Állunk rendelkezésére!

Szent Korona-ünnep Ipolybalogon

Szeretettel üdvözöljük minden kedves olvasóját a Vasárnapnak. Ipolybalog két határváros között az Ipoly mentén terül el, Tótgyarmat-Balassagyarmat és Ipolyság között. Kb. 850 lelket számláló falucska. Büszkesége a Szent Korona eredeti képmása. Magasztos, felemelő gyönyörűség maga a Szent Korona, és az ünnep tökéletesen tükrözi őseinktől örökölt kincsünket, ahogy ők őrizték templomunkban azon az éjszakán, amikor a cseh Vencel király üldözői elől Balassagyarmat felől Ipolybalog templomában nyert menedéket. Őseink befalazták, így nem került becstelen kezekbe. Később Mátyás király az 1500-as években elrendelte, hogy Ipolybalog temploma tornyán a Szent Korona képmását elhelyezzék. Azóta is ott vigyázza falunkat, és büszkén tekint le azokra is, akik csak keresztülutaznak, vagy megállnak.

A szakrális Szent Korona kisugárzása óriási, körülölel minket, vigyáz ránk, és hirdeti hovatartozásunkat. Mi megtartjuk magyarságunkat. Magyarnak születtünk, élünk, lélegzünk, és generációról generációra átadjuk identitásunkat, megálljuk helyünket, bárhol a világban. Gyökereink erősek, hitünk legyőzhetetlen. Aki nem így érez, sajnálatra méltó. Becsülettel dolgozunk, és minden embertársunkra felebarátként tekintünk, minden nemzet barátjaként. Függetlenül, faji megkülönböztetés nélkül tisztelünk mindenkit. Aki a rossz hatása alá kerül, azt majd a Jóisten igazságos bíróként megítéli. Hitünket megtartva imádkozunk a békéért, hogy ne legyen sehol háború és ellenségeskedés, gyűlölet, hogy szeretet honoljon minden ember szívében. Ebben a modern világban sajnos sok a rossz tényező. Talán az emberiség már unja egymást? Nem tudom, de nekünk fegyverünk a rózsafüzér, ne csak dísz legyen kezünkben, hanem imádkozzunk az egységes hitért, és főleg ellenségeinkért, akik talán nem is tudják, mit cselekszenek.

A Szent Korona ünnepén, augusztus első vasárnapján emlékeinkben felidézzük a múltat, becsülettel megemlékezünk őseinkről, megköszönjük nekik, hogy ma büszkén ünnepelhetünk, és békében.

Tehát, kedves barátaim, aki hitét és magyarságát megtartja, már megérte. Itt élünk szlovák állampolgárként, de magyar származásunkban. Én például a szlovák férjemmel már 33 éve boldog házasságban, 1987-től Ipolybalogon. Aki becsületes, az nem azt nézi, ki milyen származással bír, hanem hogy az embersége milyen. Mindenkinek sok-sok szeretettel megértést és békességet kívánok.

Lintner Éva, Ipolybalog

Mindennapi kenyerünk

A Vasárnap július 29-i számában megjelent Patócs Ottó – Veres István Ez a búza már rég nem az a búza című írása elgondolkodtatott, mert rámutatott, hogy hová lett a kenyér megbecsülése, értéke, és miért. Rámutat, hogy a fő szempont most a terméshozam mindenáron való növelése, és nem a minőség, ezért kerül sok kenyér és pékáru a kukába. Hiába van 15-20 fajta kenyér mindenféle adalékokkal, ha két nap múlva már ízetlen, penészes, és megy a kukába.

Bár megettem a kenyerem javát életem nyolcvanon felüli évei alatt, de még ma is emlékszem a nagymamán sütötte kenyér ízére és illatára, ami egy hét után is, ha kissé száraz is, de megtartotta állagát a kamrában, fapolcon, vászonkendővel letakarva. Nem ment kárba egy darabka sem, mert jó és megbecsült volt. Van egy nagyon régi református ének, mely a kenyér megbecsüléséről szól.

„Vígak a föld lakosai… / mert ahol hintett marokkal, ott kiterjesztett karokkal ölelve hordja kévéi sorát… / Adjad Uram, hogy a tőled vett áldásokkal háládatosan éljünk.” (397. zsolt.)

Bordán Rozália, Zselíz

*

Gútán, Dunaszerdahelyen, Komáromban és Nagymegyeren az emberek nagy része a Lipóti Pékségben szerzi be. A céget Magyarországon, 1992-ben alapították. Innen szállítják minden munkanap hajnalban a friss árut az üzleteikbe. Nemcsak a nagy választék, az áru frissessége, de a minőség miatt is nagyon megkedvelték az emberek. Különféle kenyereket: fehéret, barnát, házit, teljes kiőrlésűt, gluténmenteset, csomagoltakat is lehet kapni, így sokan vannak, akik az egészségük miatt lettek törzsvásárlók. Ezenkívül természetesen mindenféle kiflit, sőt süteményeket is kínálnak. A gútai üzlet kicsi, de annál nagyobb forgalmat bonyolít le. Aki nem iratkozik fel előző nap, főleg ünnepek előtt, az bizony később hiába keresi kedvenc kenyerét. A kiszolgálást nálunk két mosolygós, udvarias hölgy végzi felválva. Ilyen üzletbe öröm betérni a napi betevőért.

Paulovics László, Gúta

Én lenni görög diplomat

Emlékszik még valaki Harsányi Gábor mondatára, mely a Jó estét nyár, jó estét szerelem című filmben hangzott el? No, a jó estét nyár az idén megvolt alaposan. Hőhullámok jöttek, hőhullámok mentek. Szerintem erről a rendkívüli forróságról is a bevándorlók, a migránsok tehetnek. Nem elég, hogy ide cibálják Afrikából és Ázsiából az egész pereputtyukat, de még a hőséget is hozzák magukkal. Figyeljék meg, ha majd egyszer megépül a szerb–magyar határon az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szögesdrót kerítés, egyből nem lesz olyan meleg. A jó estét szerelem, az még várat magára. Aki figyelemmel kíséri páratlan tehetségekkel és tehetetlenségekkel megáldott írói tevékenységemet, módjában volt már megtapasztalni, hogy én egyetlen politikusba sem vagyok beleszerelmesedve.

Most azonban a görög válságrendezés apropóján szememben még azt a csekély becsületüket is eljátszották, ami volt. Szélhámos legyen a talpán, aki néhány nap leforgása alatt ennyi hazugságot össze tud hablatyolni, tele pofazacskóval, mint most ezt ők tették. A lókupecokat megszégyenítő hazugságáradatból ugyanúgy kivették részüket a görög, de az Európai Unió jeles képviselői is. Ha egy közönséges földi halandó a világ füle hallatára ennyit összehazudik, egy egész életre bekasznizzák, vagy kényszergyógykezelésre küldik. Ők a mindennapi élet szinte minden területén zéró toleranciát hangoztatnak, de az ő hazugságaiknak senki és semmi nem szab gátat.

„Ők játszanak, zabálnak szűntelen, / úgy, mintha mindenik tagocska bennek / egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk / kéményeinkről elpusztúlnak a / gólyák, mivel magunk emésztjük el / a hulladékot is. Szép földeinkből / vadászni berkeket csinálnak, a- / hová nekünk belépni sem szabad; / s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény / himlős gyerek megkívánván, lesújtunk / egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek; / és aki száz meg százezert rabol, / bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített.”

Félreértés ne essék! Felháborodásomat nem valami erkölcsi dogma idézte elő, se nem Tiborc panasza Katona József Bánk bán drámájából, melyből idéztem. Felháborodásomnak oka kifejezetten anyagi jellegű. Úgy volt mondva, hogy ha Görögország kilép az eurózónából (ami szinte százszázalékosnak tűnt, hiszen már olyan pletykák is keringtek, hogy előkészületeket tettek az új görög valuta, a drahma nyomtatásához), ennek hatására gyengülni fog a forint. Úgy gondoltam, alaposan bevásárolok forintból. Veszek legalább egy talicskával, és kivárom, míg visszaerősödik legalább olyan szintre, hogy egyért adnak egy eurót. És akkor visszaváltottam volna a talicska forintomat. Most ki fogja nekem megtéríteni az elmaradt üzleti hasznomat? Csak azt ne mondják, hogy majd az ott, odafent. Arra aztán várhatok!

Plavec Gyula, Vilke

Nyári mozgókӧnyvtár

A lévai képviselő-testület egyik fiatal tagjának érdekes ӧtlete támadt – nyári mozgókӧnyvtár kialakítása. Javaslatát a tӧbbi városatya is kedvezően fogadta, s így a helybeli alap- és kӧzépiskolák, valamint a Barsi Kӧnyvtár támogatásával június végétől a Štefánik parkban egy kis kӧnyvtár működik. A megnyitó eseményen ismert helyi irodalmi személyiségek is részt vettek. Tolnai Csaba bemutatta új kӧnyvét – Léva régi képeslapokon –, majd a kӧnyvtárnak ajándékozta. A régió fiatal írói és kӧltői – Anežka Švaralová, Anka Medzihradská, Janka Jankovičová, Evka Silvová és Ľudmila Kellerová – műveikből olvastak fel a megjelent kӧzӧnségnek. A polcokon meséskӧnyvek, ifjúsági és felnőttregények, sőt folyóiratok is találhatók, amelyeket naponta reggel tíztől este nyolcig lehet igénybe venni. Kellemes kӧrnyezetben, a parkban pihenve bárki megtekintheti, átlapozhatja az itt elhelyezett példányokat, de annak sincs akadálya, ha valaki otthon szeretné elolvasni az általa kiválasztott kӧtetet – hoz helyette egy másikat hasonló értékben.

A legkisebbek bizonyára szívesen nézegetik a színes meséskӧnyveket, kényelmesen, a füvӧn ülve, a szervezők ugyanis a kӧnyvtár mellett puha takarókat és vánkosokat helyeztek el erre a célra. Hogy mennyire használják ki a lévaiak a pihenés és szórakozás ez új formáját, majd kiderül a nyár végén.

Geršiné Szabó Márta, Léva

Krasznahorka büszke vára

Tisztelt szerkesztőség, újból köszönöm, hogy nyitottak irányunkban, sőt biztatnak, hogy írjunk, ha van érdekes témánk. Rákóczi-megemlékezések közelednek, ezzel kapcsolatban van adósságom. Én annak érzem. Mert ami szép és jó, annak terjednie kell. Tehát én terjeszteni akarok. És az önök segítségére van szükségem.

Minden vasárnap reggel hallgatom a Kossuth rádió Vasárnap reggel című műsorát. A tárogatóról volt benne ismertetés. A tárogató nagyon szorosan hozzátartozik a magyar nemzeti érzéshez. Ha egy magyar ember a tárogató hangját hallja, biztosan Krasznahorka vára, a hozzá fűződő dal, no meg a Rákóczi vezér és harcosai jutnak az eszébe. Ilyenkor az ember elérzékenyül. Én is. Édesapám vidám természetű volt. Kikerült a frontra, és hát azért ott is dalolgattak a katonák. Természetesen szomorú és hazafias dalokat. A Krasznahorka éneknél vita volt közöttünk. Mert néhányan tovább énekelték volna, de más-más verzióban. Édesapám megtanulta azt a verziót, amely a legjobban illett az eredetihez. Hazajött a háborúból, és már csak úgy énekelgette. Én is megtanultam tőle, ugyanis a hálás utókor szerkesztett hozzá egy további versszakot. Ha ők akkor hálából ilyen fogadalmat tettek, mi, maiak miért ne tehetnénk ugyanazt. Tanuljuk meg!

Krasznahorka büszke vára,

Ráborul az est homálya.

Tornyok ormán az őszi szél

Régmúlt dicsőségről mesél.

Rákóczinak dicső kora,

Nem jön vissza többé soha.

Harcosai rég pihennek

A bujdosó fejedelemnek.

A toronyból késő este

Tárogató nem sír messze.

Olyan kihalt, olyan árva

Krasznahorka büszke vára.

Harcosai rég pihennek

A bujdosó fejedelemnek.

Azóta már más az idő,

Magyar hazánk újra dicső.

Rákóczinak hősi kora

Elfeledve nem lesz soha.

id. Kovács Mihály, Nemeskosút

Kedves Vasárnap!

Nagy meglepetés volt számomra, amikor pontosan a névnapomon a hűségesek közt kisorsolt ajándékot megkaptam a Vasárnaptól – egy gyönyörű horgolt terítőt. Hálásan köszönöm! Édesanyám is szépen kézimunkázott. Mindig csodáltam a türelmét, kitartását, valódi művészetét. Négy gyereket neveltek fel és taníttattak ki a szüleink, akik már régen elhagyták a földi világot. (Apu 1974. december 29-én, anyu 2010. június 7-én ment el.) Édesanyánk kézimunkái emlékeztetnek az igazi nagy családi együttlétekre, a valódi boldogságra.

Ezt a hangulatot kaptam ajándékba most Önöktől. Köszönöm Czap Magdolnának is.

Elnézést, de engedjenek meg egy bírálatot is: a 31. számban Plavec Gyula kétszer is használta a pisi szót élelmiszerrel kapcsolatban. Ezt ízléstelennek tartom (gondolom, mások is megbotránkoztak ezen)! Körülbelül 10-20 évvel ezelőtt jött divatba, hogy a magyar filmekben, televízióban, újságokban trágár szavakat, kifejezéseket kezdtek használni. Kérem, Önök ne tegyék! Tiszteljük az írott szót! Legyenek a jövő generáció számára példaképek! „Jót – jól! Ebből áll a nagy titok…” Ily módon ne legyünk modernek! Közöljenek olyan írásokat, riportokat, amelyek valóban tanítanak. Érdekes eseményeket, történeteket, emberi sorsokat mutassanak be! Adjanak ötleteket, amelyek megkönnyítik a munkát, a mindennapi életet. Ajánljanak szép verset, olvasnivalót! A VASÁRNAP legyen igazi ünnep! Kívánok mindnyájuknak nagy kitartást és eredményes munkát. Tisztelettel:

Daňoné Szaló Márta, Érsekújvár

*

Nagy örömet szereztek nekem az értékes, Domján Edit életéről szóló ajándék könyvvel. Addig nem tudtam letenni, míg a végére nem értem. Szívből köszönöm a szerkesztőségnek és a felajánlónak, hogy én lehetek a könyv új tulajdonosa.

Erzsébet Tornaljáról

*

Köszönjük a könyveket, melyeket a VasárnapOlvasmány márciusi, valamint júniusi mellékletéből kaptunk. Köszönet a sok tartalmas és érdekes írásért, a lapért, amit oly szeretettel várunk és olvasunk. Szép nyarat, jó pihenést kívánunk a szerkesztőség minden tagjának. Tisztelettel és szeretettel:

Vincze Olga és családja Szencről