy a pedagógus az iskolaköteles lurkók névsorával (nyílt titok: kikérhető a községi hivatalban, városházán) nyakába veszi a várost, és tárgyal a szülőkkel, akik esetleg majd csak szeptemberben kapnának észbe. Ahol mindenki tudja, hová tartozik, ott még csak konkurenciaharctól sem kell tartani. Az iskola és a város vezetősége, a szülői szövetség és a Pázmány Péter Alapítvány közötti együttműködés példaértékű. Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy a város első embere, Dubovszky László polgármester itt tanult, majd tanított, így személyesen kötődik az intézményhez. Az alapítványnak, valamint a város, a térség kis- és középvállalkozóinak köszönhetően pedig évről évre korszerűsödik az alma mater felszereltsége; a nebulók szellemi gyarapodásának így az anyagi háttere is megvan. A megmaradás hordozója Mozgalmas az élet a tornaljai alapiskolában – győződünk meg róla a helyszínen. Míg az igazgatónő körbekalauzol bennünket, felsorolja, hol milyen újításokat, átalakításokat vittek végbe, s milyeneket terveznek. Az egykor hatalmas előcsarnokból például leválasztottak egy darabot, ott most osztály van. Rendbe tették az udvar túlsó szegletében álló, mármár lebontásra ítélt épületet is, otthonos gyerekkuckóvá alakítva át. Az alsó tagozat a főútra néző egykori pártházban kapott helyet, melynek egyik alagsori helyiségét az integrált oktatás célját szolgáló szaktanteremmé alakították át. A már említett kiadvány szerint az iskola feladata egyebek közt az, hogy képessé tegye a tanulókat a világ sokoldalú és tárgyilagos megismerésére, a kor színvonalának megfelelő tudnivalók elsajátítására és alkalmazására. Ennek megfelelően első évfolyamtól oktatják az angol és német nyelvet, valamint az informatikai-számítástechnikai alapismereteket. Az alsó és felső tagozaton egyaránt nagy közkedveltségnek örvend a színjátszás, de a gyerekek ezen kívül is több mint kéttucat szakkör közül választhatnak – a tantárgyiaktól a sport-, vagy kézműveskörökön keresztül a földrajzi fi lmklubig. Az iskolai könyvtár több ezer kötettel áll a tanulók és a tanárok rendelkezésére, a nyári táborok, tanulmányi kirándulások és tematikus utazások által pedig gyakorlati ismeretek szerezhetők. Természetesen minden évben megemlékeznek az intézmény névadójáról, s a diáklap, a Gubics arról is tudósít, hogy ápolják a kapcsolatokat a végzősöket felvevő középiskolákkal. Látogatásunk végén az iskolavezetés buktatóiról beszélgetünk Nagy Katalinnal, aki megjegyzi: nem könnyű jó gárdává kovácsolni azt a nyolcvan embert, aki az oktatási-nevelési célok megvalósításán, a megfelelő háttér megteremtésén és fenntartásán kívül még egy sor önként vállalt feladatot is ellát, de ez az alfája és ómegája mindennek. A magam részéről pedig csak annyit fűzök hozzá: az iskola jó példája annak, hogy ha egy közösség magában hordozza az anyanyelvi oktatás iránti igényt, hordozója a megmaradásnak is.