Állunk rendelkezésére!

A Koperta nem csak vitafórum...

Időnként átlapozom a VASÁRNAP régebbi számait (mellékleteit), és újra elolvasom a számomra érdekes írásokat. Ilyenkor mindig összehasonlítom a régebbi KOPERTA rovatot az aktuális számok KOPERTA rovataival A hetente 6-8 (rendszerint új nevekkel) közölt írás is azt bizonyítja, hogy állandóan emelkedik a VASÁRNAP levelezőinek a száma.

Vajon miért? Azért mert a rovat bevezetőjében a főszerkesztő asszony garantálja hogy a „névvel és címmel ellátott, tisztességgel megírt leveleket még akkor is közlik, ha azok nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját.” Ez levélírásra bátorítja a VASÁRNAP olvasóit. A beküldött és közölt sok vélemény, bírálat VITAFÓRUMMÁ formálta a Kopertát.

A KOPERTA azonban nem csak vitafórum, hanem teret biztosít az amatőr irkászok nyiladozó vagy már csak pislákoló tehetségének prezentálására is. A levelezők egy része költeményeket, érdekes történeteket, elbeszéléseket, karcolatokat, esszéket is ír, s ha azok elérik a közölhetőség mértékét, meg is jelennek, ezzel is érdekesebbé, olvasottabbá válik az amúgy is vonzó LAP.

Mint magazinunk régi, hű olvasója (és levelezője) minden kedden türelmetlenül várom a postai kézbesítőt, s ha kézhez kapom a lapot, minden bajomat elfelejtem.

Budai Ernő, Százd

A szeretethadjárat ábécéje

1.

Tisztelj mindenkit – Krisztus jelen van felebarátaidban. Légy megértő másokkal – ők a te testvéreid!

2.

Mindenkiről jót feltételezz, ne pedig rosszat! Még a legrosszabb körülmények között is találj az életedben valami jót!

3.

Mindig jót mondj másokról – ne pletykálkodj, és ne rágalmazz! Tedd jóvá a szavaiddal okozott kárt! Ne kelts viszálykodást mások között!

4.

Beszélj mindenkivel a szeretet nyelvén! Ne emeld föl a hangod! Ne káromkodj! Ne bosszants másokat! Ne fakassz könnyeket! Nyugtass meg másokat, és légy jószívű!

5.

Bocsáss meg embertársaidnak! Ne légy haragtartó! Mindig te nyújts békejobbot elsőként!

6.

Mindig felebarátod javát tartsd szem előtt! Tégy jót másokkal, viselkedj velük úgy, ahogyan szeretnéd, hogy ők veled bánjanak! Sose arra gondolj, hogy mások mivel tartoznak neked, hanem arra, hogy te mivel tartozol nekik!

7.

Légy együtt érző mások szenvedései láttán! Siess mindig a segítségükre jó szóval, tanáccsal, kedvességgel!

8.

Dolgozz lelkiismeretesen – mások a te munkád gyümölcsét élvezik, ugyanúgy, ahogy te is élvezed mások munkájának a gyümölcsét.

9.

Tevékenyen vegyél részt közösséged életében! Légy nyitott a szegények és betegek szenvedéseinek orvoslására! Oszd meg velük anyagi és lelki javaidat! Próbáld észrevenni, mások miben szenvednek hiányt!

10.

Imádkozz mindenkiért, még ellenségeidért is!

Stefan Wyszyński bíboros (1900–1981)

Kéréssel fordulok a tisztelt szerkesztőséghez. A lengyel bíboros tanácsait a negyedévenként megjelenő Szeressétek egymást! folyóiratban találtam. Meggyőződésem, hogy a Vasárnap olvasóinak is tanulsággal szolgálna. A közlésért hálás köszönetemet fejezem ki. Tisztelettel:

Mag Pál, Rimaszombat

A lévai magyar asszonyok történelmet írtak

Méltó megemlékezésre került sor az aradi vértanúk emléknapján a lévai temetőben az 1849-es nagysallói csatában elesett honvédek tiszteletére emelt, felújított emlékműnél. Jelen volt dr. Harmati Zsolt, Magyarország pozsonyi nagykövetségének első tanácsosa, Kosík József, Veresegyház alpolgármestere, valamint a lévai magyar szervezetek és intézmények képviselői. Ünnepi beszédet Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke mondott. A Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjainak kultúrműsora után Kassai Gyula református esperes szólt az egybegyűltekhez. „Itt állunk ennél az emlékműnél, mely igen kedves hely a lévai magyarok számára. Emlékezni és emlékeztetni kell az összetartozás szellemében, emellett azonban cselekedni is kell. Az aradi vértanúk mártírságukkal, a lévai hölgyek cselekedetükkel példát állítottak elénk.” Novák Mezőlaky Margaréta, a Barsi Múzeum munkatársa ismertette az emlékmű felállításának történetét. 144 évvel ezelőtt a korabeli sajtóban felhívást tett közzé négy hölgy a honvédemlékmű felállítása érdekében a lévai temetőben. A buzdító szavak hatására összefogtak Léva hölgyei, gyűjtést szerveztek, és a jeltelen sírhant fölé elkészíttették az emlékművet, amelyet 1871. október 21-én avattak fel.

2014-ben a Lévai Magyar Asszonyok Ligája elnökükkel, Kosztolányi Magdolnával az élen a Csemadok lévai alapszervezetével együtt felújíttatták az emlékmű márványtábláját és szövegét. Az idő kikezdte és megrongálta a talapzatot és az obeliszket is, ezért sürgősen dönteni és lépni kellett. 144 év után ismét a lévai magyar asszonyok vették kezükbe a jó ügy lebonyolítását. A közadakozásból összegyűlt pénz lehetővé tette a munkálatok elkezdését Papp Zsolt építész felügyeletével.

Az ünnepségen Kosztolányi Magdolna, a Lévai Magyar Asszonyok Ligája elnöke megköszönte a közadakozásból befolyt pénzt. Az ünnepi beszédek és köszöntők után a lévai magyar szervezetek és intézmények, a szép számban összegyűlt emlékező lévai és környékbeli magyarok elhelyezték a kegyelet koszorúit és mécseseit a felújított és megáldott síremlék talapzatán. A mécsesek lángja még sokáig világított azon este a csend és megnyugvás birodalmában a karcsú obeliszk lábánál. És világít az emberek szívében további száz évekig a szabadság, hit és összetartozás jelképeként.

Balla Rózsa, Léva

Emlékvers a hazájukból kihurcolt magyaroknak

Elmúlt a népek vérengző csatája,

Békés, nyugodt élet volt mindnyájunk vágya.

A romok helyébe újat építettünk,

Csak sajnos csalódás lett az osztályrészünk.

Hideg téli estén sok csendőr s katona

Nagy teherautón jött hozzánk százszámra.

Kihirdették rögtön a végítéletet,

Amiért magyar vagy, innen menned kell.

Sírás, könnyhullatás a magyarság sorsa.

Elvész a Felvidék, ha nem fordul jobbra.

Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet,

Kit erre, kit arra kergetnek a szelek.

Morvaország földje, Csehország fenyvese

Szomorú magyarok könnyével van tele.

Mindkét ország földjét magyar könny áztatja,

Verje meg az Isten, aki ezt csinálta.

Kiüldözött magyar, tudom, fáj a szíved,

Hogy ott kell szenvednek messze idegenbe.

Fáj a szülőfalud kedves szép emléke,

Hol ringott mindnyájunk gyermeki bölcsője.

Kedves édesapád, kedves édesanyád,

Sóhaj száll hozzád lágy esti szél szárnyán.

Szeretteid sírján kék nefelejcs virít,

Sírjukban ők megfordulnak mind.

Nem pihennek ők sem, sajnálják sorsodat,

Nem ápolja senki az ő sírhalmukat.

Magyar hadifogoly nagy Oroszországban

Fájdalommal gondol szülőfalujára.

Ismeretlen népek lakják szülőházát,

Nem eresztik be a haza hű harcosát.

Minek maradjon itt, mit csináljon itten,

Megy a családjához messze idegenbe.

Sokan szétválottak szerető szülőktől,

Szerető testvértől, anya gyermekétől.

Szétkergette a sors idegen országba.

Verje meg az Isten, aki ezt csinálta.

Idegen népek közt idegen országba,

Ne felejtsük, testvér, csak egy hazánk van.

Falunk határában puhábbak a rögök,

A nehéz munka is sokkal jobban pörög.

Szerető jó szülék, szerető testvérek,

Messze idegenben az Úr vezéretek.

Ne félj, magyar testvér, megsegít az Isten,

Nem hagy téged veszni messzi idegenben.

Bízzatok, testvérek, Isten adjon hitet,

Nehéz sorsotoknak elviseléséhez.

Gondoljunk a sorsunk jobb fordulására,

Minden magyar kezét kulcsolja imára.

Bízó reménységgel tekintsünk az égre,

Buzgó imádsággal a jó Istent kérve,

Elégelje meg már a magyar szenvedését,

Hisz mennyit tűrt már, s nem tudja, miért.

Mikó István: Csendes kis falumból

(Beküldte: Bárczi István Kövecsesről)

77 évvel ezelőtt történt

A müncheni szerződés (1938. szeptember 29.) záradékába bekerült javaslat szerint Csehszlovákiának Magyarországgal fennálló területi vitáit is rendezni kellett. Tekintettel arra, hogy az ennek alapján Komáromban folyó tárgyalásokon (1938. október. 9–13.) nem született megállapodás, a tárgyaló felek kérték a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak döntését. Franciaország és Nagy-Britannia érdektelenség miatt kivonta magát, de a Németország és Olaszország által aláírt (1. bécsi) döntést nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. Ezt a 77 évvel ezelőtt született döntést (mely etnikai revíziót valósított meg) a csehszlovákiai magyar lakosság örömmel fogadta. Egyes településeken ünnepségeket rendeztek. A százdi ünnepségre néhai özv. Kürthy Dezsőné Simon Júlia (az egyik társszervező) így emlékezett: „A díszkaput a mi udvarunkban készítették. Tartóoszlopait virágokkal díszítették, és a Deménd felé vezető úton állították fel. Tetejére ISTEN HOZOTT BENNETEKET felirat került. A honvédek november 9-én déltájban érkeztek a faluba. A település apraja-nagyja már a díszkapunál várt. A csehszlovák katonai egység parancsnoka kézfogással adta át a falut a honvédek tisztjének, és a díszkapu mögött felsorakozott őrsét Deménd felé vezette. A sokaság meghallgatta a bíró köszöntőjét, utána elénekelte a magyar himnuszt. Az iskolások műsorát követően Tóth János elszavalta a Szózatot. Így lett Százd ismét Magyarország része.

Budai Ernő

Kedves Vasárnap!

Ezúttal szeretnénk megköszönni, hogy az év folyamán leközölték az írásainkat. Külön nagy öröm volt számunkra, hogy az író-olvasó találkozón személyesen megismerhettük a szerkesztőket. Ha az egészségem megengedi, jövőre is jelentkezem. 86 éves vagyok. Kellemes ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk mindenkinek. Üdvözlettel:

özv. Tóth Irén és leánya, Hostina Irén Komáromból

*

Nagyon tetszik a lapjuk, amely színvonalas, és sok érdekességet tartalmaz. A mellékletek is, különböző témák szerint, nagyon hasznosak. További jó munkát kívánok a jövő évben is Önöknek. Üdvözlettel egy többkötetes író és költő:

Sztancsics Erzsébet, Budapest

Magunk nyelvén

Ahol gazdátlanul ődöngenek

tompa színek és árnyak,

ahol romlott szívek ítélnek

romjain e hajléktalan világnak,

ott már csak a magunk nyelvén

szólhat a bejárhatatlan csoda.

Bár józan elmék üvöltenek:

próféták itt nem lesztek soha!

Nekünk mégis villanásnyi virtus,

kis kaland, hitelt adni a szépnek,

s magunk nyelvén továbbadni

reményként az új évezrednek.