Budapest szaga

<p>Azt mondja egy török ismerősöm, hogy Prága neki túl sötét, Bécs túl rendezett, Pozsony olyan csendes, kisvárosias, de Budapest, nahát, az lenyűgöző, mert a török városokat idézi benne, és ott bizony tudna élni. Budapestből is legjobban a Blaha Lujza tér tetszik neki (pedig nem is ott van a Gül Baba türbéje). És tényleg, Budapestben van valami túláradóan balkáni.</p>

Amikor a körúton a szemetet seprő nyári szélben összekeveredik a piruló döner illata a hajléktalanok kipárolgásaival és a szmoggal, akkor a sárga kabátos ember azt érzi, hogy itt sok varázslatos dolog történt, történik, és még fog is történni. Mondjuk, a Blaha Lujza térrel azért lehetne mit kezdeni, annak ellenére is, hogy jelenlegi valójában kétségkívül Pest egyik leghíresebb közterülete. Azon kívül, hogy ott van Magyarországon az egy négyzetméterre eső legtöbb galambpiszok meg hajléktalan, pár hete egy brit turistánál emberi lábujjakat talált ott a rendőrség. Kabátzsebében voltak, kis výživásüvegben, és mint kiderült, orvosi kéz távolította el őket, szakszerűen. De hogy kitől származtak, az nem derült ki, mert nem jelentkezett értük senki.

Lassan már naponta akadunk olyan összefoglalókra az interneten, amelyek szerint Budapest a világ egyik legjobb helye, ezért a turistáknak mindenképpen érdemes felkeresniük. Mert hogy a romkocsmák, meg a sok kávézó, étterem, meg a termálfürdők, meg az éjszakai élet. Meg a kiállítások: Mai Manó Ház, mozik: Cirkó gejzír, a szabadtéri akciók: Kopaszi gát. A sárga kabátos ember az ilyen idegenforgalmi rangsorok görgetése közben arra a több millió emberre gondol, akik Budapesten élik le életüket, de unatkoznak. Nem szeretik ezt a várost, mert hangos, büdös és fárasztó. Ami egyébként igaz. De mivel a sárga kabátos még soha nem tengette napjait életvitelszerűen Budapesten, nem tudja megérteni őket. Számára érthetetlen, hogy valaki naponta Budapesten tartózkodik, és hetekig be sem teszi a lábát a terézvárosi, Egerentyűhöz címzett alagsori kocsmába. Hogy nem jár a Szent István körúti Szerájba, az Arany János utcai Espresso Embassyba, vagy a Góvinda étterembe a szomszédos Vigyázó Ferenc utcába. Péntek–szombat éjszaka a Rudas fürdőbe, és nem ballag le a rakodópart alsó kövéhez, hogy valamelyik híd árnyékában megnézze, hogyan úszik el a dinnyehéj. Hanem mondjuk csak hazabuszozik egy kőbányai vagy békásmegyeri panelbe, és nézi a tévét. Nyilván megértené, ha mindennap munkába kellene ott járnia (iktatni a hibás térti vevényeket), vagy hivatalba, hogy az arra érdemes dolgai jóváírásra kerülhessenek.

Budapesten már az utcaneveknek is szaguk van. A sárga kabátos ember ezúton szeretne tiltakozni, amiért a VI. kerületi Szalmás Piroska utcát nemrég Németh László utcára nevezték át. Még jó, hogy megmaradtak az olyan budapesti utcanevek, amelyek az adott hely vagy környék egykori meghatározó létesítményéről, épületeiről mesélnek. Ilyen a Dologház utca, a Közvágóhíd utca, a Bérkocsis utca. Esetleg a Szerviz utca. Vagy azok, amelyek elfeledett hírességek nevét őrzik, mint a Szabó Ilonka utca, az Ajtósi Dürer sor, a Falk Miksa utca, a Weiner Leó utca, a Hollán Ernő utca vagy a Gombocz Zoltán utca. Vagy azok, amelyeknek egyszerűen csak jó a hangzásuk, mint az Alkotás utca, a Lenhossék utca, a Szigony utca, az Alsó és Felső erdősor utca, az egymás mellett fekvő Síp utca és Dob utca, a Kis diófa utca és a Nagy diófa utca, vagy a Lövőház utca (na és persze a Köbölkút utca). A sárga kabátos ember mindenkit arra buzdít, hogy ne dobja ki a sufni mélyéről előkerülő 30-40 esztendős Budapest-térképeket, hanem használja őket, méghozzá rendeltetésük szerint. Menjen végig a Lenin körúton, az Engels téren vagy a Münnich Ferenc utcán. Ez a módszer ideális azoknak, akik szeretnék átélni a rendszerváltás előtti Budapest hangulatát vagy lekésni a vonatot. Szóval nagy előny, hogy Budapesten el lehet veszni, egy-egy százéves ház lebontásakor a város húsába belelátni, és tudni, hogy két élet is kevés lenne ezt az egészet bejárni, megismerni. Hátrány viszont, hogy a döglött magyar söröket nem a jobb fajta Pilsner típusúak váltják fel, hanem a magas alkoholtartalmú, zavaros kézművessörök. Persze csak a divatos új kocsmákban és klubokban, ahová a pepita rövidnadrágos kreatív gyerekek járnak az iPhone-jaikkal. Az egerentyűnél és a többi alagsori intézményben továbbra is a Dreher, a Kőbányai vagy az Aranyászok típusú hazai főzetek savanyítják a légkört. Meg az Evő Manó nevű restiben is, a Ferencvárosi pályaudvar mögött. Állott sörszag és mozdonyfüst. Budapest szaga.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?