Gondolatainknak erejük van

Hazafelé a buszban rögtön belemélyedtem, majd otthon sem bírtam letenni. Jobbkor nem is találhatott volna meg ez a hipnoszülés programját bemutató kötet. Nagy hatással volt rám, bár végigolvasva megfogalmazódtak fenntartásaim is. (Csak könyvből, úgy, hogy a kismamát várandóssága kezdetétől az egyes relaxációs-vizualizációs technikák rendszeres gyakorlásában nem segíti oktató, nehéz elsajátítani. Bár nálunk is egyre ismertebb, divatosabb ez a természetes, a rutinszerű és feleslegesnek tartott beavatkozásoktól mentes szülést támogató módszer, kérdéses, hogy kórházaink többsége mennyire befogadó iránta, hol milyen az orvosi gyakorlat. Ráadásul én, a laikus, bármennyire azonosulni tudok is szellemiségével, nem vagyok szakember, honnan tudnám ezért megítélni, hogy egy-egy beavatkozásra valóban mikor van szükség, és mi mikor volna elkerülhető? Meglepetés érheti azt a kismamát, aki irreális elvárásokkal megy szülni, nem tájékozódik előre a lehetőségekről.)

Ami miatt leginkább megfogott ez a kiadvány, az a nyelvezete volt, az az üzenet, amelyet a kismamák felé próbál közvetíteni (akárcsak dr. Hirschler Imre Szülőszoba, tessék belépni! című könyve). Hogy megpróbálja eloszlatni a szükséges rosszal, a fájdalommal kapcsolatos téveszméket, rámutat arra, másképp is lehet. Az optimista magatartás mennyire építő, segít a félelmek leküzdésében, a pozitív szülési élmény megtapasztalásában, a feszültség, az aggodalom ellenben negatív hatású, a méh görcsös összehúzódásával kellemetlen tüneteket, szenvedést okozhat. Noha várandósságom kezdetétől igyekeztem testileg és mentálisan is felkészíteni magam arra, hogy helyt tudjak majd állni a szülőszobában, igazából Mongan kötete döbbentett rá arra, hogy nem mindegy, az egészen csak túl akarok-e esni, mint egy nehéz vizsgán, vagy közben meg szeretném-e élni azt a csodát, amely mindannyiszor egyszeri, megismételhetetlen egy nő életében. Ez részben sikerült csupán: a vajúdásom óráiban képes voltam befelé figyelni, teljesen eltöltött a várakozás öröme, a szülőágyon élesben viszont rosszul gazdálkodtam fizikai-pszichikai erőmmel. Szerencsésnek érzem magam, amiért kisfiamat természetes úton hozhattam a világra. Tapasztalatom szerint a szülési fájdalom epidurális érzéstelenítés nélkül is elviselhető.

Nem vagyunk egyformák, nagy különbségek lehetnek aközött, kinek milyen az egészségi állapota, kinek milyen a fájdalomtűrő képessége, nem tudhatjuk előre, kiből mit hoz ki a szülés mint stresszhelyzet, de igenis szükséges, hogy beszéljünk róla: felkészültségünkkel, hozzáállásunkkal sokat tehetünk azért, hogy olyan életre szóló élményt kapjunk, amely örömmel, elégedettséggel tölt el bennünket, és amelyből később is önbizalmat, erőt meríthetünk.

Az alábbi megerősítő állításokat különösen a várandósság utolsó hónapjaiban ajánlja Marie F. Mongan mindennap elolvasni

Minden félelmet félreteszek, amint kisbabám világrahozatalára készülök. Nyugodt vagyok, és boldog, hogy kisbabámat hamarosan magamhoz ölelhetem. Nyugodt, könnyű szülésre összpontosítok. Bízom a testemben, és követem a jelzéseit. Lelkem nyugodt; a testem is nyugodt. Magabiztos vagyok; biztonságban érzem magam. Az izmaim tökéletes harmóniában dolgoznak, hogy a szülést könnyebbé tegyék. Béke hatja át testemet. Nyugodt maradok, amint gyorsan és könnyedén haladunk előre a szülésben. Méhszájam kinyílik, és engedi a babát leereszkedni. Kisbabám tökéletesen helyezkedik el a vajúdás minden egyes szakaszában. Mély nyugalom tölt el, és szülésemet átengedem a természetnek. Látom, amint babám könnyedén kibújik a méhemből. Babám születése könnyű lesz, mert tökéletesen nyugodt vagyok. Helyesen lélegzem, és kizárom a feszültséget. Amint vajúdásom előrehalad, egyre mélyebbre merülök, és egyre közelebb kerülök a babámhoz. Érzem, hogy testem gyöngéden ringatózik a nyugalomban. Átengedem szülésemet a kisbabámnak és a testemnek. A légzésem felfúj egy csodálatos léggömböt. Bármilyen irányt vesz is a szülésem, készen állok rá. Szülőcsatornám szövetei rózsaszínűek és egészségesek. Magzatom könnyen jut előre az útján. Kisbabám tökéletesen helyezkedik el a könnyű, fájdalommentes szüléshez. Testem minden egyes hullámzása közelebb hozza a találkozást a kisbabámmal. Elmélyülök a nyugalomban, amint előrehaladok a vajúdásban. Testem ernyedt és nyugodt marad. A hullámzásokat csak a légzésem érzékeli; testem nyugodt marad. Megfelelően, helyesen és egészségesen táplálkozom, hogy kisbabám egészséges legyen. Amint előrehalad a vajúdás, egyre mélyebbre merülök a nyugalomban. Lassan fellélegzem minden hullám után. Örömmel, boldogságban fogadom a kisbabámat. Látom, amint babám rózsaszín, egészséges szövetek között ereszkedik lefelé. Amint megszületik, véredényeim összezáródnak eredeti állapotuknak megfelelően.

***

A kismama olyan, mint egy csodálatos, virágzó fa, de vigyázzunk, mikor eljön a szüret ideje, hogy ne rázzuk és ne sértsük meg a fát, mert ezzel megsebezhetjük a fát és a gyümölcseit is.” Peter Jackson, R.N.

***

„Igenis sokat számít, hogyan szülünk! Amit a babáink tapasztalnak, alakítja valójukat. Amit a nő tapasztal, mikor leányból anyává válik, megváltoztatja. A könnyed, természetes szülés valamilyen ősit szabadít fel legmélyebb valónkban, ami könnyebbé teszi az anyaságot, és szorosabbra fűzi a családot… Ha a szülők végre megértenék, hogy a fogantatás pillanatától minden egyes meghozott döntésük befolyásolja a szülés kimenetelét, visszakövetelnék, amiről még csak nem is sejtették, hogy elveszett.” Kim Wildner: Anya szándékai

***

„Az izmok üzeneteket küldenek egymásnak. Az ökölbe szorított kéz, összepréselt száj és összeráncolt szemöldök feszültségben tartja a szülőcsatorna izmait, melyeknek pedig mindennél fontosabb lenne az ellazulás. A fent említett testrészek ellazításával elérhető az utóbbi izmok lazasága.” William és Martha Sears

Nekem bevált

„A párom szülei négyórányira laknak tőlünk. A kicsi nyolc hónapos volt, amikor először vállalkoztunk vele a hosszú útra. Az indulást mindig igyekszünk akkorra időzíteni, amikor aludni szokott. Míg máskor, rövidebb szakaszokon többnyire elbóbiskol az autóban, a sok ülést nehezen viseli, jó, ha kétszer tíz-húsz percre lehunyja a szemét. Nehéz lekötni a figyelmét, hogy ne sírjon. Ha már nagyon nyugtalan, megállunk, és megetetem, megitatom, sétálunk, levegőzünk kicsit. Az autóban kéznél vannak a kedvenc játékok, persze ilyenkor azok nemigen kellenek. Rájöttünk, hogy ha apa cédét tesz be a lejátszóba (nemcsak az imádott Zeneovi-t), hamarabb abbahagyja a nyűgösködést. A zene megnyugtatja, hát még ha mi is énekelünk hozzá! Így többnyire daltól hangosak az utazásaink.” A. B.

*

„Szoptatott kisfiam hasfájós volt. Az első hónapban bármennyire igyekeztem is odafigyelni arra, mit eszek, sokat és vigasztalhatatlanul sírt, főleg ha valamilyen tejterméket fogyasztottam. A BabyCalm csepp nála nagyon bevált (egy ismerősünk kisfiánál nem használtak, egy másiknál viszont szintén igen), már egy-két nap után éreztük a hatását, mintha kicserélték volna. Azért merem másoknak is ajánlani, mert gyógynövénykészítményről van szó – édeskömény-, ánizs- és mentaolajat tartalmaz –, négyhetes kor után adható, minden szoptatás előtt tíz csepp. Kezdetben ezt soknak találtam, de csak így hatott. Később már lefekvés előtt és éjjel kihagytam. Egyébként nem lehet túladagolni, és nem szokik rá a baba. Mellette tejterméket is ettem, semmitől se fájt a hasija. Mi két és fél hónapig használtuk, aztán már nem volt rá szükség. Egy csomag nagyjából három hétig tartott ki, pár hónappal ezelőtt négy euróért jutottam hozzá a legolcsóbban. Vény nélkül kapható, használata előtt mindenesetre kérjük ki a gyerekorvos véleményét is, saját szakállunkra sose kísérletezzünk semmivel, pláne pici gyereknél.” Egy csallóközi édesanya