Állunk rendelkezésére!

Celebek és sztárok

Hivatásos nyugdíjas tévénéző vagyok, túl azon, hogy nagy meglepetések érjenek. Feleségemmel naponta követjük az egyik magyar csatorna Mokka műsorát. Sok érdekes, szórakoztató információhoz jutunk, valahogy azonban az az érzésünk, hogy nagyon szaporodnak a magukat műsorvezetőnek minősítők. Ami kiverte nálam a biztosítékot, a február 26-i vendég, Varga Viktor életre szóló szerelme, Cintia volt, aki lepkesúlyával, nagy karimájú kalapban közölte a nagyérdeművel, hogy estéről reggelre műsorvezető lett. Valamikor a riportereket, műsorvezetőket pályázat alapján szigorú zsűri válogatta, majd következett a hosszú tanulás, tapasztalatszerzés, s csak utána került a jelölt a nézők szeme elé. A másik ilyen élmény számomra a botrányoktól híres, ellentmondásos celeb, B. Krisztián, aki még a heréit is kivasaltatta, s az Édes élet című műsort vezeti. Továbbá napirenden szerepelnek a celebek és sztárok, mert aki már háromszor megjelent a képernyőn, azt sztárnak titulálják, nem beszélve a VV szereplőiről. Hajdan a sztár megnevezés kizárólag a nagy színpadi és filmszínészeket illette meg, akik közül sokan ki is kérték maguknak ezt a megszólítást. Évekkel ezelőtt Kepes András neves író, riporter Komáromban tartott könyvbemutatót, vázolta életútját, beszámolt a riporteri munka nehezéről, sikereiről. Megkérdeztem tőle, mi a véleménye a mai tendenciáról, ami a sztárságot és celebséget illeti. Válasza rövid és egyértelmű volt. Egy amerikai ismerősét idézte: „Láttad este a tévében azt a sz..rt?” Eltelt két hét, s az ismerőse ismét megkérdezte: „Hová tűnt el az a sz..r?”

Kardhordó György, Komárom

Világhírű feltaláló volt

Napközben szívesen hallgatom a Pátria rádió műsorait. Érdekelnek a hazai hírösszefoglalók, a politikai események és egyéb beszámolók. Épp ezért nemrég lekötötte figyelmemet Ozogány Ernő ismertető előadása a szímői születésű híres feltaláló, Jedlik Ányos életéről. Bővebben megtudhattuk, hogy nemcsak fizikus tanár és bencés pap volt, hanem jelentős háttérszerepet is vállalt az 1848-as szabadságharc idején is. Sokoldalú ember lévén azzal vált a leghíresebbé, hogy ő találta fel a dinamót és többek között a szódavízkészítő szerkezetet. Az utóbbi években Szímőn megrendezik az úgynevezett fröccsnapokat, az ő tiszteletére ünnepséget tartanak. Sajnos, a szocializmus évei alatt mellőzve volt Jedlik Ányos munkássága, mert köztudott, hogy nem ismerték el a papokat. Engem személy szerint azért érintett meg a téma, mert kamocsai születésű vagyok, és annak idején szülőfalumban csak első osztálytól ötödikig volt alapiskola, hatodiktól kilencedikig Szímőre jártam. A hetvenes évek elején még nem merték ünnepelni a falu nagy szülöttjét, de érdekes módon az iskolában már akkor Jedlik Ányos pionírcsapat volt a nevünk, de csak szimbolikusan. Most utólag visszatekintve nagy bátorság volt ez az iskola részéről, hogy ily módon merték vállalni a híres tudós nevét. Szerencsére ma már változott a helyzet.

Hostina Tóth Irén, Komárom

Három a károm

Gyermekkoromban nagy élvezettel hallgattam az egyszerű, de jólelkű emberektől, amint elbeszélték egymásnak apró-cseprő gondjaikat, dolgaikat, amivel is szembe kellett nézniük a mindennapi életükben.

A szomszédék Erzsi nénije szinte mindennapos vendég volt nálunk, aminek én felettébb örültem, mert olyan mókás történetet tudott előadni pikáns falusi ihletekkel megfűszerezve, hogy még ma is gyakorta elámulok rajta. Emlékszem, egy kora délelőtt nagy sebbel-lobbal rohant be hozzánk, hogy elmesélje, mi történt vele hajnaltájt. Ahogy eresztette ki az aprójószágot a ketrecből, még a lélegzete is elállt. A tyúknépség ugyanis nem ugrált ki szokásszerűen eszeveszetten, hanem három kivételével mind bent maradt. Valami kártevő megrongálta a ketrec oldalát, és bejutva végzett az állatokkal. Szegény Erzsi néni magánkívül volt a meglepetéstől és a bánattól. Mert ez bizony igen nagy kárt jelentett egy családban. Hosszú időre meghiúsította a vasárnapi aranysárga húslevesek élvezetét. Istenem, mi jöhet még, mormolta magában Erzsi néni, mert ő már rég kitapasztalta, hogy a kár nem áll meg háromig. És ez a tény szerinte minden alkalommal be is bizonyosodott.

No, most én következem, s talán az én károm sem áll meg háromig. Meglátjuk! Az első ott kezdődött, hogy a bankban elhelyezett vasrezervához kellett nyúlnom egy rendkívüli kiadás miatt, szerény nyugdíjam nem tudta fedezni. Legnagyobb ámulatomra azt állította a banktisztviselő, hogy nem lehet az egész összeget kivenni, hát maradt a számlán pár euró. A minap elmentem a bankba, hogy utánanézzek, ámulatomban majd összeestem. Az előbb említett számlán ugyanis már 32 euró volt, de mínuszban. Elmagyarázták, hogy az ott maradt csekélyke összeg ennyi kezelési költséget igényelt. De hát mit kezeltek, az üres számlán? No, mit tehettem, kifizettem ezt a nem várt adósságot, és zárolták a számlámat. Hazafelé jövet a megboldogult Erzsi néni jutott eszembe. Mi jöhet még? Nem kellett soká várni. Az idős embereket könnyű meggyőzni, mert még emlékeznek, hogy valamikor az adott szónak aranyfedezete volt, aminek sajnos manapság már nincs jelentősége. Egy szó, mint száz, engedtem a rábeszélésnek, és lecseréltem az évek óta használt mobiltelefon-paklit egy másikért, ami sokkal kedvezőtlenebb volt az előzőnél. Sajnos, csak másnap jöttem rá a turpisságra, amikor is nagy üggyel-bajjal, nagyítóval tüzetesen átolvastam a 24 hónapra szóló aláírt szerződést. Természetesen elmentem reklamálni, de nem jártam eredménnyel. Az aláírás hiteles, szent. A szó, amivel győzködtek, nem volt szent, és tüstént szertefoszlott ebben az egészségtelen levegőben. No, megvan a második kár, mormoltam magamban. Amilyen világot élünk, fogadom, hogy a harmadik sem fog sokat váratni magára, mert ahogy azt Erzsi néni mondogatta: Három a károm. Végezetül talán a magam megnyugtatására és mások okulására egy szólás: Az okos más kárán tanul, a buta a magáén!

Tóth Éva, Kassa

Valakit megvertek a trolibuszon

Nagyon egyszerű mondat, tömören kifejez egy hírt. Szerte a világban nap mint nap történnek ilyenek, sőt még rosszabbak is. Nem is a megtörtént eset miatt aggodalmaskodok, hanem mindaz miatt, ami körülötte zajlott.

Mert az áldozatnak senki nem nyújtott segítséget. Igaz, ezek a verekedő alakok nagyon veszélyesek, határtalanul agresszívak. De kérdem: ha az utasok nagy számbeli fölényük ellenére sem avatkoztak közbe, hogy megvédjék a szerencsétlent, mert nem volt bátorságuk, miért nem hívtak segítséget? Ma már minden embernél ott lapul a mobil. Igaz, hogy végül valaki telefonált, de akkorra már jól elpufálták az áldozatot. Miért volt közömbös a trolibuszvezető, hiszen a belső visszapillantó tükörben neki mindent látnia kellett?! A verekedés állítólag azért tört ki, mert az áldozat felszólította a nagyon zajos három fiatalt, hogy halkabban viselkedjenek. Erre azok mindjárt nekitámadtak. Azt a benyomást keltették, mintha az erejüket akarták volna demonstrálni. Közülünk is akárki kerülhet ilyen helyzetbe. Kifejlődött egy vékony réteg, amely kis létszáma ellenére nagyon agresszív. A céljuk mindent esztelenül törni-zúzni. Ha visszatekintünk a történelemben, minden korszakban látunk brutalitást. Minden kornak megvannak a maga rablói, útonállói és betyárjai. De a 21. század embere joggal várja el a civilizált magatartást. Nem vagyunk az őserdőben. Mégis egyes sporteseményeket például már nagy csapat rendőrrel kell biztosítani nálunk is.

Ma, sajnos, nagyobb pártfogásban részesül a bűnöző, mint a megtámadott. Megtörtént eset: két, lopáson ért fiatal a rendőrök elől menekülve átugrik egy kőfalon, mely mögött nagyfeszültségű berendezés van, és szörnyethalnak. Ebben a felbőszült utcai söpredék okot lát az utcai demonstrációra. Törnek-zúznak, gyújtogatnak. Mint mondani szokás, a normális embernek megáll az esze. Hogy lehet a gonoszokból, akik a megérdemelt büntetés elől szökve vesztették gyáván az életüket, áldozatot, mártírt csinálni? No és a fürge média máris tálalja ezt a szenzációra éhes tisztelt olvasóknak. Sajnos, nem mindenki ítéli el a látottakat, hanem példának veszik. Így keletkeznek a követőik, akár a trolibuszon vagy bárhol. Nehéz ezek ellen fellépni, mikor a filmstúdiók (és a tévé) ontják a hasonló témájú, erőszakos filmeket. Addig, amíg a nagyokosok végre úgy döntenek, hogy ilyen hozzáállás nem vezet semmire, és szorosabbra fogják a gyeplőt, addig mi, hétköznapi emberek mit tehetünk? Azt, hogy szűkebb környezetünkben, ahol még van valami kis tekintélyünk, és még adnak jóindulatú szavainkra, megpróbálunk szóban és magatartással hatni a jóra.

Puss Rudolf, Somorja

Terjed a drog

Hazafelé tartottam, amikor a járda széli díszbokrokból, mint űzött vad, kirontott egy alak. Majmokat utánzó, de koordinálatlan ugrásokkal közeledett. Nem volt több húszévesnél. Vizenyős, dülledt szem, vézna test és nyúzott arc. Bal szemöldöke néha megrándult, mint aki kacsint. Remegő kezében műanyag zacskó, belőle egy rongydarab vége kandikált ki. Amikor hozzá értem, rám szólt: – Koľko je čas? (Mennyi az idő?) Azt hittem, engem méreget, de a tekintete, mint akinek megsértették az önérzetét, valami titokzatos nyugtalansággal révedt a semmibe. Aztán, mint aki megvilágosodik, arcán gúnyos, torz mosoly jelent meg, motyogott valamit az orra alatt, és vad felordítással hozzám vágta a zacskót. Ugyanazzal a koordinálatlan ugrándozással, mint érkezett, irányt vett a toronyházak felé. A meglepetéstől nem érkeztem elhajolni, így elkaptam a zacskót. Festékoldó vagy valami más kémiai vegyület bűze ütötte meg az orrom. Lehet, hogy az illető kipróbált már más drogot is, mert úgy tűnt, oda a belső biztonsága. Az ilyenre jellemző a közömbösség, nincsenek gátlásai, sivár az érzelemvilága, nem ismeri az együttérzést, a sajnálatot, fokozatosan csúszik le a lejtőn. Még a társadalomba illeszkedő emberek is, ha a perifériára kerülnek, könnyen bűnelkövetővé válhatnak. Állítólag minden diszkóban jelen van a drog. Már a kilencvenes évek végén mondta a fiam, hogy diszkóban csak pléhdobozos italt érdemes venni, amit maga bont fel az ember, de még akkor is jól meg kell vizsgálni az alját, nincs-e manipulálva. A rendőrség felszámol ugyan sok droggyártó és -kereskedő bűnbandát, de a helyükbe újak lépnek. Több felvilágosításra lenne szükség a fiatalok körében. Nem elég a „Labdához nyúlj, ne a droghoz” tévés szlogen. Iskolák tartanak ugyan felvilágosító előadásokat, de a szülőknek is jobban oda kell figyelniük. Egy széles körű összefogás állami és civil szervezetek, valamint családok bevonásával talán jobb eredményt hozna. Ne hagyjuk lemorzsolódni a fiatalokat, hisz ők a az ország leendő mozgatórugói!

Szabó István, Kassa

Áremelés, árkedvezmény, nyugdíj

Ismét emelkedik a kenyér és egyéb pékáru ára. De vajon milyen indokkal teszik mindezt? Mert mindenki jól tudja, hogy gabonából kitűnően jó termés volt, arra nem lehet fogni ezt. Csakhogy a mezőgazdasági termények felvásárlási ára 30 százalékkal alacsonyabb volt a korábbinál. Vajon ki akarja zsebre vágni a becstelenül szerzett hasznot? Ha nálunk igazi piacgazdaság volna, akkor nem emelni, hanem 30 százalékkal csökkenteni kellene a liszt és az összes ebből készült termék árát. Mikor lesz ez végre így? Az emelést ráadásul még csak a drága üzemanyagárakra sem lehet fogni, mert azoknak az ára is folyamatosan csökken. Ezenkívül rekordtermés repcéből, napraforgóból és kukoricából is, de az élelmiszerek ára mégis a csillagos égig ér.

Viszont 50 százalékos árkedvezménnyel utazhatnak munkába a munkások február elsejétől. Az iskolások és a nyugdíjasok pedig ingyen. Csakhogy sok szárnyvonalat megszüntettek, és ahol még járnak, ott is éppenhogy csak néhány vonat megy naponta. Ahhoz, hogy mindenki állampolgári jogon élhessen az adott lehetőséggel, újra kell indítani a forgalmat a már korábban megszüntetett szárnyvonalakon. Máskülönben a kormánynak ez a döntése sem sokat ér.

Most meg már a posta sem fogja házhoz vinni a nyugdíjakat. Ez még csak rendben volna, ha nem lennének ilyen alacsonyak. Egy kisnyugdíjas még fizessen a banknak a számlavezetésért, majd amikor pénzt vesz ki, megint fizessen? Akkor, csakugyan, mi marad meg az egészből? A másik dolog, amivel nem értek egyet, hogy az idős, beteg, mozgásában korlátozott ember menjen minden hónapban a postára vagy valamelyik bankba kivenni a pénzét. Az egészet jobban át kellene gondolni, még mielőtt bevezetnék. Mert biztos vagyok benne, hogy e dolog kitalálója nem gondolta át, az egész mivel fog járni. Ha majd nálunk is olyan magas nyugdíjak lesznek, mint a legtöbb nyugati országban, majd akkor. De hogy az mikor lesz, egyelőre még a Mindenható sem tudná megmondani.

Vass Tibor, Köbölkút

Kiállítás a Limesben

Február 27-én Komáromban a Limes Galériában Fügedi Jenő 80. születésnapja alkalmából kiállítással tisztelegtek munkássága előtt. Stubendek László, Komárom polgármestere üdvözölte a jubiláló festőművészt, a kiállítást Farkas Veronika művészettörténész nyitotta meg, a köszöntőt művészbarátja, Nagy János szobrász mondta el, aki külön kitért azokra a kellemes percekre, amelyeket a művésztáborokban töltöttek. Beszélt Jenő barátja emberségéről, jó humoráról, szép hangjáról, a sport iránti szeretetéről. Nagyra értékelte Fügedi Jenő miniatűr arcképeit és tájképeit s azokat a festményeket, amelyek megörökítették városunk eltűnő régi részeit. Az érdeklődők március 27-ig tekinthetik meg a kiállítást.

Egriné T. Szonja, Komárom

Kedves Vasárnap!

Tisztelt Ferenczy Éva! Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm mindnyájukat. Nagyon tisztelem Czap Magdolna munkáját. Én csak a mások által leírtakat tudom meghorgolni. Még nem próbálkoztam csipke szerkesztésével. Lehet, hogy sikerülne. Azt írta Czap Magdolna a kézimunkafüzetben, hogy pirossal horgolva is rendkívül mutatós. Ház igaza lett! Csipkéim eljutottak már az erdélyi, magyarországi, délvidéki, szlovákiai szlovák barátaimhoz is. Itt a környéken minden barátom kapott már ajándékba egyet-egyet a legszebbekből. Nekem a horgolás kellemes időtöltést és kikapcsolódást jelent. Őszinte tisztelettel üdvözlöm, és szívesen felajánlok én is a munkáimból a Vasárnapnak.

Kissné Peredi Erzsébet, Búcs