Gondok a mozgásfejlődésben

Az agyi idegpályák az alapvető mozgásformák gyakorlásával járódnak be. Az emberre jellemző kommunikációs készségek (a beszéd, az olvasás és az írás) a mozgásra épülnek rá, s az idegrendszer részleges alulszervezettségének következményeivel általában az iskolában szembesül a gyermek és szülője. A leggyakoribb gondok okairól Pócs Zsuzsa mozgásterapeutát kérdeztük. Alapozó terápiával fejleszti az ötévesnél idősebb gyermekeket.

Tapasztalatai szerint milyen érzékelhető hatással jár egy-egy mozgásfejlődési szakasz kimaradása?

Például azoknál, akik nem másztak, előreláthatólag valamilyen szintű figyelemzavar jön majd létre, ugyanis a két agyfélteke között nem harmonikus az összmunka: hol az egyik fele akar diktálni, hol a másik. Ezek a gyerekek néha nagyon jól tudnak bizonyos dolgokat, másnap meg ugyanazokkal adódhat gondjuk. Nehéz nekik egyszerre több mindenre koncentrálniuk (pl. olvasáskor: felismerni a betűket, összeolvasni őket, értelmezni a szót, a szöveget, követni a sorokat…). Ha az óvodásnál ötéves korig nem alakul ki a végtagok elkülönülése, akkor ennek a fejlesztésére is tudatosan oda kellene figyelnie a szülőnek. Ha a végtagok mozgása nem különült el iskoláskorra, észrevehető például, hogy másolás vagy írás közben kezükkel együtt a nyelvük, lábuk is mozog. Idegrendszerüknek az éretlensége általában lelassítja őket, gyakorta kellene nekik még tíz perc, hogy be tudják fejezni a dolgozatot, lemásolhassák a tábláról a feladatot.

A kicsik számára minden alapvető mozgásfajta fontos. Az ugrálás a rugalmassággal, a rugalmasság a lelki betegségekkel függ össze. A lelki gondtól szenvedők ‒ mint az autisták vagy a skizofrének ‒ mozgására nagyon jellemző a merevség. Ha a gyermeknél megfelelőképpen kifejlődik a rugalmasság, könnyebben tud váltani és változtatni. Az egyensúly a figyelemmel áll kapcsolatban. Ha az előbbi rendben van, sokkal jobban magáévá tudja tenni a körülötte lévő dolgokat. A szerialitás ‒ sorrendiség, amikor valamilyen rendszert kap a mozgás ‒ pedig az írással, olvasással, szövegértéssel függ össze. Ennek a készségnek az elsajátítását például az ugróiskola segítheti – sajnos a gyerekek manapság már nem nagyon játszanak ilyet. A beszédfejlődésben való elmaradás összefügg például a ritmus kialakulatlanságával is. Érdemes szakembert keresni, ha a gyermek kétéves, de még alig mond valamit. A beszédfejlődésben megvan a gügyögésnek, egy-egy hang kiadásának az ideje. Szavakat egyéves kor körül kellene a kicsinek ejtenie, kétéves korra pedig mondatokká formálnia őket.

A későbbi magatartási zavarok gyakran abból adódnak, ha a gyermeknek magas az intelligenciaszintje, viszont kialakult nála valamilyen részképességhiány – mert például gond volt a szüléskor, vagy hiba csúszott a mozgásfejlődésébe. Belső konfliktust él meg, amikor bizonyítania kell az iskolában, ugyanis nem tud úgy teljesíteni, amilyen okos valójában. Ha folyamatosan kudarcok érik, attól függően, milyen típusú gyermekről van szó, vagy kifelé kezd dühöngeni, ami deviáns viselkedési formákká változhat, vagy teljesen befelé fordul. 

Milyen további tüneteknek kellene nagyobb odafigyelésre inteniük?

El szoktam mondani a hozzám forduló szülőknek, hogy ha a gyermeknek van pici problémája, mondjuk, lassúbb, mint az átlag, de precízen, megfontoltabban dolgozik, és egyébként boldog, simán leélheti ilyen hátránnyal az életét, igazából terápiára sem volna szüksége. A gond gyakran a külvilág elvárásaival van. Ha hiányosságát az iskola nem tudja tolerálni, és ez lelkileg megviseli őt, akkor segíteni kell neki, hogy ne érje kudarcok sora, és boldog lehessen.

Bármilyen panasz esetén mindig az okot kell keresni. Ugyanis nagyon sok esetben olyan szervi probléma áll a háttérben, amelyet korábban senki sem vett észre. Előfordul, hogy a szülők diszlexiával keresnek fel, és kiderül, hogy a gyermeknek az a baja, hogy nem lát jól. Vagy a hallásproblémája okozta belső feszültség miatt hiperaktív. Amint elviszik a megfelelő szakemberhez, és kezelik, megszűnik nála a tünet. Látásprobléma tünete lehet, ha akár már pici korban azt tapasztaljuk, hogy nehezen kapja el a labdát, vagy bárhová, ahová koncentrál, érdekes fejtartással, nem egyenesen néz. Iskoláskorban a tollbamondása jó, a másolása viszont gyatra. Érdemes ilyenkor szemésszel megvizsgáltatni, élesen lát-e. Előfordulhat, hogy nem minden szögben találkozik a két szemének a fókuszpontja, vagy gyengén dolgozik a szemizma. A szülő hallásgondra gyanakodhat, ha a csemetéje gyakran visszakérdez. A beszéd-hallási zavar most népbetegség. Tízből nyolc esetben találkozom rosszul halló gyerekkel. Rögtön küldöm is őket orvoshoz, mert amíg a hallásuk nincs kezelve, a beszédészlelés, beszédmegértés idegrendszeri szintje sem fejlődhet megfelelően. Hogyan várhatjuk így el tőlük, hogy tisztán beszéljenek, vagy hogy értsék a szöveget, kitegyék a hosszú magánhangzóra az ékezetet? A kicsiknek nincs összehasonlítási alapjuk. Azok, akiknek ilyen gondjaik vannak, soha nem láttak vagy hallottak másképp, megtanultak szájról olvasni, szájról olvasva hangokat képezni, következtetni… Az intelligenciaszintjüktől függ, hogy milyen hamar vesszük észre ezeket a szervi betegségeket. A magas intelligenciaszintűek idegrendszere nagyon sokáig tudja kompenzálni a hiányosságaikat.

Miként kezelhető részképességzavar a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia?

A diszlexia az olvasás zavara, a diszgráfia az írásé, amikor a tanuló helyesírásával vagy szépírásával adódik baj. Mind a kettőnek van különböző fokozata. Amint említettem, kezelésükkor a tüneteknek az okát kell megtalálni. Van-e látás-, hallásszervi gond. Az olvashatatlan írást dominanciaprobléma is okozhatja, amikor a tanuló jobb kézzel ír, viszont a bal szeme a domináns. Neki is elsősorban szemészre van szüksége, bár úgy tudom, nálunk, Szlovákiában sajnos, nincs olyan szakember, aki piros szemüveges terápiával segíti átszoktatni a szemet. Valódi diszlexiáról és diszgráfiáról akkor beszélhetünk, ha a zavar idegrendszeri eredetű. Ezek mozgásterápiával rendezhetők vagy fejleszthetők; elképesztő eredményeket lehet elérni. Örökletes panasz esetében ‒ a probléma általában apáról fiúra száll ‒, csak finomítani lehet a nehézségen, segíteni a gyereknek, hogy egyrészt jobban el tudja fogadni önmagát, másrészt picit könnyebb legyen a dolga az iskolában. A genetikai ok nagyon kevés százalékot képez ahhoz viszonyítva, hányan keresnek meg ilyen problémával.

A diszkalkuliának több formája lehet. Van, amikor csupán a tájékozódással van gond. Ahogy megoldódik a koordináció, a számok közötti tájékozódás is fejlődik. Némely gyereknek az egytől tízig való számolás nem megy, más tíz fölött vagy a százas számkörtől él meg kudarcot. Van, amikor a tanulónak a komolyabb műveletek okoznak nehézséget. Tapasztalatom szerint alapozó mozgásterápiával, amellyel én foglalkozom, a diszkalkulián is lehet javítani. Amiben nem tudok segíteni, az a matematikai logika, mert az szerintem genetikailag adott, bár nem vagyok ebben a témában specialista. Szívfájdalmam, hogy miért kell minden gyermektől megkövetelni, attól is, aki erre eredendően nem képes.

Szerencsére ma már nálunk is sok módszer elérhető, számos szakemberhez fordulhatnak tanácsért a szülők. Azt gondolom, meg tudják találni a számukra legmegfelelőbb segítséget.