Az elfelejtett kukoricacsuhé

A növény a múltban a népi táplálkozásban is jelentős szerepet játszott.

A kukoricalevelek felhasználása

A csövek fedőleveleit, a csuhét (sústya, sústyi) a múltban sokféleképpen hasznosították. Különböző tárgyakat: lábtörlőt, kenyérkosarat, papucsot, szatyrot készítettek belőle, székeket, dikókat fontak be vele.

Valaha az érett csöveket kézzel szedték – törték –, és otthon fosztották. Fosztáskor a csuhéból kiválogatták a szép fehéret és puhát. Téli estéken széket, kosarat fontak, a gyerekek pedig játékokat készítettek maguknak belőle.

Fonáshoz a lófogú kukorica volt a legalkalmasabb. Ennek a fedőlevele hosszú, meglehetősen puha, selymes és szép fehér.

A csuhé felhasználása a gyékényterületek csökkenésekor lendült fel. A mocsarak lecsapolásával kevesebb lett a gyékény, megnőtt viszont a termőterület, amelyen a gabonaneműek mellett egyre több kukoricát vetettek. Az addig gyékényből készült tárgyakat kukoricacsuhéból levőkkel kezdték helyettesíteni.

Az I. világháború után felerősödött ez a folyamat, háziipari szövetkezetek is létrejöttek.

A csuhézás mestere

A kukoricalevél hasznosításáról Gabriškáné Vasík Júliával, Dunaszerdahelyen élő csuhézóval beszélgettünk. Juliska asszony évekig, 1986 óta bedolgozója volt a Népművészeti Kisipari Központnak (ÚĽUV). Az általa szervezett tanfolyamokon ismerkedett meg ennek az anyagnak a felhasználásával és szeretett bele a csuhébabákba.

– Mi mindent készít csuhéból?

Főleg babákat, húsvéti és karácsonyi díszeket, betlehemeket, angyalkákat, tojástartókat, de alátéteket is. A figuráim fából készült kiegészítőit, különböző szerszámokat, rokkát, padokat a férjem gyártja.

– Mikor kell gyűjteni a leveleket?

Amikor a kukorica már teljesen beérett, és a csövek fedőlevelei aranysárgák; törés idején, szeptember végétől november elejéig. Kézzel gyűjtöm őket, még mielőtt a kombájnok learatnák a termést.

Száraz, napos időjárás a legjobb hozzá. A párás, ködös időben gyűjtött levelek ugyanis hamar penészessé válnak. Ezeket előbb teljesen ki kell szárítani. A leveleket zsákokban tartom. Teljesen száraz állapotban akár több éven keresztül is tárolhatók.

Manapság nehéz szép csuhét gyűjteni. A mostani fajtáknak már nincs olyan hosszú, széles levelük. Valamikor a lófogú kukorica volt a legalkalmasabb. A levelek úgy voltak szépek, ahogy megtermettek. Fehértől az aranybarnáig több színárnyalatban pompáztak… Még bordós árnyalatút is lehetett találni. A manapság szedett leveleket felhasználás előtt, főleg ha babákat vagy díszeket készítek belőlük, gyakran előbb fehérítenem kell.

– Melyikek a legjobbak?

A legfelsők nem jók, ezek általában beszennyeződtek, megpenészesedtek. Az alattuk lévők és a középsők a legjobbak: még elég hosszúak és szélesek. Minél hosszabbak és szélesebbek, annál jobbak. A legalsók sem jók, mert nagyon vékonyak.

– Hogyan történik a fehérítésük?

Kénporral végzem. Van, aki nejlonzsákban fehérít. A leveleket nedvesen beleteszik a zsákba, majd kénport szórnak rájuk. A zsák száját jó szorosan be kell kötni, hogy a keletkezett gáz ne tudjon elillanni. Pár óra múlva óvatosan ki lehet bontani.

Én a fehérítést fazékban végzem. A leveleket beáztatom, utána kifacsarom belőlük a vizet, és levágom a végeiket. Nedvesen fazékba teszem őket, az edény közepébe egy három deciliteres befőttesüveget helyezek. Az üvegbe széttördelt kénlapot rakok, meggyújtom őket, majd a fazekat jól lefedem.

Legkevesebb két óra múlva a levelek a kéngőztől kifehérednek, és a nedvességükből is veszítenek. Amikor leemelem a fedőt, vigyáznom kell, nehogy a gázt belélegezzem. A csuhét végül langyos vízben alaposan átmosom és kiszárítom.

A fehérítés által csontszínűek-vajszínű lesz. Tisztábbakká válik ugyan, de a penészpöttyöket a kén nem veszi ki belőle teljesen. Szellős helyen, hálós zsákokban tárolom.

– Hogyan színezi, és milyen színezőanyagokat használ?

Táskákhoz, lábtörlőkhöz nem fontos a fehérítés, a színezés pedig szinte felesleges. Csuhébabákhoz azonban szoktam festeni a leveleket. Természetes növényi festékekkel is lehet, dió- vagy tealevéllel, bodzabogyóval, céklával. Ma már kitűnő szintetikus festékek, ruhafestékek kaphatók – én is inkább ezeket választom. Egyszerűbb velük dolgozni. Egyszerre nagyobb mennyiséget festek, majd száradás után a csuhét színek szerint külön tárolom egy-egy hálós, szellős zsákban.

– Hogyan zajlanak az előmunkálatok?

A leveleket előbb osztályozom hosszúságuk-szélességük szerint. A szebbeket és nagyobbakat használom majd szoknyának, kendőnek, ingvállnak, a csúnyábbakat alsószoknyának.

Munka előtt langyos vízben rövid ideig áztatom őket; csak így lehet velük dolgozni, különben töredeznének. Csak egy pillanatra mártom bele őket a vízbe, majd ruhával letakarom: így nem száradnak meg gyorsan, és szépen lehet velük dolgozni. Annyit nedvesítek meg, amennyit rövid időn belül fel tudok használni, mert minden újabb vizezéssel veszítenek szépségükből.

– Hogyan készülnek a csuhétárgyak?

A babáknak külön-külön elkészítem az egyes részeiket. Több darabon dolgozom egyszerre. Legyártom a fejeket, vagyis a készen kapott polisztirol golyócskákat behúzom levéllel, külön készítem el a kezeket – ehhez drótot használok –, kiszabom a szoknyának-, kendőnek-, ingnekvalót. Amikor már elegendő van az egyes elemekből, hozzáfoghatok a babák összeállításához.

A kezükben általában van valami: virágcsokor, kosárka tojásokkal, baromfival – ezek is előre készülnek. A fából levő kiegészítőket, ahogy már említettem, a férjem gyártja.

– Említette az alátéteket is.

Igen, de a hozzájuk való csuhét sodorni kell, és ezek farámán készülnek. Kerek rámákat használok, amelyekbe körbe rozsdamentes szögek vannak verve. Ezekre kell felvetni a csuhéból sodrással készült felvetőszálat. A bevetőszálakat is sodrom.

Előbb a felvetőszálat készítem el. A leveleket csíkokra tépkedem, majd a csíkok felső végét hegyesre vágom, így könnyebb őket összesodorni.

Hosszabb csíkokat sodrok, úgy, hogy a levelet a végénél egy következővel toldom meg.

A csíkok előkészítését kétféleképpen is lehet végezni. Van úgy, hogy a száraz csuhélevelet tépkedem fel előre, és csak annyit vizezek be, amennyit felhasználok. Van, hogy az előre benedvesített csuhéleveleket tépkedem folyamatosan, ahogy a sodrással haladok. A csíkok szélessége pedig attól függ, hogy milyen vastag szálat szeretnék.

– Hogyan kell dolgozni a rámán?

Előbb felvetem rá a felvetőszálakat. Az egyik szögtől kiindulva vezetem a sodrott leveleket a szemben lévő szögig, majd visszafordulok, és így tovább vezetem a felvetőszálat. Amikor megvagyok a felvetéssel nekiláthatok a szövésnek. A sodrott bevetőszálakat váltakozva átbújtatom a felvetőszálak alatt és fölött.  

– Milyen eszközökre, szerszámokra van szüksége a munkához?

A csuhéfigurákhoz kendert, drótot, polisztirol fejeket, cérnát, ragasztót és ollót használok. Az alátétekhez fakeret kell, és egy meghajlított drót; ennek segítségével fűzöm be a bevetőszálat a felvetőszálak közé.