Állunk rendelkezésére!

Anyák napi gondolatok

Május elején ünnepeljük, köszöntjük az édesanyákat. Az édesanyát, akiről Petőfi Sándor István öcsémhez versében így ír: „Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom, / Mert nincs rá szó, nincs rá fogalom.” S ez valóban így van, és nehéz is lenne tökéletesen kifejezni az anya szerepét életünkben. Neki köszönhetjük létünket. Szíve alatt hordta gyermekét, szíve együtt dobogott a csöppnyi szívvel, ha kellett, éjszakákat átvirrasztott a betegágyánál, táplál, nevel, aggódik nemcsak a pici, de a már felnőtt gyermekéért is, sokszor lemond a kényelemről, szeret, tűr, felejt és megbocsát. A gyermekek idővel családot alapítanak, s az új családtagnak, sőt az unokáknak is kijut az anya szeretetéből. Mert az ő szeretete kifogyhatatlan. Becsüljük meg, amíg lehet, s ne csak addig, amíg segítséget kapunk tőle, hanem akkor is, amikor már esetleg ő szorul gondoskodó, gyöngéd szeretetre. Ha már az édesanyákról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a tőlük kapott drága örökségről, az édes anyanyelvről. Comeniustól napjainkig nagyon sok szakember vallotta, hirdette: tanulni, valamit tökéletesen elsajátítani csakis anyanyelven lehet. Hasznos és szükséges is az idegen nyelvek ismerete, de beszéljünk bár tökéletesen Schiller, Dumas, Neruda, Hviezdoslav, Shakespeare vagy Puskin nyelvén, számunkra az első, a legfontosabb az édesanyánk öröksége, az anyanyelvünk kell, hogy legyen. Ne dobjuk el könnyelműen. Deák Ferenc, a haza bölcse mondta: „Amit erőszakkal elvesznek tőlünk, azt még vissza lehet szerezni, de amiről önként lemondunk, az veszve van.” Számtalan magyar származású világnagyság bizonyította, hűnek maradva édesanyja örökségéhez érte el világraszóló eredményeit, sikereit. Az anyák napi akár csak egy szál virág is nagy öröm az édesanyának, de ezt még tetézzük meg azzal, hogy a tőle kapott örökséget mindenkor megbecsüljük, sőt sohasem feledjük, hogy az anya szerepe, szeretete egész életünkben felbecsülhetetlen érték.

Anyák napjára

Anyanyelvünk arany szava

Mily szépen cseng, Édesanya.

Mond néked e szó valamit?

Érzed, mint éltet, melegít?

Ő a szeretetnek fénye,

Mely hat szívünknek mélyére.

Andalító, simogató,

Bánatodban vigasztaló.

Szíve alatt hordott téged,

Szeret, táplál, nevel, éltet.

Hogyha kevés a jó falat,

Mind gyermekének adja azt.

Átvirraszt ő éjjeleket,

Hogyha a gyermeke beteg.

Babusgatja, ápolgatja,

Szeretettel gyógyítgatja.

Múltban csakis kézzel mosott,

Vállalta a fáradságot.

Öt, hat vagy még több gyermekszáj

Kiáltotta, édesanyám!

Édesanyám, éhes vagyok,

Ugye süt nekünk kalácsot?

Ám ha szerény is lesz a vacsora,

Csak legyen köztünk édesanya.

Bármily nehéz is a sorsa,

Gyermekeit el nem hagyja.

Az egész világ megszépül,

Amikor ő közibénk ül.

Ha szíve úgy fáj, szinte vérzik,

Bocsánata mégsem késik.

Hőn szereti gyermekeit,

S elfeledi sérelmeit.

Szeresd nagyon, amíg lehet,

Hisz oly rövid ez az élet.

Mert ha elment, s nincs többé már,

Kinek mondod, Édesanyám?

Némethné

Vilmos barátom

A palóc tájvidék egy Ipoly menti falujából, Ipolyszakállosról került a Mátyusföldre. E településen született, itt élvezte a gyermekkor örömeit, élte át a második világháború frontátvonulásának borzalmait, itt rügyezett ki szívében a szerelem, itt vált érett férfivá, itt alapított családot, s több évtizeden át e faluban volt tanító. Több száz, talán ezer kisgyereket vezetett be a betűk és számok birodalmába. Nagyon nehéz volt megválnia e szívéhez nőtt településtől s a helyi temetőben nyugvó szeretteitől. Kedves felesége halála után egy rövid ideig még egyedül élt családi házukban, de a feje felett gyorsan elszálló évek s rosszabbodó egészségi állapota arra késztették, hogy elfogadja gyermekei ajánlatát, s hozzájuk költözzön. Komáromban és Ajtonyfalván is tárt karokkal várták. Bár nehéz volt döntenie (egyik gyermekét sem akarta megbántani), közös elhatározás alapján Mátyusföldre költözött. Lánya és annak családja szeretetét élvezve itt éli időskorát.

Vilmossal még a múlt század hatvanas éveiben lettünk kollégák. Bár a hetvenes évek közepén engem más feladatokkal bíztak meg, s a sors szeszélye folytán idegen tájra kerültem, de a viszonylag rövid együttlét alatt kialakult barátságunk egyre szilárdabb lett. Amikor a rejtelmes sors újra visszaröpített hajdani kedves iskolámba, ő már nyugdíjas volt, de mivel az iskola közelében lakott, gyakran találkoztunk. Amikor én is nyugdíjas lettem, ő már Galánta mellett, az ősmagyar vezérről elnevezett településen lakott. Azóta 17 év telt el. Ő már a nyolcadik x-et tapossa, én is túl vagyok a hetediken. Mivel ő még éltes korában is fürgébb volt, mint én, gyakrabban felhív, s ilyenkor nemcsak állapotunkról csevegünk. Mivel mindketten Vasárnap-barátok vagyunk, mindig megbeszéljük annak tartalmát is.

„Ez az egyetlen magazin, amelynek minden sorát elolvasom – mondta egyszer. – Amikor a Huncutka rovatot nézegetem, mindig hajdani tanítványaimra gondolok. Nagyon szeretem az egyes településeket s az érdekes embereket bemutató írásokat is. Mindig áttanulmányozom a Hétrevaló oldalt is. A főszerkesztőnő (az írásaiból ítélve) úgy szereti a lapot, mint édesanya a gyermekét. Jót nevettem, amikor fényképedet is megláttam benne, mondhatom, nagyon megváltoztál…”

„Igen, én megváltoztam, de baráti viszonyulásom hozzád nem változott, és egyre szilárdabb” – válaszoltam.

Vilmos barátommal az éter hullámain keresztül minden héten találkoztunk. Egyikünknek sincs internetje, de a telefonban még visszacseng régi hangunk.

Budai Ernő, Százd

Nagyhéti visszaemlékezések

A füleki ferences plébániatemplom hívei a nagyhéten sok szép lelki élményt élhettek át. Templomunkban pénteki napokon keresztúti ájtatosságot végeztek, Erik atya, a rózsafüzér-társulat, a ferences harmadrend, az ifjúsági kórus és felolvasók által. Ilyenek voltak a nagycsütörtöki szép szertartások is, többek között a 12 apostol lábmosása. A virágvasárnapi és nagypénteki szertartásokat még meghittebbé tették a füleki Pro Kultúra férfikar passió-előadásai. A nagypénteki keresztúti ájtatosságot Erik atya végezte a füleki várban, nagy tömeg részvételével. Megállva az előre elkészített állomásoknál, énekelve, lassan haladva a sziklás úton, jutottunk fel a 14. állomásig a vár felső udvarában. Nagyszombaton a szentséges gyertyás feltámadási körmenet lobogókkal a templom előtti téren folyt sok füleki részvételével. A hagyományos húsvéthétfői rendezvények – „Palóc húsvét a füleki várban” – a hűvös időjárás miatt a füleki városi művelődési központban kapott helyet az idén.

A böjt és a húsvéti ünnepek az irgalmasság szeretete, ami azt jelenti: „Az éhezőknek adjál kenyeret, segítsd a hajléktalan szegényt, adj ruhát a mezítelennek, látogasd a betegeket és a rászorultakat. Ilyen szeretettel emlékezzél meg az elmúlt ünnepekről.”

Szabó Irén, Fülek

Hová tűnt a sok locsoló?

Szomorúan tapasztaltam húsvéthétfőn, hogy az utcák szinte teljesen üresek. Locsolkodókat még elvétve sem lehetett látni. Bezzeg az én gyermekkoromban nyüzsögtek a fiúk és férfiak az utcákon. Mindenütt zsivaj, vidámság, nevetés. Sajnos a világ nagyon sokat változott. Az emberek többsége vagy tévét néz, vagy a számítógép előtt ül. Csakhogy ezzel az emberek zárkózottabbak lettek, és még kevesebbet mozognak. Régen locsolkodás közben elbeszélgettek, kedvesen megvendégelték a locsolókat. Sajnos, így egy napon a szép népszokás veszendőbe megy. Talán még nem késő, és vissza lehetne hozni.

Vass Tibor, Köbölkút

Nyugdíjasévzáró Ekecsen

Egyéves évfordulóját tartotta nyugdíjasszervezetünk Lukács Gizella elnöksége alatt. Évzárónkat megtisztelte jelenlétével községünk polgármestere, Polák László mérnök és a járási képviselő, Varga Frigyes. Mindketten elismerő szavakkal méltatták szervezetünk sokoldalú tevékenységét. Az apácaszakállasi szervezetet Mikos Szerénke és Nagy Ilonka képviselte. Németh Orsika diák a Szeressétek az öregeket! című verssel köszöntötte a jelenlevőket. Az elnök asszony örömmel számolt be arról, hogy megválasztása óta 30 új taggal bővült a szervezet. Sokrétű tevékenységünk azért is sikeres, mert szoros az együttműködés a többiekkel. Sokat köszönhetünk polgármesterünknek, a szociális bizottságnak a támogatásért erkölcsi és anyagi téren. Szoros kapcsolatot tartunk a járási szervezettel, annak elnökével, Kovács Ferenccel.

2014 összefoglalója: színházlátogatások, kirándulások a Magas-Tátrába, Ópusztaszerre; részt vettünk a községben rendezett ünnepségeken, faluszépítési akciókon; június 13-án körzeti nyugdíjas-találkozót szerveztünk az apácaszakállasiakkal; részt vettünk a járási vers- és prózamondó fesztiválon, ahol Mikos Szabina sikeresen szerepelt; voltunk Dunaszerdahelyen a 16. járási népzenei rendezvényen Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma megzenésített versével; bekapcsolódtunk az Ide süss jótékonysági akcióba, mindenki a legfinomabb sütiket készítette, s a befolyt pénzzel hozzájárultunk az Arany János AI sportfelszerelésének gyarapításához; Ilka Alfréd mérnök igazgatónak köszönhetően megtekintettük a bősi vízierőművet, még az alagsori turbinákat, azok működését is.

A nyugdíjasszervezet elnöke a vezetőséggel együtt arra törekszik, hogy megértés, szeretet legyen köztünk, becsüljük meg, segítsük egymást. A nyugdíjas ember reménykedő, tele emlékekkel. Minden napnak örül, mely betegség nélkül múlik. Szereti családját, embertársait. Elvárása, hogy őt is szeressék. Kéri a kormányt, hogy ne a nyugdíjasokon spóroljon. A szépkorú törődik nemzeti hovatartozásával. A magyarság fennmaradása érdekében a tőle telhetőt megteszi. Szívügye, hogy a jelenlegi magyar iskolák tanulóinak száma növekedjen. Köszönet mindenkinek, aki segíti a nyugdíjasokat, a közös munkát.

Berényi Cecília vezetőségi tag

Tíz éve a liga élén

A közelmúltban ünnepelt a Lévai Magyar Asszonyok Ligája tízéves jubileumot. A szervezet elnöke 2004-től Kosztolányi Magdolna, őt köszöntötték a liga asszonyai. Hiszen az összes karitatív tevékenység, a színvonalas, érdekes előadások, rendezvények, a felejthetetlen kirándulások már tíz éve az ő irányításával történnek. Nem kevés időt és energiát fektet a könyvtár vezetésébe, mert szívügye, hogy a lévai magyarok helyben is hozzájuthassanak színvonalas könyvekhez. A liga munkáját nemcsak szívvel-lélekkel, de biztos kézzel, megfontoltan és példamutatóan irányítja. Összetartja a közösséget. Minden alkalommal hangsúlyozza, hogy csapatmunka nélkül nem lehet a kitűzött célokat megvalósítani, de az elért eredmények az ő szervezőkészségének, empátiájának, olykor diplomáciai érzékének, határozott fellépésének is köszönhetőek. A kölcsönös bizalom és segítőkészség jegyében jó kapcsolatokat tart fenn a többi lévai magyar szervezettel, a közös cél, a magyar kultúra ápolása érdekében. Tavaly kezdeményezésére lett felújítva, közösen a Csemadok lévai alapszervezetével, a temetőben az 1848/49-es szabadságharc elesett hőseinek emléktáblája. Jelenleg a talapzat megerősítése körüli munkálatokon fáradoznak együtt. Tagtársai további erőt, aktív és tartalmas munkát kívánnak Kosztolányi Magdolnának, hogy még sokáig részesei lehessenek vele a liga sikereinek.

Balla Rózsa, Léva

Megemlékezés

A Kassán élő magyar polgárok és szimpatizánsok kellőképpen megünnepelték az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. A programokról a Csemadok kassai városi választmánya és a Henszlmann Imre Történelmi Társaság gondoskodott. Március 14-én a köztemetőben megkoszorúzták a honvédsírokat. Ünnepi beszédében Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke hálával adózott a forradalom és szabadságharc emlékének. A Kassán már több mint tíz éve működő Őszirózsa hagyományőrző népdalcsoport rövid programmal meghittebbé varázsolta a csendes szombat délelőttöt. A megemlékezésen szép versek hangzottak el a Szolnoki Ipariskola diákjai előadásában. Délután a Thália Színházban folytatódott az ünnepség. Elsőként Az én március 15-ém rajzpályázatot mutatták be, megnyitó beszédet mondott Kriza Ákos, Miskolc polgármestere. Az ünnepség a kecskeméti Szent Imre Általános Iskola növendékei és a Márai Sándor Alapiskola diákjai szereplésével folytatódott, beszédet mondott Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke és Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is. Március 15-én a magyarbődi temetőben folytatódott a megemlékezés. Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzuljának ünnepi beszéde után a Laudate Dominum református énekkar lépett fel, a református templomban igét hirdetett Molnár Elemér királyhelmeci lelkész.

Tóth Éva, Kassa

Kedves Vasárnap!

Tiszteletre méltó szerkesztőség! Az Önök fáradságos munkája által ismerkedünk újra szép hazánkkal, a falvainkban, városainkban történt eseményekkel. Köszönet és tisztelet érte.

Czuczorné Kiss Irén, Andód

*

Nagyon köszönöm az elküldött ajándék könyveket. További munkájukhoz nagyon sok sikert és jó egészséget kívánok.

Kulcsár Terézia, Dunaszerdahely