Az egzotikus hortenzia

Japán a hazájuk a kőtörőfűfélékhez tartozó pompás virágoknak, a hortenziáknak (Hydrangea). A hortenzia név latin eredetű, és kerti virágot jelent.
A virágboltokban akár 20-25 cm átmérőjű gömbvirágzatokkal díszítő rózsaszínű, fehér, vörös, kék, ibolyaszínű példányokkal találkozhatunk. Ezeket elvirágzásig világos, de tűző naptól védett helyen tartsuk, és bőségesen öntözzük. Földjük legyen mindig nedves. A meleg lakásban vízzel permetezzük leveleiket. Elvirágzás után ültessük ki őket a kertbe, fák, lombok árnyékába, ahol azután tartós, évelő virágcserjévé fejlődnek. Télen takarjuk be lombbal, hogy biztonságosabban átteleljenek. Ha nincs kertünk, fagyokig maradjanak kint a teraszon. Ősszel a hortenzia levelei lehullanak. Télen tartsuk kb. 10 °C-on – pihenési időszakában kevés vizet igényel. Januárban vigyük be a fűtött szobába, és kezdjük öntözni. Elkezd hajtani, de a meddő hajtásokat távolítsuk el. Négy hónap múlva virágzik.
A legszebbek a szabad földbe ültetett cserjék, amelyek magassága elérheti az 1–2 métert. Jó vízelvezetésű, savas kémhatású 5–6 pH-értékű talajokon szeret. Virágzási ideje fajtól és fajtától függően június és szeptember közé esik. Dugványról szaporítható. Fejdugványai 18–20°C-on nagyon megbízhatóan gyökeresednek, virágzás után, de legkésőbb augusztusban. A dugványok legjobban hajtáscsúcsokból erednek meg, mert természetüknél fogva növekedésre vannak programozva. Az ilyen dugványokat fejdugványoknak nevezzük. Virágrügyeit az egyéves vesszőkön hozza, ezért módjával metszhető. Fagykárosodás esetén a kerti hortenziát a talajig visszametszhetjük, de majd csak a következő évben virágzik.
A cserjék szoliter elhelyezésben érvényesülnek leginkább.
A nem fertőző virágbarnulás oka lehet a túl korai és kedvezőtlen hőmérsékleten való hajtatás. A betegségek közül a lisztharmat, a kártevők közül a gyökérgubacs-fonálféreg, levélfonálféreg, tripszek, levéltetvek, takácsatka is megtámadhatja.
-fucsek-