<p>Majd három hétig voltam betegállományban, hozzá kell tennem, amióta munkavállaló vagyok, először. És, ugye, kedves Olvasóim, észre sem vették? Mert a megjelent két lapszámot olvasva, én bizony, nem vettem észre.</p>
Hát ennyire jó munkatársaim vannak nekem itt a szerkesztőségben, sőt a szerkesztőségen kívül is a kiadóban, és szanaszét, a külsők. Nem is tudok mást mondani, mint hogy köszönöm, gyerekek, köszönöm, lányok és fiúk, ha úgy tetszik, hölgyek és férfiak! Hálás vagyok nekik és értük, és büszke rájuk. Meg egy kicsit magamra is, hiszen ha látták, megírtam két beteg vezért! ☺
Most viszont az ünnepi dupla számunk előtt, ebben az adventi olvasmányosban nem is kívánhatnék jobban nyugodt, békés készülődést, mint a Vasárnap lelkes és odaadó kassai szponzorának írásával. Tehát nemcsak hálás és büszke, boldog is vagyok, ráadásul már nem is egyedül. Önöknek sem tudok jobbat kívánni: legyen miért hálásnak lenniük, legyen kire büszkén tekinteniük, és legyenek nagyon-nagyon boldogok!
És olvassanak!
Emberetető
2013. 11. 12-én Cs. Liszka Györgyi főszerkesztőnk a következő mondattal indította A KÖNYV MINT CUKOR című hétrevalóját: „Hát én már megint boldog vagyok. Vagy még mindig? Újra és újra!” Remélem, hogy azóta is tart nála ez az érzés, illetve hogy újra és újra kialakul a lelkében, mihelyt a könyvekkel foglalkozhat. Hozzá hasonlóan sokan vagyunk így, akik számára a könyv az élet nagy ajándéka, az olvasás pedig az egyik legboldogítóbb tevékenység. Akik számára ünnep minden, a könyvek társaságában eltelő idő. Úgy gondolom, az összes e célra irányuló szándék és akarat is ünneplésre méltó. Ezért íródik ez a néhány sor is. Hogy ünnepeljen. Na de mit is? Azt, hogy az idén, a lakóhelyemhez közeli parkban egyszer csak csoda történt. És olyan szemet-szívet-lelket gyönyörködtető, hogy nem hallgathatok róla. (Titkon abban reménykedem, utánzókra talál majd a példa a VASÁRNAP olvasóinak a körében is, falvakban, városokban egyaránt.) A csoda alanya (tárgya) pedig nem más, mint egy szemrevaló EMBERETETŐ, színültig tele könyvekkel, érdekes böngésznivalókkal. A park gyerekjátékokkal berendezett részében állították fel. Mivel a park naponta, délelőttől késő délutánig tele van látogatókkal (nyáron késő estig is), így azt lehet mondani, állandóan tele van olvasókkal is. Minden alkalommal meghatódom, amikor keresztülsétálva, szemrevételezem a padokon üldögélő, önfeledten olvasó embereket. Betűfüggő emberként számomra alig akad ennél meghittebb látvány. Elszorult torokkal gyönyörködöm bennük. Minden korosztálynak akad képviselője. Legtöbben mégis a kisgyermekes szülők vannak, lévén, hogy ők járnak rendszeresen a parkba. Azt is észrevettem, hogy váltják egymást a gyerekek mellett mint felvigyázók, hogy mindenkinek juthasson egy kis ideje az olvasásra is. Ezt a gesztust önmagában is csillagos egyesre értékelem. Az EMBERETETŐ-t a park látogatói, a környék lakói töltötték meg az emberi lélek számára oly nélkülözhetetlen táplálékkal. Lehet haza is kölcsönözni, de ki is lehet cserélni a tetsző könyvet egy másikra. A lényeg, hogy gyarapodjon a gyűjtemény, és színesedjen a kínálat. Egyelőre így is tapasztalom, valamint azt is, hogy mindenki óvja a könyveket. Cs. Liszka Györgyi szíves beleegyezését remélve, a fentieket látva és megélve, én is azt érzem: „Hát én már megint boldog vagyok. Vagy még mindig? Újra és újra!”
Szeretettel: Váji-Nagy Valéria, Kassán, VASÁRNAP
de szemben a napfény valami különleges, VASÁRNAPi ragyogással villant meg a járdán.
Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.