<p>Kevesen tudják, hogy a CERN, a nagy genfi részecskekutató központ nemcsak fizikai laboratórium, hanem nemzetközi szervezet is. Húsz európai ország a tagja, köztük a visegrádi négyek, tehát Lengyel-, Cseh-, Magyarország és Szlovákia. Igazából az első komoly nyugati szervezet, amelyhez az 1989-ben, 1990-ben végbement politikai változások után a közép-európai országok csatlakoztak. Lengyelország már 1991-ben tagságot nyert.</p>
Magyarország és Csehszlovákia 1992-ben követte az északi szomszédot, majd miután Csehszlovákia kettévált, Csehország és Szlovákia 1993-ban külön-külön jutott tagsághoz. A CERN-nek ugyanúgy van politikai vezetése, mint a többi, Genfben székelő nemzetközi szervezetnek. Igazgatótanácsnak hívják (Conseil), és a tagországok kormányai delegálják oda a képviselőket. A testület élén a főigazgató áll, őt a tanács tagjai választják. Szlovákia részéről az én genfi éveim alatt Ján Pišút és Branislav Sitár professzorok kerültek az igazgatótanácsba. Mindketten részecskefizikusok, Pišút oktatási miniszter is volt azelőtt, egyébként pedig kvantumfizikát tanított (nekem is) a Komenský Egyetem Matematika–fizikai Karán az 1980-as évek elején. A CERN-ben akkoriban forró volt a hangulat: komoly döntések előtt állt a szervezet, legalább negyedévente ülésezett a tanács. A pozsonyi küldöttnek nem mindig sikerült kiutaznia, így elég gyakran én képviseltem Szlovákiát. De legtöbbször akkor is elmentem, ha jött Pišút professzor is. Szerettem a CERN-be járni. Az ottani történések valami teljesen más élményt nyújtottak, mint amiben a többi nemzetközi fórumon lehetett részem.
A CERN a francia Conseil européen pour la recherche nucléaire (Európai Magkutató Tanács) rövidítése. A név még abból az időből származik, amikor az ötvenes évek elején tizenkét nyugat-európai ország elhatározta, hogy egyesíti erőit az atommagkutatás terén. A CERN az erről szóló politikai és szakmai tárgyalások fórumaként szolgált. 1954-ben azután tagjai létrehozták az Európai Magkutató Szervezetet (Organisation Européen pour la Recherche Nucléaire), és elhatározták, hogy Genf mellett közös pénzből felépítenek egy modern fizikai laboratóriumot. A szervezet és a laboratórium nevének rövidítését azonban gyakorlati okból meghagyták az eredeti CERN alakban. A kutatóközpont 1957-ben nyitotta meg kapuit. Akkor vált globális jelentőségű intézménnyé, amikor a hetvenes évek elején az igazgatótanács tagjai, vagyis a tagországok kormányai úgy döntöttek, hogy megépítik az első monumentális részecskegyorsítót. Ehhez egy hét kilométeres, körbefutó alagutat kellett készíteni. A benne elhelyezett különleges felépítésű csőben ütköztették egymással óriási energiájúra felgyorsítva az atommagot alkotó részecskéket – a protonokat és elektronokat. Az ütközéseket kísérő fizikai jelenségeket különleges berendezések segítségével figyelték meg. Hamarosan kiderült, hogy a hét kilométeres alagút túl rövid. A görbülés miatt nem lehet benne elegendő energiát gerjeszteni ahhoz, hogy a részecskék ütközéséből többet meg lehessen tudni az anyag belső szerkezetéről és a világmindenség történetéről. Ezért a tagországok elhatározták, hogy új, sokkal hatékonyabb részecskegyorsítót építenek, a LEP-et (Large Electron-Positron Collider – nagy elektronos-pozitronos ütköztetőgyűrű). Ehhez azonban egy másik, huszonhét kilométeres alagút kellett. 1987-ben készült el; Genf környékén húzódik a föld alatt, részben Svájc, részben Franciaország területén. Két évig tartott, amíg felszerelték az összes szükséges berendezést, 1989 novemberében volt az ünnepélyes avatása.
A LEP üzembe helyezésének a tudomány fejlődése szempontjából legalább akkora volt a jelentősége, mint a berlini fal ledöntésének az európai politikában végbement változások szempontjából. De hát ki emlékszik ma már arra, hogy 1989 novemberében a kommunizmus bukása mellett még valami más eget rengetően fontos dolog is történt Európában?
Az 1999. év, az én első genfi esztendőm rendkívül fontos volt a CERN jövője szempontjából. A szervezet komoly döntés előtt állt. Még csak tíz éve üzemelt a LEP, de már megszületett a javaslat, hogy egy még nagyobb hatásfokú részecskeütköztetőt kellene építeni a helyébe, amellyel kísérletileg is igazolni lehetne az úgynevezett Higgs-bozon létezését. Az elmélet szerint ez volna az a hiányzó láncszem, amellyel megmagyarázható az anyag felépítése és a világegyetem keletkezése. A LEP-korszak nagyon sikeres volt: tíz év alatt két Nobel-díjat is kaptak a CERN tudósai, 1991-ben pedig Tim Berners-Lee itt fejlesztette ki a világháló (world wide web) működési elvét. Az új részecskeütköztető, az LHC (Large Hadron Collider) üzembe helyezésének várható költségei elképesztőek voltak. Ezt a tagországoknak kellett volna fedezniük, a CERN költségvetését kilencven százalékban a kormányok állják.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.