Gyermekrabló szülők

A bírósági eljárás sokszor hónapokig, évekig tart, és mire a gyermek visszakerülhetne, elszokik a környezettől, elfelejtheti a nyelvet. Ezen kíván változtatni a kormány által nemrég elfogadott törvény.

Tőlünk leginkább Ausztriába, Németországba, Angliába, Írországba, Kanadába vagy az USA-ba távoznak ezek a szülők. Haza is gyakran jönnek anyák a gyermekeikkel anélkül, hogy az apa beleegyezését kérnék, vagy egyáltalán értesítenék őt szándékukról. Utóbbiak inkább mediterrán és arab országokból menekülnek, amikor vége a nagy romantikának, és kiderül, hogy a napsütés, a tenger és az anyagi jólét nem elég a családi boldogsághoz.

A vonzó másság taszítani kezd

„A leggyakoribb eset, hogy a külföldi szülő – az esetek többségében muszlim apa – már az első komolyabb családi konfliktus után a gyermekkel együtt a hazájába távozik – mondja Andrea Císarová, a Nemzetközi Gyermekvédelmi Központ vezetője. – A kapcsolat kezdetén vonzó az idegen kultúra, vallás, társadalmi szokások. Később azonban épp ezek a különbségek válhatnak a legnagyobb konfliktusforrássá. Amikor a hazatérőket kérdezzük, hogy miért nem bírták tovább a külföldi partnerrel, leggyakrabban az eltérő családi hagyományokat, gyermeknevelési szokásokat, társadalmi rangot és társasági életet nevezik meg problémaként. Ezeket illetően már köztünk és a mediterrán országok közt is nagy a különbség: aki nem engedelmes, behódoló típus, nehezen szokja meg” – magyarázza.

Ha az egyik szülő bejelentés nélkül külföldre távozik gyermekével, a rendőrség ezt csak akkor minősítheti gyermekrablásnak, ha jogerős bírósági döntés mondja ki a másik szülő felügyeleti jogát, vagy a szülő illetéktelenül olyan államba viszi gyermekét, ahol annak nincs bejelentett tartózkodási helye.

A szülő túsza

A legtöbb gyermeket Kelet-Szlovákiából viszik külföldre, minden esetben Szlovákiánál magasabb életszínvonalú országokba – elsősorban Ausztriába és Németországba. Ennek a tendenciának némileg ellentmond az a tény, hogy az Európai Unión belül Szlovákia mellett Belgiumban a legtöbb a szülők által elkövetett gyermekrablás, mert ott nyilván nem lehet a nehéz életkörülményekre fogni a menekülési vágyat. A gyermek nálunk is, külföldön is legtöbbször a partnerek közti konfliktusok túsza – figyelmeztet Císarová. „A szülők sokszor úgy tekintenek rá, mint vagyontárgyra, amely alku alapja lehet, és sajnos, nem veszik figyelembe, milyen mértékben sérülhet a radikális környezetváltozás és a folyamatos stressz által” – teszi hozzá. A családjogi törvény módosítása az ilyen traumáknak kívánja elejét venni azzal, hogy a gyermeket azonnal visszahelyezi megszokott tartózkodási helyére. Mostanáig évek is eltelhettek, míg a bíróság döntésre jutott, és addig a gyerek megszokta új környezetét, megtanulta az ország nyelvét, az eredetit jóformán el is felejtette, és mire visszahozták, újra idegen környezetben találta magát.

Csak a szomszéd járásba költözhet

Az új törvény szerint hat héten belül meg kell születnie a bírósági döntésnek, és a gyermeket vissza kell hozni állandó tartózkodási helyére. Utána az állandó lakhelye szerint illetékes bíróság hivatott dönteni arról, melyik szülőt illeti a felügyeleti jog. Az új családjogi törvénykönyv abban az esetben is lehetővé teszi a bíróság beavatkozását, ha a gyermek a szülők közti konfliktus túszává válik, és mindkét szülőhöz méltányos szeretne lenni. Ilyen esetben pszichológus szakvéleménye alapján dönthet a bíróság. Költözéskor mostanáig a felügyeleti joggal megbízott szülőnek csak akkor volt szüksége a másik szülő beleegyezésére, ha külföldre akart települni. Szlovákián belül szabadon változtathatta lakhelyét, holott sokszor ez is megnehezítette a kapcsolattartást. Az új törvényjavaslat szerint a másik szülő engedélye nélkül legfeljebb a szomszéd járásba költözhet a gyermek.

Váltságdíj-követelők

Szlovákiában a rendőrség mintegy 1800 eltűnt kiskorút keres. Az esetek 97 százalékában néhány órán vagy napon belül megkerülnek. Váltságdíj ihlette elrablásuk nálunk nem „divat”, de külföldön annál gyakoribb. 1996-ban ezért jött létre az amerikai Texasban elrabolt és meggyilkolt kilencéves Amber Hagerman emlékére az Amber Alert készenléti rendszer. Tagországai információkat cserélnek az eltűnt gyermekekről (www.amberalert.sk). A rendszer szlovákiai koordinátora, Tatiana Ivanič Rybanská szerint gyermekrablás esetén a legfontosabb tényező az idő, mert ha átlépik vele az országhatárt, radikálisan csökken annak az esélye, hogy a rendőrség megtalálja.

A Nemzetközi Gyermekvédelmi Központ

A munka-, szociális és családügyi minisztérium égisze alatt működik. Elsősorban jogi tanácsokkal szolgál az elrabolt gyermekek szüleinek. Évente mintegy 50, külföldre vitt gyermek visszajuttatására vonatkozó kérvény nyomán intézkedik. Ezeket csaknem kivétel nélkül olyan szülők adják be, akiknek Szlovákiában bíróság ítélte meg a felügyeleti jogot. A központ külföldi partnerszervezetekkel is együttműködik, de ha más országban történik döntés az elhelyezés ügyében, erről csak tájékoztatja az itt élő szülőt.

Dobos Kristóf története

Még 2010-ben írtunk az erdélyi származású Dobos Juliannáról, aki Dél-Szlovákiába jött férjhez, majd hatéves kisfiával együtt egy anyaotthonba menekült. Azt állította, hogy családi erőszaknak volt kitéve, de mivel fia, Kristóf szlovák állampolgár, a válást követően is Szlovákiában szeretne maradni. A Vasárnapban megjelent riport után az Alsóbodoki Magán Szakközépiskola alapítója biztosított számára munkát és lakhatást; nyilván ez is nyomott a latban, amikor a bíróság neki ítélte a gyermek felügyeleti jogát – azzal a feltétellel, hogy nem hagyhatják el az országot. Julianna azonban három hónap múlva elutazott Szlovákiából, a fiával együtt. Utólag derült ki, hogy mindenkit félrevezetett, a bántalmazásról szóló mesét azért találta ki, hogy kivihesse a fiát Romániába. Volt férjének, Dobos Rolandnak csak egy telefonszámot küldött SMS-ben. Így az néha fel tudta hívni a fiát, de fél évig nem találkozhatott vele. A férfi feljelentést tett gyermekrablás miatt, és a Nemzetközi Gyermekvédelmi Központ is közbenjárt a román hatóságoknál Kristóf hazahozatala végett. Az apa küzdelme öt évig tartott, a Romániai Legfelsőbb Bíróság tavaly döntött úgy, hogy Kristófnak vissza kell költöznie Szlovákiába. „Az ítélet szerint hazahozhatnám, de tekintettel vagyok arra, hogy Nagyváradon jár iskolába, megszokta azt a környezetet. Szerencsére, az anyjával is rendeződött annyira a viszonyom, hogy a fiunkat illetően meg tudunk egyezni. Amikor csak lehet, meglátogatom, minden szünidőt nálam tölt, betegbiztosítása is van Szlovákiában. Ha nagyobb lesz, bármikor úgy dönthet, hogy itt fog tanulni” – mondja az apa. Ahhoz, hogy a rengeteg konfliktus és hercehurca után tűzszünetet kötöttek a nejével, mindenekelőtt az ő nagyvonalúságára volt szükség. Arra, amiről sok, hasonló helyzetben lévő szülő hajlamos megfeledkezni: hogy a gyermek biztonsága és nyugalma fontosabb, mint az ő – esetleg csak vélt – igaza és a partner felett aratott diadala.