Én életem, én gépem

 Én nem tartoztam ezek közé soha, a múltam is, még a csúnya is, az enyém. Arról nem beszélve, hogy a tiszta lap, a hófehér, a valóban ÜRES, az meglehetősen riasztó tud ám lenni így meglehetősen felnőtt korban! A tiszta lapon nincsenek a jó tulajdonságaink sem, az előnyös oldalunk is oda, minden megtanult és kifejlesztett készség; a tiszta lap, az tiszta lap. Itt most nekem meg még az örökölt dolgaim is mások (ürükké ürükültet írok), újra meg újra át kell írnom magam után a szavakat, mert az új gép új programot szabadított rám, és persze, hogy minden teljesen máshol található, mint megszoktam, nemcsak az emlékeimnek, az összes leírt betűmnek mondhattam búcsút, de még az évek során szerzett, a munkában nagyban segítő rutinnak is. Ahol az ö betű volt, ott most ü van, ahol ü volt, ott most ó, lehet, hogy Önöknek is jut majd az üzésből, ózásbóĺ (így lehet a szögediből ripsz-ropsz szügedi). El fog tartani egy ideig, míg újra otthonosan mozgok a saját magamban, de építem a váram, Kőmíves Kelemenként vagy kis ojodásként, most már semmiben sem vagyok biztos (homokvár, kártyavár, lekvár?). Az élet pedig él, és élni akar, szinte egy időben múltam halálával megszületett a második vasárnapos baba, Sághy Dorka, a grafikus Gyurink gyönyörű kisleánya, hagyományos családba. Nagy boldogságban indulok tehát újra.

Amúgy meg több mindenben is biztos vagyok.

Egy csomó mocskot is blokkolt a vírus: megfojtotta a romagyűlölő leveleket, a meleggyűlölő hidegeket, a hívőgyűlölő hitetleneket és a hitetlengyűlölő hívőket… Ez biztos, hogy jó. Nemcsak az én, hanem a Vasárnap-olvasók lelki higiéniája miatt is.

Hogy a tervezett és elkezdett Én életem, én élem jegyzetet nem kellett megírnom. Egy olyan közösségben, ahol a legértelmesebb, legokosabb olvasóim is azt hiszik, a homoszexualitás nevelés kérdése, és keverik a pedofíliával meg más deviáns viselkedési formákkal, ott fölösleges lett volna elmondanom, hogy én nem ilyen lovat akartam! Hogy a szocializmusban, melyben szocializálódtam, örökké az ellen lázadtam, hogy be akarnak skatulyázni engem, ők, az egyetlen igazság tudói és letéteményesei, a pártház lakói. Mert ők tudták, hogy nekem árt, ha kereszt lóg az aranyláncomon, ők tudták, hogy én elromlom, ha farmernadrágot viselek, ők tudták, hogy belőlem rendes ember nem lesz, mert a Sznf téri partizánszobor talapzatára tettem a szemtelen fenekem, ők tudták, hogy erkölcstelen, csakis erkölcstelen felnőtté cseperedhetem, ha meg nem védenek, és törvényileg meg nem tiltják azokat a dolgokat, melyek az én lelkemnek, én szívemnek, én testemnek voltak közeliek. Az Én életem, én élem tehát szintén füstbe ment, szerethetnek, akik amiatt megharagudtak volna rám.

Hogy vannak a Vasárnapnak hűséges, emberséges, odaadó és együtt érző olvasói. És hogy konkrétan, személy szerint nekem is vannak! Annyira jóĺesik, olyan hatalmas erő ez léleknek, hogy nem tudom kellőképp megköszönni. A leveleket, a telefonhívásokat, azt a sok vigasztaló, támogató, türelemről, megértésről biztosító üzenetet, ami végül is átsegített a legrosszabbon. Például:

Tisztelt Főszerkesztőnő, kedves Györgyike! Most olvasom e heti vezérjét, őszinte leszek, a szívem szakad meg Önért. Átérzem a helyzetét, de higgye el, Ön így is megmarad nekünk, olvasóknak, bár bizonyára nehéz ezt csak ilyen egyszerűen elkönyvelni. Végül is írásai ott maradtak a lapokban... a szívünkben, már ha írhatok az olvasók nevében így. Tudom, talán naiv vagyok, de azért őszintén szorítok Önnek, hogy átvészelje a veszteséget, biztos nem könnyű, de Ön mögött ott állunk mi, olvasók, akik hétről hétre várjuk írásait. Kérem, bízzon bennünk, fel a fejjel! Így legalább kedves kézírását is megismerhettük, én ennek személy szerint hihetetlenül örülök, igaz, sajna ilyen áron. Kérem, ne csüggedjen, bízzon az Égiek segítségében a továbbiakban is, kívánok hozzá erőt, kitartást. Az Ön lelke soha nem veszhet el, amíg az olvasói szeretik írásait, s általuk természetesen Önt ugyanúgy, ismeretlenül is. Kívánok Önnek mielőbbi lelki megnyugvást, nagyon várom mindig kedves és gyönyörű sorait, ahogy a Vasárnap többi írását is! Tisztelettel, üdvözlettel: Izsák Ildikó, Komárom

KÜSZÜNÜM!

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

… mindenki boldog és elégedett az élettel, a saját életével, tisztára, mint VASÁRNAP reggel a tévés igehirdetésben, csak a férjem hívei valahogy virgoncabbak és nem olyan sápadtak.

Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége