Állunk rendelkezésére!

Ad Ölhet a kórházi hanyagság

A Vasárnap 42. számában olvastam Bukus Béla úr felháborító történetét, mely szerint a királyhelmeci lókórház hibájából hunyt el Béla úr. Az én nagyapám is hasonló hibák miatt hagyott itt minket, és felháborítónak tartom a királyhelmeci kórház dolgozóinak hanyagságát! Én is feküdtem ott. Egyszerű gyomorrontással kerültem be megfigyelésre, és a kórházi kaja miatt acetonnal végeztem. Ez csak egy apró példa ehhez képest, de hasonló. Remélem, a kórház elnyeri méltó büntetését, és bár nem hiszem, de remélem, tanul a hibáiból!!! Szégyen Királyhelmec számára!

Alexander

40 éves találkozó

„Negyedik B a legjobb osztály, / tudja ezt rólunk minden tanár, / rendes az osztály minden tagja, / nincs is ránk senkinek panasza. // Az osztályfőnök szinte imád, / értünk mond mindennap imát, / mert ilyen osztály több már nem lesz, / amíg a földön iskola lesz.”

Szép és emlékezetes nap volt szeptember 22-e. Mi, akik 1968-tól 1972-ig koptattuk a Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola magyar osztályának padjait, negyvenéves érettségi találkozóra gyűltünk össze. Egyperces néma csönddel emlékeztünk és gyertyát gyújtottunk osztálytársnőnk, Valika emlékére, aki sajnos már nem lehet köztünk. Ezt követően mindenki elmesélte a vele történt eseményeket, a szülői és a már nagyszülői örömöket, a gyermekek, az unokák sikereit, de gondokról, bánatról és sajnos betegségekről is szó esett. Nagyon örültünk, hogy szeretett osztályfőnökünk, Bilik Magduska is eljött, és megőrizvén fiatalos lendületét finom pogácsát sütött, meglepve ezzel „lányait”, vagyis a volt osztályát. Elmesélte, mi minden történt az iskolánkban, mióta nem láttuk egymást, és azt is, hogyan élnek kedves volt tanáraink. Köszönettel tartozunk nekik mindazért a megszerzett tudásért, amit átadtak nekünk, és amit most hasznosítani tudunk nemcsak kórházi munkánk során, hanem a mindennapokban is. Kedves osztályfőnökünknek is köszönjük, hogy megszerettette velünk az ápolástant, és olyan munkaszeretetet oltott belénk, hogy a mai napig nem felejtjük. Az értékes, jó tanácsokra emlékezvén, naponta kezdtük és kezdjük így – mi, akik még dolgozunk – fáradságos munkánkat mint egészségügyi nővérek. Köszönjük a szervezőknek, Editkének és Alicának a jól sikerült összejövetelt, és azt az igazán kedves figyelmességet, hogy megemlékezve mindnyájunk 60 éves születésnapjáról egy-egy szál virággal ajándékoztak meg. Várjuk, hogy öt év múlva is ennyien találkozhassunk, tartós egészséget és minden jót kívánva szeretettel:

K. Pálházy Kati

50 + 1

Szeptember 28-án ismét összejöttünk a komáromi Klapka vigadóban, hogy ígéretünkhöz híven egy év elmúltával együtt legyünk, 1961-ben végzett gimnazisták. Sajnos egy társunk azóta végleg eltávozott közülünk, egyperces néma felállással emlékeztünk rá. A vigadóban már régi ismerősként fogadtak, kitűnő volt az ebéd és a felszolgálás. Nagyon jól elbeszélgettünk a régmúlt és az utóbbi év legfontosabb történéseiről. Megállapodtunk, hogy ha egészségünk is engedi, minden év szeptemberében az utolsó pénteki napon 11 órakor találkozunk!

Paulovics László, Gúta

Áremelések

Gyakran hallani, hogy az aszályos időjárás miatt megint emelkedni fognak az élelmiszerárak. Csakhogy a mezőgazdasági termények felvásárlási ára a húsz évvel korábbi szinten van. Nézzük például a szőlő árát. Húsz centet kínálnak kilójáért. Hol itt az igazság? Meg hogy az emelkedő üzemanyagárak is rányomják bélyegüket az árak emelkedésére. Csakhogy a termelő számára sem lett olcsóbb sem az üzemanyag, sem a növényvédő szerek és egyebek. Nagyon sokat lehetne megtakarítani a szállítási költségekből, ha nem kamionokon szállítanák az árut, hanem vasúti vagonokban, ahogyan azt régebben csinálták. A szegény embernek így is nagy gondot okoz már, hogy mi kerüljön az asztalra abból az egyre kevesebb bevételből. Faluhelyen parlagon hever a termőföld. Sok fiatal egészséges munkanélküli van, ezeken ők is nagyon sok élelmiszert megtermelhetnének. És nem lenne gond számukra, honnan teremtsék elő a mindennapi betevőt.

Vass Tibor, Köbölkút

Veszélyben a hagyományőrzés

Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy újra kiszorul a rádió magyar adásának műsorából egy színvonalas, értékeket feltáró műsorsorozat, amely által egyre jobban sikerült a kulturális múltunkat megismerni. Ez a sorozat Hazai tájakon címmel volt ismert Méry Margit szerkesztésében. Ettől kezdve csak reménykedni lehet abban, hogy a rádió illetékesei nem hagyják veszni, hogy találnak egy kultúrembert, aki átveszi a stafétabotot. Feltéve, hogy egy kis akarattal belefér a műsoridőbe. A rádióhallgatók nagyra értékelték Méry Margit néprajzkutató munkáját. Ő olyan ember, aki korát meghazudtolva, betegségeit figyelmen kívül hagyva utazott, ahogy éppen tudott, a nehézségeket leküzdve Pozsonytól Nagykaposig, oda, ahol tudta, hogy magyarok élnek. Felfedte azokat a hagyományokat, amelyeket a magyarság évszázadokon keresztül megőrzött. Eljárt a néphagyományt terjesztő csoportokhoz is. Ő is megtapasztalta, hogy az önkéntes népművelők sorsa nem méznyalás. Ha elcsüggedtek, igyekezett őket buzdítani és lelket önteni beléjük. Jól ismeri ezeket az embereket, tudja, hogy a végsőkig kitartanak, mert nem akarják elveszíteni azt a kincset, amit elődeik hagytak rájuk. A közeli környezetben élő emberek között nagyon sokan vannak olyanok, akik ki is mutatják a népi kultúra iránti közömbösségüket, és segítségnyújtás helyett megkeserítik az áldozatokat hozó emberek életét. Tisztelet és köszönet azoknak, akik megértést tanúsítanak, és segítő kezet nyújtanak. Mindent összevetve, nagyon nagy csodának kell történnie, hogy ez a kritikus helyzet megszűnjön, és ne leépüljön, hanem virágozzon a magyar kultúra terjesztése. Mindazért van szükség a néprajzos emberekre, a rádióra, a sajtóra, hogy ők is irányítsák a figyelmet többek között arra, hogy ne hagyjuk veszni apáink örökségét. Tisztelettel a budapesti Kóta által magas díjakkal kitüntetett népdalkör nevében:

Bódis Éva, Béke

Üzenet a Pátria rádiónak

Két dolog van az életemben, amit nagyon szeretek a családomon kívül, az olvasás és a rádióhallgatás. Már nem is tudom, hány éve hallgatom a Pátria rádiót, ami rólunk szól. De most ismét hiányzik a játékon és a költészet pillanatain kívül egy adás, a Kívánságműsor! Volt egy szép időszak, amikor naponta háromszor is hallgattuk, aztán a délelőtti adás elmaradt. Jó az ötcsillagos Pentaton zenéje is, mi, az idősebb korosztály is meghallgatja. De én nagyon szerettem örömet, meglepetést szerezni a rokonoknak, ismerősöknek, ezért kértem az üzenetrögzítőn dalokat. Amióta az interneten is hallgatható volt az adás, Csehországban, Pilsenben is hallgathatta az unokahúgom, Terezka és családja, valamint Prágán túl a fiam, a kis unokám, Nelinka és a babicska. Itt, Fülek, Ragyolc, Losonc környékén is mindig köszönték a dalokat, Nagykürtösön a komámék állandó hallgatóik lettek. Szülőfalumba, Vilkére is szerettem szép dalokat küldeni, így voltam velük legalább kapcsolatban. Nálunk, Nagydarócban is sok a Pátria-hallgató, Dólapusztán is nagyon hiányzik a kívánságműsor. Most, utólag szeretnénk nagyon szépen megköszönni Puha József műsorvezetőnek, a zenei szerkesztőknek, a hangmérnököknek, hogy annyi sok szép dalt hallgathattunk meg! Köszönjük, maradunk továbbra is hűséges hallgatójuk, mert a Pátria – haza, szülőföld, szülőfalu, szülőváros – úgy, mint ahogy anya, csak egy van.

Dorók Erzsébet, a rádiós Bözsi mama

„Mért múlik el minden, ami szép?”

Hosszú évek óta, amíg a férjem is élt, legnagyobb részében a napnak a Pátria rádiót hallgattuk, mivelhogy mindenről tudomást szereztünk, ami a világban és kicsi országunkban történt, de leginkább a rádióban levő zenei kívánságműsor volt, amit nagyon vártunk és szerettünk. Férjem hosszú betegsége miatt ágyhoz volt kötve, és nagy örömet szereztem neki, amikor a kívánságműsorban meghallotta a neki kért dalt, könnyebben viselte az igen kimerítő betegséget. Halála után én folytattam azt a szép emlékezést, a kívánságműsorban meghallgattam újra azt a sok szép dalt, és erőt adott a bánat feldolgozásában. De vége! Megszűnt a kívánságműsor, átszervezés történt a rádióban. Milyen közegben készítettek felmérést? Mert egészen biztosan az egyszerű magyar ajkú falusi embereket nem kérdezték, pedig a rádiót az egyszerű emberek is hallgatják, és az egyszerűek lehet, hogy az új szerkesztőknek nem a rádióba való dalokat is kértek. De akik eddig szerették a rádiót hallgatni, most már egészen biztos, hogy máshol keresik meg a dalaikat, így kevesebb hallgatója lesz a Pátria rádiónak. Szeretném ezúton köszönetem kifejezni Puha József szerkesztő úrnak, aki igenis megértette az egyszerű falusi emberek kéréseit, és hosszú éveken keresztül a műsor szerkesztője volt.

Erzsi Udvardról

Tisztelt szerkesztőség!

Az elmúlt hétvégén koncertet szerveztek Komáromban, egy beteg kisfiú megsegítésére. Azon az estén érte szólt a zene. Mivel a lányom ismeri a szervezőket, felajánlotta segítségét: e nemes cél érdekében megpróbál segítő kezeket találni. Hozott is 50 koncertjegyet. Mivel ő dolgozik, én pedig nyugdíjas vagyok, átvállaltam tőle a feladatot, hiszen számomra sincs nemesebb cél, mint egy beteg kisgyermek megsegítése, aki nem élheti a gyermekkor felhőtlen boldog éveit. Nagy lelkesedéssel indultam el. Naivan arra gondoltam, hogy sok segítőre találok, az kizárt, hogy ekkora faluban ne tudnám simán eladni a jegyeket, hisz mindenki arra gondol, amire én: mi volna, ha az én gyerekem, vagy az én unokám lenne beteg. Én is hálás lennék minden apró segítségért. Sajnos, hamar rá kellett jönnöm, hogy nem úgy van, ahogy gondoltam. Egyet sem tudtam eladni. Voltak magyarázatok, ilyenek meg olyanok is. Igaz, az mindenkinek a magánügye, hogy dönt, senkit nem lehet kényszeríteni semmire. A nagy lelkesedésből csak a keserűség maradt bennem. Milyen érdektelenek az emberek! Elmentünk szűk rokonságommal Komáromba. Mondtam a lányomnak, hogy elég nagy város, biztos nagyon sokan lesznek, hiszen a beteg kisfiú komáromi. Nem voltak sokan. Nagyon sok szék üresen maradt. A koncert egész ideje alatt csak az járt a fejemben, hogy ha ilyen nemes cél nem, akkor vajon mi tudná kimozdítani az embereket? Vagy azt tartják, nem az én bajom, nem az én gondom? Tisztelet a kivételnek.

Kasnyik Mária, Kürt

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Nagyon rossz napokat élünk. Ember embernek farkasa. Talán ha elolvassák egyesek e pár sort, vigaszt fog nyújtani. Köszönet a sok szép írás megjelentetéséért a Kopertában. Nagyon tetszett az Ima a Vasárnapért, de ima Önért is. Ima a 150 éves érsekújvári gimnáziumért, ahová én is jártam 1954–58-ban – ahol a kereskedelmi akadémia is volt még annak idején. Ön énutánam sok évvel pedig ugyanabban az épületben járt gimnáziumba. Annak idején az egyik ablak párkányán felfedeztem az egyik unokabátyám nevét, aki magyar királyi honvédtiszt volt, és a második világháborús években oda voltak elszállásolva. Szépek az emlékek.

Fohász

A betegekért, öregekért, a gyermekekért és minden jóakaratú emberért

Édes Istenünk, ne hagyj el minket,

Kérünk, adjál ételt az éhezőknek,

Lakhatást és meleget a fázóknak.

Add, hogy a gyermekek ne éhezzenek és

Ne legyenek bántalmazva.

Adj a családoknak békességet, szeretetet.

Töröld ki a szívekből az irigységet, gyűlöletet.

Adj a betegeknek erőt és türelmet.

Az öregeknek megbecsülést, elismerést,

Mert sokat tettek szülőföldünkért.

Adj a kicsiknek békés, boldog gyermekkort.

Az ifjúságnak sok örömet és sok szép napot.

Munkát, hogy megmutassák tudásukat.

Áldd meg a jóakaratú embereket,

Akik másokon segítenek, és vigaszt nyújtanak

Ebben a rideg, sivár világban.

Add, hogy mindenki adjon és érezzen

Egy kis szeretetet, hogy újra legyünk

Jó szándékú és jóakaratú emberek.

Add, hogy virágozzon köztünk a szeretet.

Adja az Isten, hogy így legyen!

Szűz Mária, magyarok nagyasszonya, áldj meg minket!

Kovácsné Bajan Magdolna