ERDÉLYI JÁNOS ÖRÖKÉBEN

világ legtermészetesebb dolgai közé soroljuk az anyanyelven való oktatást – vallja Kis Berta László. – Nyilvánvaló, hogy a gyermeket azért íratják iskolába, hogy ismereteket szerezzen. Ehhez pedig a legegyszerűbb, legjobb eszköz az anyanyelv. „Mennyi szellem van eltemetve a nagy tömegben, művelés, nevelés hiánya miatt!” – írta egykor Kiskapos szülötte, Erdélyi János. Száznegyven évvel a költő és irodalmár halála után hál’ istennek egyetlen gyermek sem vész el lehetőség híján. Nagykaposról és az Ung-vidék tizenöt falvából 28 osztályba 665 gyerek jár. A tantestület 44 tagú, ebből 36 a pedagógus. Többségük középkorú, de sok a fi atal tanerő is – a volt növendékek visszajöttek tanítani. Nehezíti a helyzetet az, hogy az iskola két épületben van – mondja az igazgató. A régiben, amely egykor mindkét gimnáziumnak otthont adott, a felső tagozat 12 osztályát helyezték el, a közeli lakótelepen nyílt újban pedig az 1–5. évfolyam 350 tanulója kapott helyet. Mindkét épületben van könyvtár, a kisebb lenti négyezer kötetes, a fentiben nyolckilencezer kötet áll az olvasni vágyó fi atalok rendelkezésére. Három első osztályt nyitnak Tavaly 73 elsősük volt, idén hatvan körül van a számuk, három osztályt nyitnak. Bár a beíratás hivatalosan február 15-én zárult, az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy még utána is jönnek gyerekek. Azt sem küldik haza, aki a tanév elején iskolatáskával a hátán jelenik meg. „Általában tudjuk, hogy mire számíthatunk – mondja Kis Berta László. – Utánanézünk az anyakönyvi hivatalban, hogy mennyi gyerek született az adott évben, kikérjük a névsort, s ha olyanok is vannak a listán, akiket még nem írattak be, elmegyünk házalni. Vannak szülők, akik elfeledkeztek róla annak ellenére, hogy a közintézményekre plakátokat, értesítőket ragasztunk. A környező falvakban nem toborzunk, kisiskolák ott is vannak, mivel erősek az önkormányzatok, ezért ezekről a településekről csak a felső tagozatra jönnek hozzánk a tanulók.” Az Ung-vidéken három teljes szervezettségű magyar tannyelvű alapiskola működik: a nagykaposin kívül a nagyszelmenci és a vajáni, továbbá hat kisiskola is. Ezeket általában harminc-negyven gyermek látogatja – kivétel a deregnyői, ahol 117 tanuló van. Nagykaposon van szlovák alapiskola és gimnázium is, az előbbiben általában egy-két osztállyal nyílik több, mint a magyarban. Ez nem tükrözi a város nemzetiségi megoszlását, hiszen a szlovák intézményben a gyerekek 60-70 százaléka magyar anyanyelvű. Ezért is érdekes az igazgató megjegyzése, hogy a magyar szülőket nem kell győzködni. Nyilván a helyiekre értette, a környékbeliekkel nem ennyire egyértelmű a helyzet. Az, hogy mennyire erős a nemzetiségi öntudat, abból is lemérhető, hogy hányan vesznek részt a magyar rendezvényeken. Kis Berta László szerint március 15-én általában tele van a művelődési ház, néha be se férnek, a helyi Magyar Ház rendezvényeit is szép számban látogatják. Műfüves pályájuk is van Mindkét épületben tanítás után is élénk az élet. Az alsó és felső tagozaton is működnek iskolai klubok, különböző szakkörök, amelyek közt a tanulók érdeklődésük szerint megtalálhatják a nekik megfelelőt. Aszerint, hogy a kultúra, a hagyományok ápolása, az irodalom, a természettudományok, esetleg a környezetvédelem vagy a sport vonzza-e őket. A nagykaposi iskola növendékei rendszeres részvevői a versenyeknek – határon innen és túl egyaránt. Ennek kapcsán az igazgató a magyar nyelv oktatóit említi elsőként: a vers- és prózamondásnak hagyománya van errefelé. Diákjaik: Kozma Péter, Latóczky Ádám, Várady Nikoletta, Mihók Nikolas, Rajczi Alexandra, Latóczky Tünde és Dőry Vivien e téren nemcsak a régióban, hanem országos szinten is képviselték a tanintézményt. A néptánccsoportok főként a kisebbek körében népszerűek és sikeresek, újraalakult az énekkar is. Központi iskola lévén, nagy hangsúlyt fektetnek a katedraversenyekre, egyes tantárgyakban öt-hat csoport is indul: februárban egy egész autóbusznyi gyerek vett részt Kassán a Zrínyi Ilona Matematikai Vetélkedőn. Tavaly három csapatuk jutott az országos döntőbe – kettő magyar nyelvből, egy pedig történelemből. Külföldön főként a szavalók jeleskednek. A nagykaposi iskola három magyarországi intézménnyel ápol testvérkapcsolatot – a gergelyugornyaival, a kisvárdaival, legrégebben pedig a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolával. Az utóbbival 1987-ben kezdődött az együttműködés – a sport terén. Két korosztályban azóta is rendszeresen megrendezik a nemzetközi labdarúgó-tornát a Zemplén Kupáért, négy iskola – a kaposin kívül a királyhelmeci, a sárospataki és a szerencsi – részvételével. A sport népszerű, s a lehetőségek is adottak: mindkét épületben van tornaterem, s ezt vétek volna nem kihasználni. A régebbinek az udvarán a helyi röplabdaklub épített egy homokos strandröplabdapályát (ezt a tanulók is használhatják), és létesült egy 33 x 18 méteres műfüves sportpálya is. Az utóbbi 1,1 millió koronás költséggel – ebből az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA), a honi szövetség és az oktatási minisztérium 750 000 koronával segített, negyedmilliót adott a város, százezerrel pedig egy magánvállalkozó járult hozzá. Igény van, a lehetőség is megadatott a sportolásra – s nemcsak az iskola tanulóinak. A város többi oktatási intézményének diákjai is használhatják a pályát, a városi és környékbeli sportszervezetek tagjai úgyszintén, mindenki jöhet, aki mozgásra, kikapcsolódásra vágyik. A környék futballcsapatai itt edzenek télen. Az iskola vezetősége a létesítményt fenntartó városi hivatallal egyeztetve adja bérbe az egyes kluboknak, vállatoknak, magánszemélyeknek, így némi jövedelemhez is jut, amely a fenntartáshoz, az esedékes javítások elvégzéséhez szükséges. Felújításra nemcsak a pálya szorul, hanem az iskola régi épülete is – a több mint fél évszázad bizony nyomot hagyott rajta. A belső berendezést és javításokat a fejkvótarészből oldják meg, úgy irányítva a dolgokat, hogy a legszükségesebbet mindig elvégezzék. 1985- ben volt az utolsó nagyobb beavatkozás, ekkor a tetőt és a külső burkolatot sikerült felújítani. 2006-ban a helyi önkormányzat új pályázatot nyújtott be az oktatási tárcához, az jóvá is hagyott rá 24 millió koronát, de a jelenlegi kormány visszaküldte átdolgozásra. Azzal az indokkal, hogy az árak változtak... Az elsősök is tanulhatnak angolul Szakkörből 33 van az iskolában. A gyerekek 91 százaléka jár valamelyikre, s ők maguk jönnek javaslatokkal, mit szeretnének. Nem újság, amit Kis Berta László mond: itt is a számítástechnika iránt érdeklődnek leginkább, hat-hét csoport is foglalkozik vele, kihasználják mindkét termet. Az alsó tagozaton 11, a felsősöknél 17 gép áll a nebulók rendelkezésére. Minden évben szerveznek erdei iskolákat az alsó tagozaton, úszótanfolyamokat a negyedikeseknek a helyi uszodában, újra van sítanfolyam a felső tagozatosoknak: 15 gyerek részére a szülői szövetség biztosított felszerelést. A kötelezően választható tantárgyak közül sokan döntenek a hitoktatás mellett, melyet három felekezet – a római és a görög katolikus, valamint a református – hitoktatói tartanak. Van valami plusz, amit az iskola nyújtani tud. Lévén abban a szerencsés helyzetben, hogy három angol szakos pedagógust is ide tudtak csábítani, két esztendeje bevezették az angol nyelv oktatását körök formájában az első és második osztályban – a két-két csoportot egy szülő vezeti. Három éve kötelező az angol a harmadik évfolyamtól (államilag csak az ötödiktől az), itt már szakos pedagógusok tanítanak. Ötödikben külön csoportokat kell létrehozni, mivel a környékről érkező gyerekek csak akkor kezdenek, az itteniek viszont addigra már elég jól beszélnek. Szerettek volna még egy idegen nyelvet – németet vagy franciát – oktatni, de nem sikerült. „Sajnos, idegen nyelvre nehéz tanárt szerezni– panaszolja az iskola első embere. – Angol tagozatos osztályt szeretnénk nyitni, sajnos a szaktanteremre benyújtott minisztériumi pályázatunk nem volt eredményes. Reméljük, harmadszorra célt érünk...”