Felfelé a lejtőn

Fekvését tekintve szerencsésnek mondható, hiszen az Érsekújvár, Komárom és Párkány alkotta háromszögnek szinte a közepén fekszik. A falutól keletre a Dunamenti-dombvidék lankái magasodnak; egykor ez alkotta Komárom megye természetes határát. A tájegységek évszázados hagyományára azonban a legújabb kori határtologatók kevés tekintettel voltak, Kürtöt amúgy is méltatlannak találták a fejlődésre a pártállam korifeusai, és ez azt vonta maga után, hogy a múlt század hetvenesnyolcvanas éveiben fokozatos elvándorlás apasztotta a jövőt. A folyamat napjainkban sem fejeződött be. A demográfi ai adatok szerint ugyanakkor egyre nagyobbra nyílik az elhalálozás és a születés közötti olló. Hóka László polgármester szerint ez a legaggasztóbb, mert egyébként minden menne a maga útján. Persze ez sem volt mindig ilyen egyértelmű, hiszen tíz évvel ezelőtt, amikor ő nyerte el a polgármesteri posztot, nehéz örökséget vett a nyakába. Jókora adósság terhelte a község költségvetését. Egy évig szinte mást sem lehetett tenni, mint spórolni és eljutni a nullára.

 Az MKP-s falu

 „Kürtöt nem nagyon becsülték a környéken abban az időben – mondja a polgármester. – A rendszerváltás előtt is sokat jártam az országot, és gyakran tapasztaltam, hogy a falum neve hallatán csak legyintettek. Ha a környező községeket, Szőgyént, Perbetét, Szentpétert vagy Köbölkutat nézem, nekünk velük kellett volna a lépést tartanunk. Hogy ez miért nem sikerült, inkább ne merüljünk bele. Tíz éve azzal álltunk az emberek elé, hogy változtatunk, és ők ezt elfogadták. Voltak persze csetepaték, ma sem mindenki elégedett, de a kürti önkormányzatban szerencsére kreatív és racionálisan gondolkodó képviselők vannak, akikkel el lehetett indulni fölfelé a lejtőn.” Tegyük hozzá, hogy kevés helyen tapasztalható az, ami Kürtön: itt ugyanis az önkormányzatot tíz éve csupa MKP-s képviselő alkotja.

A felélesztett községháza

 Az első kézzelfogható eredmény a községháza befejezése volt, amely a nyolcvanas évek építkezéseként akadt el valahol félúton. A szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság közös művét 1989 decemberében kellett volna átadni. Tíz évet kellett várni, mire a falu anyagi helyzete lehetővé tette, hogy folytassák az építést. 2000-ben felkerült a tető, és 2004-ben a községi hivatal beköltözhetett az új, takaros épületbe. Amely emellett az egész falut szolgálja, az iskolát (amelynek nincs tornaterme), a társadalmi szervezeteket. A nagyterem eredetileg mozinak készült, s ha az marad, ma minden bizonnyal tátongana az ürességtől. Így azonban sok tartalmas rendezvény színhelye. Szükség is van rá, hiszen Kürtön jól működik a Csemadok, a tűzoltóés a vadászszervezet, nagyon aktív a Danczi Mónika által vezetett Mayer István cserkészcsapat. A Pitykő néptánccsoport, a Kis Bokréta és az Apró Bokréta citerazenekar sikereinél a polgármester Kanyicska József és felesége nevét tartja fontosnak megemlíteni. A faluházban szerveznek koncerteket a fi atalok, itt zajlott az 5. kőtéskóstoló, a 26. Kürti borok kóstolója, a Hegedűs Flórián nemzetközi asztalitenisz-emlékverseny. Az idén nem volt szabad hétvége a faluházban. A faluház él. Nemcsak látványos sikerek voltak: fel kellett újítani a közvilágítást, a hangszórókat, utakat kellett javítani, utcát építeni ott, ahol senki sem hitte, hogy valaha is lesz út. Állandó gond volt például az ivóvízzel. Az első, 250 köbméteres tartályt a község építette meg, a másik vezeték a jókai tartályból hozza a vizet. A hegyközség és a falu összefogásával a szőlősdombra is fölkerült a villanyvezeték, a borosgazdák nagy megelégedésére.

A következő lépés az lesz, hogy a vízvezeték is elérje a pincéket. Legkeményebb dió a szennyvíztisztítás kérdése. Hiába tett meg mindent a község, hiába pályázott, időközben megváltozott a pályázati rendszer, és ma már nyilvánvaló, hogy a megoldás kulcsa is a Nyugatszlovákiai Vízművek kezében van: ez önerőből megvalósíthatatlan. Magyar gyermekek magyar iskolában Kürtöt ma is több mint 90 százalékban magyar emberek lakják, bár az 1946–47- es lakosságcsere nyomán harminchat kisnánai szlovák családot telepítettek le a Magyarországra toloncolt kürtiek helyére. A lakosság nemzetiségi összetételének felel meg az iskola is, amelyben jelenleg 184 gyermek tanul, bár volt idő, amikor a számuk 200 fölött volt. A mintegy húsz szlovák iskolába járó nebulót elsősorban Köbölkútra viszik szüleik. Az óvodában 38 gyerkőc van mostanában. Az iskola egyébként belülről szépen rendezett, csupán kívül szorulna tatarozásra. A földműves-szövetkezet természetesen Kürtön sem maradt meg a régi formájában, átalakult, de lényegében ma is fennáll; igaz, manapság már munkaerőgondokkal küszködik. Mert bár tíz éve még 25%-os volt a helybeli munkanélküliségi arány, ma a 7%-ot sem éri el. Köszönhetően a Magyarországon nyílt nagyüzemeknek. Ez persze sok kilincseléssel járt. Tíz éve még 180 ember állt széttárt karokkal, ma harmincat sem lehet közhasznú munkára fogni – mondja Hóka László. Ez egyrészt örvendetes, másrészt alig találni jó szakembert, ha szükség volna rá. De a fogorvosokkal is hasonló a helyzet, igaz, más okból; nagy a keletjük Nyugaton. Körzeti és gyermekorvos van a községben. Ottjártunkkor éppen az egykori, eléggé elhanyagolt állapotban levő orvosi szolgálati lakás felújítását kezdték el. A tervek szerint vendégváró szobák lesznek itt, amelyekre nagy szükség van. A sok helyen divatos önkormányzati bérlakások Kürtön vállalkozói alapon épülnek, de a község is közművesít egy új utcát, ahol építkezni lehet.

A tervekhez tartoznak még a határban építendő szélerőművek, amelyek környezeti ártalmak nélkül hoznak majd hasznot a falunak. A lélegző bor Kürtnek – amellett, hogy a ciglédi Szűz Mária-kápolna révén híres búcsújáró hely – talán legnagyobb nevezetessége a jó bora. Ebben a faluban szinte csak az számít embernek, akinek szőlője és pincéje van, bár az utóbbi időben már ide is beszivárogtak az idegen emberek és a „híg” borok. Talán éppen a minőség megőrzésére gondolt Sütő Zsolt és Melečky Tibor, amikor hat éve közös céget alapított, amely harmincezer palackot forgalmaz évente a legjobb helyi szőlőfajták levéből. Sütő Zsolt szerint azért vágtak bele a vállalkozásba, mert méltatlannak tartották, hogy mindig más vidékek jártak élen, holott Dél-Szlovákiában terem a legjobb szőlő. Ők csak kürti szőlővel foglalkoznak, cégüket kicsinek tartja, szinte elenyészőnek a nagy piacon, ám a hozzáértő borászok a legjobbak közé sorolják. Mint elmondja, a bor íze szempontjából az a legfontosabb, hogy honnan származik a szőlő, milyen a talaj, az adottságok, s csak utána következik a fajtajelleg: az utóbbi lényegében csak arra szolgál, hogy közvetítse az ízeket, amelyeket az öreg tőkék tudnak felhozni a mélyből. Ők nem használnak élesztőt, enzimeket, se baktériumokat, se cukrot. Az ő felfogásukban ezek használata kimeríti a borhamisítás fogalmát. A kürti bor csak így képes megőrizni identitását. A szőlőhöz való ragaszkodás a kürti emberek esetében – mondja Sütő Zsolt – szinte misztikus dolog. Még aki Sellyére vagy Újvárra költözött, az is visszajár megművelni a szőlőt. „Ezt a ragaszkodást akkor értem meg, ha felmegyek a szőlőhegyre, és lenézek a falura. Szerintem ez a látvány nem ereszti az embert.” A pincében sorakozó nagy hordókat nézegetve még egy – számomra abszolút – újdonságot hallok: a kürti bor szereti a fahordót, vagyis a hordón lélegzést. Ki hitte volna? – hümmögök, bár amennyire én a borokhoz értek, azt is elhinném, hogy a helyi rizling beszélni tud. Bár ki tudja? Idén mindenesetre lesz alkalma mesélni, mert először rendezik meg a kürti pincefesztivált.