Bejutni az első százba

A 25 éves teniszező hiába próbált lavírozni, végül nem lehetett elkerülni az operációt. Az év első Grad Slam-tornáján, Melbourne-ben még három nappal a selejtező előtt bemelegítés közben valami roppant a térdében, de akkor nem érzett nagyobb fájdalmat, végigjátszotta a kvalifikációt. Hazajövet azért elment MRI-vizsgálatra, s az kimutatta, hogy leszakadt a meniszkusza. Előbb injekcióval kezelték, de amint keményebben edzett, erős szúrást érzett. Több ortopéd orvost is megkeresett, mindegyik azt mondta, hogy műteni kell. De még mindig próbálkozott, hátha nem kell műtőasztalra feküdnie. A híres prágai fizioterapeutához, Pavel Kolářhoz is elment, ott vérplazmával, utána gyógytornával próbálták gyógyítani, úgy tűnt sikeresen, de húsvétkor újra jelentkeztek a fájdalmak. Az újabb MRI azt mutatta, hogy semmi sem javult... Végül Dunaszerdahelyen, egy magánklinikán Peter Malinovský doktor elvégezte a beavatkozást. Másnap, harmadnap már egész jól ment a járás, és az orvosok szerint öt hét múlva pályára léphet.

Egy ilyen sérülés mennyire üti ki az embert?

Jócskán. Sok időt vesztettem, s már Ausztráliában be volt bandázsolva a térdem. A selejtező második körében nem is játszottam jól, Zverev ellen, aki tapasztalt, kellemetlen játékos, vesztettem.

A második slam, a salakos Roland Garros május 22-én kezdődik. Azt még elérheted?

Ha úgy fog menni minden, ahogy a doktorok mondták, akkor elérhetném. Jó lenne, sőt, nagyon segítene, ha még Párizs előtt tudnék játszani valamilyen tornán, mert utána van Prága, ahol tavaly nyertem, s ott sok pontot kell megvédenem, hogy ne essek le a ranglistán.

Most kikkel dolgozol?

Olasz Laci a kondiedzőm, besegít nekem a fia, Dávid is, aki ugyancsak erőnléti edző a Nemzeti Teniszközpontban. Ladislav Simon pedig a tenisztrénerem.

Annak idején Karol Kučera is besegített. Már megszűnt az együttműködés, vagy néha még konzultálsz vele?

Kučera vezető edző a teniszközpontban, s a múlt évben segített nekem, mert Igor Moška, a szövetség főtitkára megkérte rá, amikor a ranglistán közel álltam a százhoz. Karol annak idején hatodik volt a világon, gazdag a tapasztalata, ezért megegyeztünk, hogy egy hónapig segít nekem. Bár rövid idő, de ezalatt is nagyon sokat tanultam tőle. Egyébként igen elégedett vagyok a mostani tréneremmel, Simon már edzett az első esztendőben, amikor bekerültem az NTC-be. Egy év múlva átvette Lukáš Lackót, mert jó ajánlatot kapott, most újra velem dolgozik.

Két éve bekerültél a szlovák Davis Kupa-csapatba, tavaly Prágában belekóstoltál, hogyan ízlik a tornagyőzelem. Hol érzed magad legjobban?

Csehországban otthonosan érzem magam, jó eredményeket értem el, és szívesen játszom idehaza, Szlovákiában, mert szeretem az itthoni környezetet. Sokat segít, ha érzem, hogy drukkolnak nekem, úgy jobban megy a játék.

Galántán születtél, ez áll az életrajzi adataidban. A családod azonban Nádszegről származik.

Nádszegen él majdnem az egész családom: nagyszüleim, keresztszüleim, apunak, anyunak a testvérei; a szüleim is ott nőttek föl, de aztán Pozsonyba költöztek. Most Nádszegen építkeznek, s lehet, hogy már idén visszaköltöznek.

Akkor nem lesz, aki felügyeljen rád. No meg ha hazajössz, hiányozni fog anyu főztje.

Itt van a barátnőm, ő majd vigyáz rám. 

Már említetted, hogy tavaly közel jártál az első százhoz. Sérülés vagy valami más állított meg?

A Roland Garros előtt voltam 103. Ha ott egy meccset megnyerek, bejutok a százba. Tavalyelőtt jól játszottam, Párizs után három döntőt is – Vicenza, Prostějov és Kassa –, így sok pontot kellett védenem. Utána nem ment olyan jól, lecsúsztam a ranglistán, de segített Prága és Poprád, ahol elődöntős voltam.

Motoszkál az ember fejében, hogy is áll a rangsorban, vagy inkább arra összpontosít, hogy jól játsszon, s akkor ez jön magától?

Egy kicsit benne van a fejemben, hogy közel vagyok a százhoz, és a nyomás nagyobb. Persze próbálok nem gondolni rá, hogy be ne görcsöljek, de nem egészen sikerült szabadulni a gondolattól. Nagyon akartam, és lehet, hogy épp ez volt a hiba.

Mi az erősséged, és mi a gyengéd? Miben kell még javulnod?

Erős oldalam, hogy keményen tudok dolgozni, szigorú vagyok önmagamhoz, folyton igyekszem javítani a dolgokon. Tudatosítom, hogy az eddigi meccseken miben hibáztam. Sokat kell javulnom a hálójátékban, többször kell vállalkoznom, hogy bemenjek a hálóhoz, és könnyebben pontokat szerezzek, ne bonyolódjak hosszú labdamenetekbe. A rövidítéseken is van mit javítani.

A hosszabb labdameneteknél tudsz türelmes maradni?

Attól függ, hogy milyen az önbizalmam: ha rendben van, akkor nem követek el hibát, nem sietem el a dolgot. Nagyon jó a kondícióm, Olasz Laci bácsival és Dáviddal rengeteget dolgozunk rajta, így a hosszú labdameneteknél sem fáradok. Szeretem, ha gyors a tempó, érzem a ritmust.

A teniszező hepi gengszter – mondják. Értik ezen, hogy nem lehet mimózalélek, akarnia kell a győzelmet, szemtelennek, agresszívnak, egoistának kell lennie. Nem hiszem hogy minden teniszező ilyennek születik. Meg lehet ezt tanulni?

Igen, de aztán a játékos nem önmaga. Sokan vannak, akik arrogánsak és egoisták, csak magukra vannak tekintettel, és ez néhány dologban nagyon jó, de másban rossz, nem biztos, hogy hasznukra válik. A játékosnak ismernie kell önmagát, s elsősorban magában kell bíznia.

Hát igen, a teniszező egyedül van a pályán, s magára van utalva.

Pontosan.

Andre Agassi, aki nyolc slamet nyert, és világelső is volt, a könyvében állítja, hogy utálta a teniszt, mert az édesapja kényszerítette rá. A végén azonban nehezen tudott megválni tőle. Te hogy látod a gyerekkorodat? Kellett nógatni, hogy menj edzeni?

Édesapám nagy teniszrajongó, ő maga is játszik amatőr és veterán szinten, s alaposan beleéli magát. Kiskoromban ő vitt ki a teniszpályára. Nekem sokszor nem akarózott, és nem vettem komolyan; erre azt mondta, hogy ha így csinálom, nincs értelme. Beláttam, hogy mégis akarom, mert szeretem a teniszt annak ellenére, hogy az ember egyszer fenn van, máskor lenn. Fiatalabb koromban sokszor veszítettem, aztán ahogy jöttek a győzelmek, egyre jobban tetszett az az érzés, hogy nyertem. Büszke voltam magamra, s apu is örült. Egyre többet és többet akartam nyerni, keményebben edzettem, eljutottam a profi szintre, s úgy vettem, hogy ez az én munkám.

Mennyire életforma a tenisz? Teljes embert követel?

Az érettségi után próbáltam egyetemre menni, fel is vettek, de akkor bejutottam az első hatszázba, s úgy döntöttünk, hogy a teniszre összpontosítok. Egyre többet játszottam, bekerültem az első kétszázba, felvettek az NTC-be, profi lettem. A tenisz betölti be az életemet, másra nem nagyon marad idő, sem erő. Edzés, ebéd, egy pici pihenés, megint edzés, este konditerem, masszázs, vacsora, alvás. A tornákon meg repülőtér, szálloda, teniszpálya, másra nincs idő, se alkalom.

Az idei cél, hogy ott legyél a világ száz legjobbja között?

Igen, igen. Érzem, hogy van ott keresnivalóm, mert több jó játékossal egyenlő szinten csatáztam, s ők már bejutottak a top 100-ba, akkor miért ne volna ott helyem nekem is?!