ISKOLA a Tündérkert közepén

Az egykor jobb időket is megélt tanoda 1960 óta szolgálja a széles környék ifjúságát. Az oktatás kezdetei persze a múlt század ötvenes éveinek elejére nyúlnak vissza, s a jobb idők kifejezés jelen esetben kizárólag a gyermekek létszámára vonatkozik; a tanintézmény sikerességét tekintve elmondható, hogy fénykorát éli. Hogyan lehet lemérni az alma mater sikerességét? A választ László Beáta igazgató adja meg. „Bő öt évtized telt el azóta, hogy az egykori Csehszlovákiában a kisebbségek újfent lehetőséget kaptak anyanyelvi tanintézmények létrehozására – mondja –, s Diósförgepatonyban megépült ez az iskola. Jelenleg kétszáztizenegy tanulónk van; az alsó tagozatot közel kilencvenen látogatják, a felső tagozatosok száma valamivel több. Ez azért van, mert a környező falvak kisiskoláiból hozzánk kerülnek a gyerekek – így nagyabonyi, csécsénypatonyi, szentmihályfai, kisfaludi tanulóink is vannak. A demográfi ai hullámvölgy a következő években fog bennünket igazán elérni. A kilencedikből harminchárman mennek el, az első osztály padjaiba viszont csak tizenegyen ülnek be szeptemberben.” A diósförgepatonyi iskolában évfolyamonként egy-egy osztályban folyik az oktatás, párhuzamos osztályokat nem tudnak nyitni. Két évfolyamban 31–32, a többiben viszont csak 18–25 a tanulók száma; elsőbe tizenöten járnak. „Tavalyelőtt huszonhét elsősünk volt, a visszaesés az alacsony népszaporulat számlájára írható. Csak a 2009/10-es tanévre várható némi gyarapodás. A beíratási program keretében a szülők számára pedagógiai-pszichológiai előadásokat, a gyerekeknek meg műsorokat, játszóházat szervezünk. Iskolánk és a helyi magyar nevelési nyelvű óvoda közös igazgatás alatt működik, s ápoljuk a kapcsolatokat a kisfaludi ovival. Ők is gyakori vendégek e falak között.”

Kihozni a maximumot

Az iskolában zongora tagozatos zenei osztály működik, melyet tizennégy gyerkőc látogat. Jelentős érdeklődés kíséri a leánykórus és néptánccsoport tevékenységét is. Szakkörből tizennégyet tudunk összeszámolni – a számítástechnikától a matematikán és a földrajzon keresztül a képzőművészetig. S az igazgatónő, valamint helyettese, Simon Bianka számot vet az elmúlt és a folyó iskolai év versenyein elért eredményekkel. „Tavaly a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos fordulójáig jutott el az egyik tanítványunk, de a matematikai Pitagoriász járási fordulóján is dobogós helyezést értünk el. Kimagaslón szerepelnek a gyerekek a földrajzi, biológiai vetélkedőkön, s sportban is sikeresek – tavaly például a járási atlétikai versenyen annyi helyezést értek el, hogy különdíjban részesültek. Angolban és a képzőművészet terén szintén erősek vagyunk. Egyszerűen minden olyan tantárgyi versenybe, vetélkedőbe bekapcsolódunk, melyre van szakképzett pedagógusunk.” Diósförgepatonyban tudom meg a siker biztos receptjét: a jó pedagógus az átlagos képességű, kevesebb talentummal megáldott gyerekből is ki tudja hozni a maximumot. Érvényes ez a fogyatékkal élő gyermekekre nézve is – az integrált oktatás keretében két látáskárosodott kisfi úval foglalkozik külön tanerő, s az igazgatónő szerint növendékeik emberiesség terén is helytállnak. Szorgalmasan gyűjtik például az italkupakokat, hogy az értük kapott összeggel is támogathassák iskolatársukat, az izomsorvadásban szenvedő Szabó Petit, aki számára az egyetlen reményt az őssejtterápia jelenti. Visszakanyarodva a tanulmányi eredményekhez: a kilencedikesek az országos tudásszintfelméréskor jóval átlagon felül teljesítettek, s az iskola tanulóinak többsége gimnáziumba, közgazdasági szakközépiskolába megy. Az intézmény vezetősége és pedagóguskara azon fáradozik, hogy az oktatás mindig magas színvonalon folyjon, és az innen kikerülők az élet bármely területén megállják helyüket. Alkalmam nyílik szót váltani az iskola egyik legsikeresebb tanulójával; s a rövid beszélgetésből egyértelművé válik számomra, hogy a diósförgepatonyi gyerek nem vész el a nagyvilágban…

A közösség sikere

Ennek mibenlétéről a nyolcadikos Cséfay Dóra világosít fel, aki szerint egyszerre akár százfelé is lehet fi gyelni. „Az egésznek a megfelelő időbeosztás az alapja – mondja. – Mindennap különórákra járok; hetente kétszer zeneiskolába, kétszer angolra, de nem érzem velük leterhelve magam. Szerintem magán a diákon múlik, hogy mennyire lesz sokoldalú, s hogy komoly fi gyelmet szentel-e annak, ami valójában érdekli. Jómagam szeretnék nyelveket tanulni – tervbe vettem a francia, az olasz, később pedig a német elsajátítását. Tanulmányaimat gimnáziumban szeretném folytatni. Később talán közgazdaságtudománnyal szeretnék majd foglalkozni.” Ennyi határozottság hallatán a magam részéről csak annyit fűzhetek hozzá: úgy legyen… Diósförgepatony szerencsére az a hely, ahol a község vezetősége és a lakosok is szívükön viselik az alma mater sorsát – így a pályázatírásból s egyéb, az intézmény fennmaradását és gyarapodását célzó tevékenységből a falu polgármestere és a szülői szövetség egyaránt kiveszi a részét. Az utóbbinak a tagjai főként a nyári kézművestábor szervezésében közreműködnek. A tábornak mind a gyerekek, mind pedig a szülők körében óriási sikere van. Mintegy viszonzásképpen a közösség rendezvényei mindig gyerekzsivajtól hangosak – hiszen a táncnak, éneknek az adja meg az értelmét, ha mások is osztoznak benne. „Nem közhely, hogy itt, Diósförgepatonyban az iskola és a község egymást éltetik – mondja zárszó gyanánt az igazgatónő. – A tanulóink által elért sikerek, eredmények így valamennyiünk munkáját, igyekezetét minősítik.”