<p>Hodos községet egykor Nemeshodosnak nevezték. Az itteniek azonban nem szenvednek rangkórságban, ezért nem ragaszkodnak a nemesi előnévhez. Egyébként is, első említése (1245-ből) Hodus formában történt, ha már a múltat feszegetjük. Most azonban a jelenben járunk, és konstatálhatjuk, hogy a falu dinamikusan fejlődő település a járási székhely, Dunaszerdahely szomszédságában.</p>
Kisiskoláját mégsem apasztja a városi oktatási intézmények vonzereje, mert a hodosiak – azon túl, hogy ragaszkodnak a gyökereikhez – fontosnak tartják az alma matert. Amelynek kapuján belépve hamisítatlan falusi iskolában találjuk magunkat.
„Tizenöt gyermekkel kezdtük a tanévet, de időközben gyarapodtunk: januárban három új érkezett, így jelenleg tizennyolcan vannak a két összevont osztályban. Kilenc gyerkőc ül az első–második s ugyancsak kilenc a harmadik–negyedik osztályban” – mondja az intézmény fiatal igazgatónője, Mgr. Suska Szilvia, aki egy éve vezeti az iskolát, s aki a kisebbekkel foglalkozik. A 3–4. osztályosokat kolléganője, Mgr. Krecskó Éva tanítja, míg az iskolai klubot Mgr. Süke Lívia tanító néni vezeti, aki most jött vissza gyermekgondozási szabadságról.
A falusi iskolát természetesen korántsem úgy kell elképzelnünk, hogy palatábla, palavessző volna a jellemző, hiszen a számítástechnikai teremben minden tanulóra jut korszerű számítógép. De talán mégsem ez adja a vonzerejét, hanem az otthonos, családi légkör, s hogy itt minden tanulóval (beleértve a pár sajátos nevelést igénylőt, akikhez gyógypedagógus is jár) többet lehet foglalkozni. „A szerényebb képességűeknek olyan feladatokat adunk, hogy nekik is sikerélményük legyen, míg az ügyesebbek pluszfeladatokat kapnak. Így mindenki jól érzi magát.”
Felhőtlen a kapcsolat a tőszomszédságban álló szlovák alapiskolával is. Mi több, az iskolai klubban közös osztályban töltik az időt a magyar és a szlovák tanulók. A közvetlen kapcsolat révén a magyar gyerekek a negyedik év végére megtanulnak szlovákul, a szlovákok pedig magyarul. Vajha mindenütt így volna! – jut eszébe önkéntelenül az embernek. Ráadásul szinte mindent közösen tartanak, kezdve a tanévnyitóval, folytatva a karácsonyi műsorral, farsanggal, anyák napjával és gyermeknappal. A márciusi, szintén közös szülői bál bevételét az iskolai klub padjainak felújítására szeretnék fordítani. A hodosi gyerekek természetesen harmadik osztálytól tanulnak angolul, elsőtől szlovákul. A tipikus falusias jelleget pedig a tágas udvar adja, ahol a tanulók kedvükre kihancúrozhatják magukat.
A hodosi gyerekek igyekeznek mindenütt jelen lenni, ahol csak lehet. Természetsen beneveztek a Hahó, itt vagyunk! versenybe, ezt követően pedig a Tompa Mihály szavalóversenyre készülnek. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges életmódra: minden héten tartanak gyümölcsnapot. A kor divatja, a zumba ebben az iskolában is hódít. Gyakran járnak moziba, színházba, kirándulni. A tehetségesek már első osztálytól foglalkoznak az angol nyelvvel.
Azt is megtudtuk (és meg is tapasztaltuk), hogy a hodosi iskolában jó a hangulat. Ezt nem lehet mímelni: meglátszik a gyerekeken. Így nem csoda, hogy mindenki dicséri őket. Mi sem természetesebb, mint hogy a szülőkkel is szívélyes a kapcsolat, akárcsak az önkormányzattal, amely tőle telhetően támogatja az intézményt. Dicséret illeti a helyi vállalkozókat is, akik szívügyüknek tekintik az intézmény támogatását. Mindenképpen az összképhez tartozik, hogy a hodosi iskola léte a község számbeli növekedésétől függ, így az egyre szaporodó új lakások láttán nincsenek kétségeink, hogy ezt a kisiskolát nem fenyegeti a leépülés veszélye, sőt, remélhetően gyarapodni fog. Ezt kívánja segíteni a decemberben megalakult Kisiskolás Polgári Társulás is.
A mozgalom kizárólagos médiapartnere a Vasárnap
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.