Az erőszak vádja mint hatásos fegyver

De bárhogy végződik a nyomozás, a gyanútól sosem tud szabadulni a vádlott. Jan Hřebejk Ártatlanság című filmjében az elismert rehabilitációs szakorvost egyik páciense, egy gyereklány vádolja meg azzal, hogy szexuális viszony volt közöttük. Hosszas bonyodalmak után kiderül, hogy az egész a sérült lelkű lány bosszúja, de hiába mentik fel hivatalosan a vád alól a férfit, munkahelyére már nem veszik vissza, és a családja is széthull. A kiskorú ellen elkövetett szexuális erőszak ugyanis olyan vád, amely alól az érintett élete végéig sem tudja tisztázni magát.

Életfogytig viselt bélyeg

Jól tudják ezt a válófélben lévő nők és sajnos sok, az interneten kiokosodott kamasz is, mert az utóbbi időben a szexuális erőszak vádja egyre gyakrabban hangzik el a bíróságokon és az iskolákban. Ida Želinská szociális tanácsadó szerint különösen azért veszélyes tendencia ez, mert a vád igazságtartalma, főleg a nagyon kicsi gyermekek esetében, nehezen ellenőrizhető. „Még tíz-tizenöt éve is tabutéma volt a szexuális erőszak, de mára úgy látom, sok esetben hatásos eszköz az egymással hadakozó felnőttek kezében. Ha valamelyikük, főleg a nő, ezzel jön elő a bíróságon, biztosan eléri, hogy a partner többé a gyerek közelébe se juthasson. Az esetek túlnyomó többségében a férfiak húzzák a rövidebbet, a bíróságok még mindig hajlamosabbak az anyáknak igazat adni. A molesztálással megvádolt apa szinte tehetetlen: még ha a szakértői vizsgálatok nem mutatnak is ki egyértelmű hajlamot, a bírák nem akarják megkockáztatni, hogy veszélynek teszik ki a gyermeket – mondja a szakember, aki a pozsonyi Szociális és Családügyi Hivatal munkatársaként maga is találkozott ilyen esetekkel. – Ma ez a téma már közszájon forog, mindenki tudja, hogy biztos siker, ha ezzel rukkol elő. Sok esetben nem lehet tudni, hogy valóban megalapozott-e a vád, de kétség esetén a bíróságok a gyermek érdekében mindig afelé hajlanak, hogy a vádlónak adjanak igazat.” A megvádolt partner legalább a vizsgálat befejeződéséig egyáltalán nem találkozhat a gyermekével, és az esetek 80-90 százalékában utána sem. Akár bebizonyosodott a vád, akár nem, a bírák nem akarják megkockáztatni, hogy veszélynek tegyék ki a gyermeket, ezért annak az elvnek az alapján, hogy a felnőttet érő sérelem mindig kisebb baj, mint a gyermeket fenyegető veszély, megtiltják az érintkezést. „A döntést követően már senki nem vizsgálja, mi volt a vád valóságalapja, s a megvádolt szülőn örökre ott marad a bélyeg” – mondja Želinská.

Mindenki meghátrál

Ez annak ellenére így van, hogy a bíróság szakértőket is bevon a vizsgálatba. Azok minden esetben meghallgatják az áldozatot is, de olyan kisgyermekek esetében, akik még nem beszélnek, meglehetősen bonyolult és szubjektív értelmezéseknek is teret ad a vizsgálat. „Akit egyszer gyermek ellen elkövetett erőszakkal vádolnak, attól mindenki elhúzódik. Az emberek tudatában teljesen jogosan az az előítélet működik, hogy ez a létező legszörnyűbb bűncselekmény, és utána már nem is gondolkodnak azon, hogy a vád igaz-e. Pedig ma, a közösségi oldalak, a buta tévéműsorok és a bulvársajtó világában nagyon is lehetséges, hogy valakit egy valóban megtörtént eset inspirál, és kitalál valami hasonlót. Ez nagyon veszélyes játék, nemcsak az ártatlan partnerre, hanem gyermekre nézve is, mert a meghallgatások, vizsgálatok, a helyi pletykák és főként a média figyelme komolyan megviselhetik” – figyelmeztet a szociális tanácsadó.

Az áldozatot is kiközösítik

Szó szerint ez történt például annak a névedi (Nevidzany) 11 éves kislánynak az esetében, akit a helyi pap molesztált. A falu ellene fordult, mindenki arról beszélt, hogy szerelmes volt a papba, maga járt utána, és csak kevesen látták be, hogy még ha ez igaz is, függetlenül a cölibátustól a felnőtt férfinak kellett volna, hogy legyen esze. A papot végül háromévi feltételes börtönbüntetésre ítélték. Ez alatt az időszak alatt nem dolgozhat fiatalokkal, a nyitrai hospice-ban teljesít lelkészi szolgálatot. Az azóta 15 éves lány kiközösítettként él a faluban, azt mondja, máig gyakran találkozik azzal a véleménnyel, hogy nem kellett volna bíróságra vinni az ügyet.

Ma már ő is úgy véli, hogy édesanyja jobban tette volna, ha nem fordul a rendőrséghez és a sajtóhoz. „De megértem őt, mert az egyháznál nem ment semmire: hiába írt a püspöknek, az nem is válaszolt, amíg nem jelent meg az újságokban a dolog” – mondja Kristína, aki a történtek miatt is választott olyan középiskolát, ahol kollégiumban lakhat. Ma már ő is másként látja, szégyelli is, és a lezárult per ellenére azt mondja: ha édesanyja nem találja meg a pappal váltott SMS-eket, ő soha nem árulta volna el kettőjük titkát. Pedig a szerelmes üzeneteken és néhány plébániai találkán túl nem történt köztük semmi, ezt a bíróság által felkért szakértők is igazolták. 

Hazug vádak, valódi tragédiák

Az eset mégis inspirációként szolgálhatott sok sérült lelkű kamasz számára, aki bosszút akart állni a felnőtteken, vagy elrettenthette azokat a papokat, pedagógusokat, akik eddig minden mellékes gondolat nélkül nyitott szívvel közeledtek a gyerekekhez. „Jobban vigyázok, mint azelőtt, és talán jobban is, mint kellene. Amikor hittanórára megyek, azon veszem észre magam, hogy hátrálok a felém futó kisgyermekek elől. Néhány éve még megölelgettem volna őket, de ma már nem teszem, bár szeretném, mert az jár az eszemben, hogy engem is bármikor megvádolhatnak” – mondta lapunknak egy katolikus plébános, aki az országos botrányt megelőzően ministránstáborokat, álarcosbálokat, rendszeres összejöveteleket szervezett a fiatalokkal. Ma már nem szervez semmit, úgy véli, így nagyobb az esélye annak, hogy nem vádolják meg semmivel.

Erre az elhatározásra juthatnak azok a pedagógusok is, akik közvetve vagy közvetlenül megtapasztalták, milyen kegyetlen tud lenni a diáklányok bosszúja. Péter matematikatanár, csak a kerületi tanfelügyelő józanságának és emberségének köszönheti, hogy nem veszítette el az állását és talán a felesége bizalmát is, amikor az egyik hetedikes megvádolta, hogy szexuális ajánlatot tett neki jobb jegy fejében. Hosszas vizsgálat után derült ki, hogy a lány a tervéről a Facebookon is írt, és a megadott időpontban a tanár épp betegszabadságon volt. Ennek ellenére leváltották az osztályfőnökségről, és ezt követően maga mondott le arról, hogy az őt megvádoló lány osztályában tanítson. „A szülők többsége mellettem állt, de elég volt, amikor egy apa azzal állt fel a szülői értekezleten, hogy ő majd bizony rajtam tartja a szemét. Azóta tudom, hogy bárki bármikor előjöhet ezzel, a gyanú árnyéka örökre rajtam marad” – mondja Péter, a szakértő pedig igazat ad neki. „A gyermek elleni szexuális erőszak nagyon súlyos, megbocsáthatatlan bűncselekmény. De akik visszaélnek vele, s akkor is ezzel érvelnek, amikor nem igaz, a valódi esetek hitelességét csökkentik” – figyelmeztet Ida Želinská. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy a valódi áldozatoknak majd ezek miatt a személyes kis bosszúhadjáratok miatt nem fognak hinni.