Édes virágcsodák szívből, szívesen

Persze csemegézésre ajánlott a friss, legfeljebb néhány napos szépségeket használni – de hát ki akarna egy ilyen remekművet megenni? Így ha a családon, rokonságon belül Marika valakinek cukorvirágokkal megtetézett tortát ajándékoz, az a dekorációt inkább megőrzi, elteszi örök emléknek. A virágok, ha nincsenek kitéve a napfénynek, nem veszítik el színüket, nem fakulnak ki, száraz ecsettel kitűnően tisztíthatók; a lényeg, hogy víz ne érje őket.

Nagy Mária igazi őstehetség. Már gyerekkorában is festett, rajzolt, makramézott, s mindig valami különlegesre törekedett. Fiatalasszonyként portrékat rajzolt, reprodukciókat készített világhírű művészek képeiről – közülük is legbüszkébb Da Vinci Mona Lisájára, aki tökéletes mosolyával mára már a többi, emlékként őrzött alkotás, köztük tucatnyi tájkép közé került a családi archívumba. A kézimunkázós korszakra néhány nagyméretű, berámázott hímzés és csomózott faliszőnyeg emlékeztet a lakásban. A cukorvirágos éra mindössze két éve kezdődött, egy gyönyörű ornithogalum hatására. A narancssárga, dekoratív virágot ajándékba kapta, s annyira szép volt, hogy sajnálta volna, ha nem tudja megörökíteni. Egy katalógusban bukkant rá a cukorvirág-kompozciókra, és elhatározta, hogy ha addig él is, megtanulja készítésüket. Tanfolyamokra jelentkezett, ismerkedett a módszerrel, tanult, próbálkozott, s mára tökélyre vitte kedvtelését. Könyveket, katalógusokat is mutat, példaképek – Alan Dunn és Kricky – nevét említi, a beavatatlanok számára felfoghatatlan szakmai fortélyokról, munkaeszközökről beszél.

„A virágok készítése alapfokon elsajátítható bármely tanfolyamon. Utána mindenki maga dönti el, hogy leragad-e azon a szinten, vagy továbbfejleszti” – mondja. És valóban: az ő virágai egyediek. Az egyszerűbb orchideapárok, a száradási időt nem számítva öt óra alatt készülnek el, méghozzá úgy, hogy az élő virágot szétszedi, szirmokra, levelekre bontja, papírból sablont készít mindegyikről, s kivágja. Megformázásukhoz Gumpastát vagy Smartflexet használ, amit ehető gélfestékkel színesre fest, vagy éppen fehéren hagyja. Az eredeti szerint megformázza a bimbókat, majd száradás után speciális drótot ehető ragasztóba mártva összeállítja a virágot, s élethűre alakítja. Szükség szerint erezetet nyom a szirmokba, levelekbe, aztán száradás után porfestékkel vagy kevés alkohollal kevert géllel megfesti a szirmok mintázatát, kihangsúlyozza a pöttyöket, csíkokat, az egyenetlenségeket erezővel éri el. A kis alkotások megszólalásig hasonlítanak a valódi növényekre – az ember szinte az illatukat is érzi –, egyetlen nem ehető elemük a szárként használt vékony drót.

„Az amatőr cukrászok általában készen kapható kiszúrókkal dolgoznak. Ez lerövidíti a készítési időt, s az eredmény persze úgy is szép; meg hát nekik idejük sem volna arra, hogy a szirmokat egyesével, szikével vágják ki. Készen veszik a porzókat is, a szirmokat, leveleket egyszerűsítik, s a színezéssel sem bíbelődnek annyit. Én mindig a mintául vett élő virág színének visszaadására törekszem, még a jellegzetességeket, érdekes elváltozásokat is megfestem. Az orchideák közepét is magam készítem. Érdekes kihívás volt számomra pl. a papucsorchidea” – meséli, s máris húzza elő a vitrinből a gyönyörűséges kis művet.

Legkedveltebb virága az ornithogalum, vagyis a madártej – talán mert ez volt az első igazán mutatós növény, amelyet megformázott. Másik kedvence a tarka, pettyes kerti orchidea, a tricyrtis, amelyet a madarak is szeretnek: amint kibújik a földből, rájárnak csipegetni. Kiderül, hogy Marikáék kertjében is sok a különleges virág: a boltban vett cserepes szépségek a lakást díszítik tovább, vagy ha a szabadban is nevelhetők, kikerülnek a kertbe. Belőlük is egészen egzotikus gyűjtemény jött létre. Ráadásul állandóan új kihívásokat keres. Ebben a két lánya és a férje is segíti – gyakran meglepik újdonsággal. Van már inkaliliom, pünkösdirózsa, ékszerszámba menő gyöngyvirág is a vitrin alatt, s olyan virágok mását is elkészítette, amelyeket a cukorvirágszobrászok egyike sem publikált: a sárga, pillangó alakú oncidiumot, a már említett papucsorchideát és a tricyrtist, inkaliliomot, yuccát, fuksziát, gyopárt, kökörcsint, mályvát, hunyort, íriszt, császárkoronát, kardvirágot stb. Most, húsvét előtt először készített nárciszokat is tartalmazó virágkompozíciót, s hamarosan a nefelejcs vagy a medvehagyma is sorra kerül. Ez az apró szirmok miatt nem is lesz olyan egyszerű feladat. Kreációival díjakat is nyert, legutóbb, tavaly nyáron a magyar Tortadíszítés magazinban 3. helyen végzett az egyik bokrétacsodájával.

A virágok nagy részét Marika ajándékba készíti. Olyankor tortát is süt, s nem is akármilyet! Az első cukorvirágot még egy torta díszítése céljából készítette, mára viszont már gyakoribb, hogy a cukorvirág alá süti a tortát. S hogy a süteményei, desszertjei is egészen egyediek, arról a Vasárnap-olvasók is meggyőződhetnek: Marika édességleírásai közül receptes mellékletünkben válogatást közlünk majd.