Állunk rendelkezésére!

Nem csak gyermekmegőrző

Tardoskedden szokássá vált, hogy az önkormányzat és a község polgármestere, Tóth Marián mérnök segítségével a kultúrfelelősök, Mgr. Rybár Csilla és Ruzsik Katalin megszervezik az alapiskolás gyerekek foglalkozását egy hétre. Nagy segítséget jelent ez a dolgozó szülőknek, mert legalább arra az időre leveszik a terhet a vállukról. Az idei kézművestáborra július 8–12. közt került sor, reggel 8 órától délután 4 óráig. A foglalkozáson a vakációzó gyerekeket gyöngyfűzésre, batikolásra, gipszöntésre, makramézásra, bőrművességre, fafaragásra tanították. Borbélyová Eva segítségével homokból készítettek dekorációkat, Csányi Alexandra a makramézás technikáját mutatta meg nekik. Szűcs Albín Kürtről érkezett, segítségével karkötők és bőrdíszek készültek. Csányi Gyula helyi fafaragó és kosárfonó mester a famegmunkálás rejtelmeibe vezette be őket. A mesterségek mellett más foglalatosságokra is jutott idő, így papírból készítettek könyvjelzőket, melyeket kivarrással díszítettek, mandalából színes térelválasztót alkottak, textilből kulcstartókat varrtak, de ügyesen készítették el saját kis sarujukat is. Délután a sportolásra, a kikapcsolódásra fektették hangsúlyt, két ízben is ellátogattak a nemrég felújított helyi termálfürdőbe, ahol pancsolhattak kedvükre. Egyik nap Birkus Iveta is meglátogatta a táborozókat, egykettőre jókedvű zumbaparti lett a helyi strandon, amibe nemcsak a gyerekek, a többi látogató is szívesen bekapcsolódott. A napi háromszori étkezést a Kelly étterem biztosította. A tábort jó hangulatú piknikezéssel és rövid kiértékeléssel zárták, ahol minden gyermek emléklapot vehetett át, ki-ki a heti munkája alapján. Köszönet a szervezőknek a sok jó ötletért, szép alkotásokért és az öt vidám napért!

Varga Katalin, Tardoskedd

Testvértelepülések Decsen

Azt mondják, világunkból kiveszőfélben van a szeretet. Az az érzés, amit se súlyra, se hosszra lemérni nem lehet, de ahol jelen van, ott mindenki látja embertársa szemében, és terjed, mint hajnalban a fényesség. Mi ilyen szeretetteljes négy napnak voltunk részesei 2013. július 11. és 14-e között Decsen, ahol a helyiek 5 testvértelepülés küldöttségét fogadták: Cormeilles (Franciaország), Nagymácséd (Szlovákia), Végvár (Erdély), Csóka (Délvidék) és Csonkapapi (Kárpátalja). Legrégebbre visszanyúló barátság a franciáké, akik már tizenkettedszer vettek részt ezen a találkozón. Nagymácsédról a csoportot polgármesterünk, Lancz István vezette, tagjai között szerepeltek a Kék Nefelejcs énekkar és a Tulipán nyugdíjasklub számos tagja is, majd később csatlakoztak hozzánk a kispályás fociban részt vevő futballistáink. A vendéglátók értékes és színes programot szerveztek, ilyen volt a kézimunka-kiállítás is, melynek anyagát még szüleink hagyatékából válogattuk és készítettük, hogy ezzel is bemutassuk falunk hagyományait. Este a faluház előtti tér megtelt szórakozni vágyó vendégekkel, késő estig szólt a zene, tartott a vigalom. Másnap meggyőződhettünk arról, hogy milyen erősek a hagyományok Decsen. Ragaszkodnak őseik népviseletéhez, ami talán a környék legszebb viselete, és a gyöngyfűzés is virágkorát éli náluk. Csodálatos volt Pál Bözske Babamúzeuma, amelyben az összes babaruha az ő kézügyességét, szorgalmát és elődei iránti tiszteletét fejezi ki. Sok-sok díj és kitüntetés büszke tulajdonosa, aki faluja révén már a fél világot bejárta művészetével. Annak is szemtanúi lehettünk, hogy már az iskolás gyerekek micsoda kézügyességgel rendelkeznek, saját munkáikat árulták az udvaron. Bent az egyik szobában szőttek, hímeztek, gyöngyöt fűztek, és felelevenítették elődeik életét. Szombaton volt a testvértelepülések és a decsiek műsora, itt mindenki a maximumot adta. Az énekkarunk nagyon sikeresen szerepelt, focistáink is az előkelő második díjjal tértek haza. A legnagyobb vastapsot a decsi nyugdíjasok kapták fergeteges kánkán táncukért. Nemhiába dicsekedett polgármesterük örökifjú nyugdíjasaival, igaza volt. Ettől már csak a vendégszeretetük volt csodálatosabb, egész ottlétünk alatt a rendelkezésünkre álltak. Volt ott bográcsozás, utcabál, vasárnap szentmise, utána az óvoda udvarára vonultunk, ahol egy perc néma csönddel tisztelegtünk a francia vonatszerencsétlenség áldozatainak emlékére. Köszönet polgármesterünknek és mindazoknak, akik részt vettek e csodálatos négy nap megszervezésében.

Bugyi Mária, Nagymácséd

Mi lett a csendes kis falunkból?

Réges-régen, mint a mesékben, volt egy csendes, kicsi falucska Csallóköz szívében: Lögérpatony. Amikor a már felnőtt gyermekeim kicsik voltak, vasárnap délutánonként kosárba csomagoltuk a pokrócot, üdítőt, paradicsomot, paprikát, szalonnát, hagymát, kenyeret és kekszet, és egész délután a gyönyörű cseresznyefák alatt piknikeztünk a falu végén, sokszor estig. Több család volt ott, a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek. Sok évvel később, 2013-ban két kicsi unokámmal arra ballagva szívem hasad meg. A fákat már senki nem gondozza, az árokban rengeteg szemét hever. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeket egyedül el sem engedhetem, mert a sok autó – tisztelet a kivételnek – olyan gyorsan hajt, mintha autópályán lenne. Sokszor úgy érzem, városban lakom, hisz az utcaajtót már nappal is zárni kell. Minden megváltozott, és sajnos nem a jó irányban. A régi, szép kicsi falu és az emlékek már csak az unokáimnak mesélt történetekben élnek.

M. M., Lögérpatony

Csak csikk van

Nagyon szeretek olvasni, így általában minden újságot, cikket elolvasok. Most, hogy végre itt a nyár, mindenki több időt tölt a szabadban, a természetben. Sokan már észrevették, és szóvá is tették, hogy egyre kevesebb a madár a környezetünkben. Pedig mindenki tudja, hogy még a házi veréb, a városok, lakott területek közismert madara is lehet hasznos, mert mindenevő, összeszedi a hulladékot a szemeteskukák körül is. Azt is olvastam, hogy Kínában a verebek kb. 47 cigarettacsikkből fészket is építenek. Kár, hogy a mi verebeink ezt nem tudják, lehetne modernebb, csinosabb a fészkük nálunk is. Mert a környezetünkben rengeteg cigarettacsikk van, a lakóházak, udvarok környékén, sőt már a lépcsőházakban, a folyosón is, közvetlen a „Tilos a dohányzás” tábla alatt. Ha tudnék madárnyelven, elcsiripelhetném, hogy a dohányzás ártalmas, és ha már dohányzik valaki, legalább használjon hamutartót, ne hamuzza le a szomszédék balkonját.

Dorók Erzsébet, Nagydaróc

Nosztalgia

Nyári estéken a gyermekkoromra gondolok vissza. A szegényes, viszont mozgásgazdag gyermekkoromra, amikor rengeteget játszottunk az utcán, az utca végi laposon. Akkor elképzelhetetlen volt, hogy nyáron ne a friss levegőn legyünk. Igaz, nekünk nem volt számítógépünk, internetünk. Viszont gurítottunk lyukra golyót. Ugróiskolát varázsoltunk az úton (kevesebb volt a jármű), libát őriztünk, s közben játszottunk, fociztunk. Többször is betértünk a konyhába zsíros vagy cukros kenyérért. Merem állítani, finomabb volt, mint most a szalámis vagy a vajas. Mert a kenyér a helyi pékségben sült. Mi vittük reggel kosárban, dél körül hoztuk haza melegen, frissen, és az úton persze megtördeltük a forradást. Aratás után a tarlóra vonultunk hajnalban a libákkal, a szalmabálákból bunkert építettünk magunknak, s ott fogyasztottuk el a kenyeret jó étvággyal, ittuk utána üvegből a friss kúti vizet. Nekünk a segítés, a tavaszi kapálás a határban, a libapásztorkodás, a nyári paradicsom-, hagymaszedés és -pucolás, kukoricatörés nemcsak a munkát jelentette, hanem szórakozást is, hisz mindig történt valami érdekes. Viszont merem állítani, a mi korosztályunk még ma sem fél a munkától, mi a kerti munkát sem érezzük nyűgnek. A paradicsombrigád eredménye a búcsúi pénzünket gyarapította. Ma ez már mind nincs. Mi gyermeknapkor a helyi iskola udvarán versenyeztünk, lekvároslepény-evés, zsákban futás, labdajátékok, nem a DJ szórakoztatott bennünket. Biztos, hogy a miénk jobb volt, boldogabb, érzelemgazdagabb. Mi egyedül vagy bandába verődve gyalogoltunk az iskolába még szombaton is, néha körmös és tasli is fegyelmezési módszer volt az iskolában, vagy az óra utáni bent maradás, aminek a lecke pótlása volt a lényege. Mindez az átkosban történt, a mai úgynevezett demokrácia már ezt nem nyújtja a gyerekeknek. A mai gyerek talán azt sem tudja, mi a fára mászás és az esés. Nem a technika ellen van kifogásom, így ez viszont egy mozgásszegény világ, az anyagi jólét mellett mégis tele elégedetlenséggel. Nekünk jobb volt, a munka, a megélhetés biztosítva, mi meg gondtalanul élveztük a gyerekkorunkat, annak ellenére, hogy segíteni kellett szüleinknek. Büszke vagyok szüleimre, hogy tartást adtak, és becsülettel felneveltek bennünket.

Bartalos Ilona, Lakszakállas

Nyugdíjasok találkozója

Az ember idősebb korban is szeret ünnepelni. Számolja a napokat, heteket. Mindig készül valamilyen eseményre. A nyugdíjast éltetik a családi ünnepek, születésnapok, névnapok, kerek évfordulók. A nyugdíjasok klubjában is készülünk különböző akciókra. Hetente kétszer találkozunk, aktívan működik a klub mind Ekecsen, mind Apácaszakállason. Ide minden szépkorút szeretettel várunk. A tervezett programokon megbeszéljük örömünket, bánatunkat, pl. hogy a 2013-as évben milyen kevés euróval emelkedett a nyugdíjunk, hogy milyen sokba kerül gyógyszerünk. Ekecsen Kiss Valika, Apácaszakállason Mikos Szerénke és Nagy Ilonka a klubvezető elnök. Az ő javaslatuk alapján hagyta jóvá a vezetőség, hogy júniusban az ekecsi kultúrházban találkozót rendezzünk. Ünneplőbe öltözött, szeretettől sugárzó, munkában elfáradt, de vidám nyugdíjasokat fogadtunk nagy tisztelettel Nagymegyerről, Szilasról, Lakszakállasról, Gellérről. Megtisztelte rendezvényünket Szilas polgármestere, Tóth Péter mérnök és kedves felesége. Az ünnepséget színvonalasabbá tette az Arany János Alapiskola tanulóinak vidám műsora Bíró Denisza és Muzsai Ildikó pedagógusok vezetésével. Az egybegyűlteket Kiss Valéria köszöntötte szeretettel, Polák László mérnök, a község polgármestere ünnepi beszédével tisztelte meg a szép számban megjelenteket, akik nagyban elősegítették községünk fejlődését. Együtt nótázva hallgattuk végig a Csemadok helyi férfiénekcsoportját, a polgármester harmonikán kísért. Huszárnótákat és Kossuth-dalokat énekeltek. A Csemadok elnöke, Varga Gyula a dalok közben köszöntötte a jelenlevőket. A hangulatot fokozta Pollák Marika éneklése. Zenészeink, Domonkos Árpád mérnök és Rajkovics József az egész est folyamán kitűnő hangulatot biztosítottak. Mikrofont fogott kezébe a majdnem 90 éves Udvariné Maton Annuska néni. Nótázását hatalmas taps jutalmazta. Az ízletes vacsorát, süteményt lakszakállasról Vitek Magda, a Donna bár tulajdonosa és személyzete készítette, Hruby Ildikó, Kiss Anikó és Halász Jenő szolgálta fel. A rekkenő hőségben a hideg frissítő, de a minőségi kávé sem hiányzott. A finomabbnál finomabb pogácsákat a vezetőség tagjai sütötték. Az este fénypontja a tombolahúzás volt, összesen 115 díj gyűlt össze. Köszönet polgármesterünknek a sok segítségért, a „polgármester különdíjáért”, köszönet a kultúrház vezetőjének, Varga Irénkének, a vállalkozóknak, orvosoknak, szervezeteknek, a névtelen személyeknek az értékes díjakért. Külön köszönet az MKP Országos Elnökségének az Ekecs, Apácaszakállas részére adott ajándékokért. Sokszor találkozzunk! Legyen a világon, az emberek között béke, jó egészség, szeretet és Isten áldása.

Berényi Cecília, vezetőségi tag

Pápai áldás

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” (Mt 7, 12)

Őszentsége Ferenc pápa áldásában részesült JUDr. Zemkó Margit, Ógyalla városának polgármester asszonya. Az erről tanúskodó oklevelet Mgr. Szalay Gyula ógyallai esperes adta át az ünnepi vasárnapi szentmisén a Szent László-templomban. „Odaadó, felelősségteljes munkáját alázattal és nagy szeretettel végzi az egész város javára” – olvashatjuk az apostoli áldás szövegében. Az esperes úr szintén kiemelte a polgármester asszony példamutató vallásosságát és munkáját, amit a közösségért tesz.

J. Sz., Ógyalla

Kedves Vasárnap!

Mellékelten küldöm nagymamám, özv. Fodor Istvánné levelét. Kérem Önöket, ha nem okoz gondot, közöljék le lapjukban. Nagymama, Jolka néni fontos része, a papával együtt, az életünknek. Gyermekkorunk nyári szüneteinek nagy részét Nagybalogon töltöttük, sokat nevettünk. Megtanultunk dolgozni, megtanultuk a családi összetartozás és a szeretet fontosságát. Nagypapa, Fodor István sajnos 2013. április 10-én elhunyt. Nagy űr maradt utána. Igaz, szép kort megélt, mégis nehéz elfogadni, hogy már nincs velünk. Furcsán üres a kis ház nélküle, a helye az asztal mellett, a szobában, szinte látjuk az udvaron, a kertben. Emléke örökre velünk marad, és a fülünkben cseng a mondat, melyet oly sokszor hallottunk tőle: „Szeretetet csak az kaphat, aki szeretetet ad!” És Ő adott, apai és nagyapai, dédnagyapai szeretetet egyaránt.

Simon Tünde